Csomag

Huss eltelt ez a hét is.

Jóformán csak melóról szólt meg idegeskedésről. Végül csütörtök este volt egy icike picike áttörés, amikor is megérkezett a válasz és a csávó aki annyi kellemetlenséget okozott végül önként kifizetett. Rendben, így nem kell egy csomót vitázni vele. Menjen a francba.   Kívánom neki, hogy kapjon valami baszott hülye indiai freelancert aki jól átverje és lehazudja a csillagos eget az égről, mert ez a gané megérdemli.  Egy sima mondat, hogy “nagyon foglalt vagyok, de hamarosan jelentkezem”, esetleg a pénz felének a kifizetése, hogy lássam komolyan a szándékai megoldotta volna. Ő választotta, hogy rögtön másnap amikor a pénz letétbe helyezését kértem meglépett nem én. És pénz persze nem volt.  Ebből nekem nem maradt más “leolvasni” valóm mint, hogy átverés volt az egész és a reakcióm szerintem teljesen a helyén volt.  Mindenki bekaphatja aki ennyire gané, de én biztos, hogy nem fogok neki dolgozni, inkább éhen döglök mintsem ezzel szóba álljak még egyszer.  Lehet, hogy meg van szokva hajlongó pakisztáni meg indiai csórókkal akikkel azt tehet amit akar, de jobb ha felfogja, hogy nem mindenki olyan.

Pénteken reggel elmentünk megnézni a hajót! Nagyon szép volt. A fotók nem sikerültek a legjobban, a fény viszonyok nem voltak kicsit sem ideálisak sajnos nem lehet a másik oldalról megközelíteni, onnan szuper képek sikerültek volna. Hacsak nem iratkozunk be a helyi hajós klubba, veszünk csónakot… más esély nincs bejutni a kikötő másik oldalára.

Amúgy nagyon jópofa volt ez a reggel. Valami hat körül ébredtem, nem sokkal később az ébresztő is szólni kezdett. Hét fele értünk a kikötőbe, ahol simán kaptunk parkoló helyet, alig lézengtek még az emberek. A hajó meg ott tanyázott a nagy kerek fenekével 😀  Igaz, ilyenkor nem lehet felmenni a hajóra, de ott reggelizett a személyzet a fedélzeten. Sajnos igen hamar kiderült, hogy a kora reggeli érkezésnek van egy nagy hátránya… a nap pont szemből kell fel és a fotókat nagyon nem lehet úgy pozicionálni, hogy látszódjon valami… De azért csak sikerült pár fotót készíteni.

Ezután gondoltunk iszunk egy kávét valahol mint a nagy urak és végül egy péksütemények és egyéb finomságokkal tele helyre ültünk be. Ez volt csak nyitva. És ha már ennyire kirúgunk a hámból reggel volt, akkor vettünk egy egy sajtos sonkás szendvicset. Ma szenvedek tőle egy picikét, de tegnap megérte úgy az íz mint a hangulat kedvéért… nagyon finom volt.

Javasoltam Zembernek, hogy ezt gyakrabban kéne ilyesmit csinálni, jót tenne a hangulatunknak 🙂

Ezen kívül halad a balkon…Két falra már csak a vágott csempék kellenek és két kis fal még hátra van. A vágások mindig nagy zajjal járnak, így azzal csak hétfőn fog babrálni. Ezután a már csak egy gyors festés következik, nem fogunk sokat tökölni többet a balkonnal, legyen tiszta és kész is. Az igazság az, hogy itt a legfontosabb az volt, hogy a törmelékkel, malterral és egyebekkel járó munkálatoktól megszabaduljunk, hogy végre ne legyen semmi ami behordja a koszt ide a “lakott részre”.  Ha a falak festése a balkonon nem lesz tökéletes, akkor se gond, majd ha minden egyéb meló be van fejezve ehhez vissza tud térni. Ráadásul ez a része a lakásnak van a legjobban kitéve a szélnek, esőnek, valószínűleg egy két éven belül úgyis újra kell javítani a falakat.

A lépcsőházat is felsepertük/felmostuk a tegnap. A tető régebben beázott és az egész festék mállik le. Ez időnként kisebb nagyobb darabokat jelent. Tegnap kicsit megdolgoztuk, én a seprűvel, Zember a hosszú nyelű spaklival, mondhatni nagy részétől megszabadultunk, de egészen a földszintig “hullott a hó”. Ráadásul rá is fért már a lépcsőházra a takarítás. Régebben úgy értettük, hogy valakinek fizetnek aki takarít, de hát tudja a fene, hogy ez történik-e vagy sem.

 

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..