Az év utolsó napja???

Megint alaposan lemaradtam, pont mint a karácsonyi készülődésről. A tegnap valamilyen okból kifolyólag úgy gondoltam, hogy van még minimum 2 nap ebből az évből és kiderült, hogy nincs.

Ideje lenne egy beszámolót írni az évről… de nem nagyon emlékszem mi történt. Úgyhogy elkezdtem lapozni… Azt elmondhatom, hogy eszméletlenül sokat dolgoztam – Zember is, de néha tartott kegyetlen hosszú “szüneteket” amitől nekem vagy 2x felment az agyvizem. Megígérte, hogy januártól jobban odateszi magát, amire nagyon szükség lesz ha 45 évesen szeretnénk abbahagyni a melót és elkezdeni utazni. Még kb 5 évünk van mire milliomosok kellene legyünk és mi még sehol nem tartunk ebben a folyamatban.

Lottót próbáltunk nyerni idén is vagy 2 alkalommal, de nem lettek nyerő jegyek így egy ideig felfüggesztjük a vásárlást. Valahogy a lottó nyereménynek meg kell értenie, hogy én nem JÁTSZANI akarok a lottón, hanem kimondottan megnyerni akarom így csak akkor fogok venni legközelebb amikor a nyerő számok érkeznek felém. Na hogy ezt is tisztáztuk akkor lássunk egy pár nagyobb történést.

A tavalyi szilveszteri “bulit” S. szomszédasszonynál töltöttük, ahol jelen voltak a St. és Ly. angol barátaink is, meg azt hiszem K. szomszédasszony is átugrott. Idén kiestünk a kegyekből, nem kaptunk meghívást, ami köszönhető annak, hogy valamikor ősszel nemet mondtam egy két olyan felkérésre, amihez nagyon nem volt kedvem. Egyik esetben nem vállaltam el S. kutyáját pár napra pedig “ő számított rám”, illetve  nem vállaltuk el a tető javítási munkálatokat.  Én kis naiv azt hittem, hogy a barátság az többet jelent mint csak “jómunkásember” lenni illetve rendelkezésre állni, de hát úgy néz ki nem. Azóta 1x volt erre S, akkor is kellett neki valami, de semmi olyan meghívások, közös tevékenységek nem voltak amely egy barátság fenntartására szükséges. Igaz, én se hívtam/kerestem, mert egyszerűen belefáradtam, hogy a sima “hogy vagy” kérdés mindig abba torkolljon, hogy neki pont mire van szüksége. A sértődést amúgy nem nagyon értem… mármint a kutyás dolgot, de ha tényleg ennyin múlik akkor pá és puszi én nem fogok sírni senki után sem.

Január 2 írtam arról, hogy idióta szomszédaink vannak, minden nap tologatják a bútorokat. Ez továbbra is érvényes, szinte minden nap tologatják a bútorokat. Ha fentebb említett lottó nyeremény végül megüti a markomat akkor vagy elköltözök innen vagy megveszem a szomszéd lakást és elküldöm őket a picsába. Amúgy bajunk nincs velük, sokat Allah Akbároznak, és mint észleltük valami olyan szinten buták mint a juhok az akolban. Zember volt a lakásukban is villanyszerelési ügyben kisegíteni őket, ő mondta, hogy a miénk luxus apartman (így szétbombázva) ahhoz képest, hogy ők hogyan laknak “normálisan”. De meg kell adnom, hogy takarítani legalább 2 annyit takarítanak mint én, szóval örüljünk annak, hogy butának ugyan buták de legalább nem koszosak.

Januárban megérkezett a mosógépünk és mi nekifogtunk a lakás-saganak. Ahhoz képest, hogy JANUÁRBAN  nekifogtunk mindenfélének és kiszámoltuk mi hova fér a  hálószobában, elég jól haladtunk – semerre– mert a hálószoba még mindig nincs meg. Érthető oka van mindennek, legfőképpen, hogy egy halom anyagot kellett megvenni és mindenféle sorrendet kell betartani.  A tavaly betöltöttem a 40-et. Szerintem alapos hiba történt a számolásba, mert kicsit se érzem magam ennyinek, kopogjam le, hogy testileg se, de lelkileg még annyira sem.

Az évet sikeresnek mondanám: a tetőt megjavította Zember, sikerült megvenni a padlócsempét az egész lakásra,  lecseréltük az ablakokat, beszereztük a két hátsó szobához szükséges anyagokat – gipszkarton, hőszigetelés, hangszigetelés, plafonra való vasak, stb, elkészült a fürdőszoba úgy 80% – teljesen használható, ide az új bútort majd csak később vesszük meg, most van fontosabb – illetve a padlócsempe csak később lesz letéve.

A konyhának is elkezdett valami kis “pofija” lenni, bár még mindig a durván rusztikus kategóriába sorolnám. Végül is MŰKÖDIK, ez a lényeg. Lett mikrónk (imádom, okos mikró, tud sütni is, minden pénzt megér, mert sütőm nincs) és van mosogatógépem, egyelőre “hipszter ruhába” – ez beépíthető gép és még nincs hova beépíteni.  Prioritások kérem szépen 😀 (2017 volt azon felismerésnek az éve, hogy a mosogatógép valahol a világ 10 legjobb találmánya között szerepel, rögtön a mosógép, számítógép, autó és okostelefon közelében!!! – nem gondoltam volna, de két nap alatt megszoktam, hogy van, és azóta nincs mosatlannal tele a kagyló. ) .

Ugyancsak januárban voltunk Sabbaton koncerten Barcelonában, ahol majdnem megpusztultam, pont a koncert kellős közepén állt be a hátam. Nekem nem szokott ilyen bajom lenni, fura mód két nappal később elmúlt, azóta se jelentkezett csak akkor amikor rengeteget cipeltünk.

Márciusban voltunk otthon két hétig, jól telt, sok időt töltöttünk a családdal és kevesebb rohangálásban volt részünk. Levágattam a hajam, mindenki legnagyobb meglepetésére, és természetesen rövidebbre sikerült mint én szerettem volna. Mindegy, jól állt egy ideig, majd elkezdődött a kazal korszak amikor sehogy se állt, most már ismét ott vagyok, hogy gyorsan kontyba tudom fogni ha szükséges. Azon kívül rájöttem, hogy nekem az már nem otthon, hogy nem éreztem túl jól magam, hogy valahol idegen a hely annak ellenére, hogy 30+ évet éltem ott.

Áprilisban elromlott a nyomtatónk, keresgéltünk másikat, de csak később vettünk egyet.  Vettem vasalót magamnak, akit Vadernek hívnak. (Fekete és Vader hangokat ad ki magából.) Azóta kb 4x használtam, pedig van vasaló deszkám is, csak épp nem voltunk nagyon sehol. az itthoni pólókat meg nem fogom vasalni. Ja és hiába vasalnék, egyelőre nincs megfelelő szekrényünk, így csak mindig azt amit felveszünk vasalom át. Jól van így is. Végül is ez az egész tök rugalmasan és alkalmazkodó képesen tart.

Valahol menet közben elromlott az autó(2x is), megjavítottuk, elromlott a hűtő, pár hónappal később lecseréltük és lett egy tévénk, mert kissé elegünk lett abból, hogy a foltos arcú embereket nézzük állandóan (a tévén volt folt).  Meglett a villanyszerelés kb fele.

Májusban beindult az ipar, egyre több munkám lett, nem jutott idő még levegőt se venni. Klienssel azóta is együtt működünk, néha az agyamra megy, néha nagyon fáraszt, de egyelőre minden oké.

Júniusban csatlakoztunk Asgardiához,  juliusban ablak vadászaton jártunk, nem sok sikerrel , de legalább sikerült megvenni a nyomtatót. Ekkor már alakulgatott a fürdőszoba.

Augusztusban voltak a falu napok. Döbbenten néztük mekkora a ribillió az amúgy tök csendes faluban. Nem hittem volna, hogy ennyi hangszóró és bulizós banda van, erősen nyomták a zenét, reggel ötkor ért véget, dél fele kezdődött elölről, egy hétig szinte nem tudtunk aludni.  A hónap végén a konyha még rém ronda volt, csak  erős idegzetűeknek ajánlom.

Szeptemberben megérkezett a hűtő. Hülyeségből indult a “fekete üveges hűtő”, de szerelem volt első látásra, majd két hónapig gondolkoztam azon, hogy hülye vagyok vagy nem normális, hogy ilyen drága hűtőt akarok, alapozva az élet filozófiát az “addig nyújtózz míg a takaród ér” elvre. Végül mindent felülírt az “egyszer élünk” elv amikor megláttuk és megtapogattuk a boltban. Azóta is imádom, szeretem és egy percig se bánom, hogy olyan sokba került.  Ekkor még sarok kagylóról álmodoztam, de most már lemondtam róla. Egy kis ikeás “kocka” bőven elég lesz, a mosogatógép megoldja a többit.

Októberben helyére kerültek az ablakok és balkon ajtók. Ez teljesen megváltoztatta  a  lakást 😀 Kb ekkor kezdtük el itthon érezni magunkat, ekkor lett a miénk és nem idegen hely. Nem tudom miért, de tényleg sokkal otthonosabb lett minden.  Az ablakaink szuperek, csend van amikor be van csukva kintről szinte semmi se hallatszik be, nem halljuk a közeli iskolában ordító bitangokat sem, és a szomszéd gyerekét sem amikor egész napokon át üvölt.

Novemberben  beszereztük az első infravörös fűtő panelünket, elégedettek vagyunk, jó meleget ad, idén sokkal kevesebbet fáztunk. Igaz, elég nagy lesz a villanyszámlánk, de minden más fűtés opció ugyanúgy sokba kerül szóval jó lesz ez így.  Szomszédaink még mindig tologatják a bútoraikat, erről még novemberben is tudósítok 😀

December a kávé főző keresésének a hónapja volt. Vettünk is egy Philips Saeco Annyversary Editiont, majd visszavittük a boltba. Szar volt nagyon. Majdnem vettünk egy Bosch Tassimo gépet, mert olcsó volt, igen nagy kedvezménnyel lehetett volna megvenni, de eszembe jutott mennyire utálom a kapszulás gépeket így végül nem vettük meg. Most kinéztük milyen kávéfőzőt szeretnénk, de erősen drága így nem élvez prioritást. Hátha még lemegy az ára 😀  24-én lett rend a konyhában, azóta még nem került vissza semmi építő anyag, egészen jó nagy hely van itt.

Szóval.. mozgalmas egy év volt, sok jóval és pár idegesítő dologgal. Úgy néz ki idén lazult egy kicsit a csavar néhány baráti viszonyban (S. szomszédasszony) de hát ez van, néha vannak vesztességek amit el kell fogadni.

Így év végére megterveztük, hogy hamarosan mégis milliomosok leszünk, és legalább egy évet eltöltünk valami sétahajón… de csak akkor ha van rajta megfelelő internet. Ha nincs akkor viszünk mi szatelliteset mert anélkül nem ér 😀

Nos ennyi lenne a beszámoló. Most megyünk “szerezni” pár narancsot a narancsföldről, meg egy kis sétával zárni az évet, utána hazajövünk, főzünk valami finomat, és folytatjuk a Star Wars sorozat újra nézését. Valószínűleg koccintunk valami pezsgővel éjfélre és utána hamar elalszunk.

Tervek a következő évre: befejezni a lakást és venni egy új autót. Meg egy pár hivatalos dolog intézése. Mindenkinek egy szebb és jobb évet kívánok!