Szívószál VS. Toner

Érdekes, hogy a szívószál esete mekkora média hype lett, de valahogy senkinek nem akar eszébe jutni, hogy a tonerrel kezdjen valamit.  Bezzeg az én időmben másak voltam még a tonerek… mert akkoriban rendelkeztek egy kis dugóval, és nem volt rajtuk chip sem, így többször (sokszor) újra lehetett őket tölteni toner porral vagy tintával, nyomtató típustól függően. Aztán jött egy kapzsi cég… nem is tudom már melyik, Hp, Epson, Canon, Xerox??? és kitalálták, hogy ők nyerészkedhetnek sokkal jobban a chippezet tonnerrel, tintával és akkor de jó, mert az ember kénytelen kidobni a régit és megvenni az újat.   

 

Ez egy incuri pincuri kis chip, 2cm x 1cm, ami szépen számolja, hogy hány lap volt nyomtatva és mikor elér az adott számhoz, bumm a toner “kifogy”. Lófaszt kifogy, mert nem fogy az ki azonnal, és nem mindegy, hogy mennyit és mit nyomtatsz, nem mindegy, hogy full szöveget vagy fél oldalakkal használja el az ember a “lapszámot”. Régen, a chipmentes időben a nyomtatók nem “instant” fogytak ki, hanem előbb elkezdett halványulni a nyomtatott betű, majd hosszanti még halványabb csíkok jelentek meg, amit  egy jó ideig orvosolni lehetett egy alapos toner rázogatással. Mikor már ez sem segített az ügyön, ideje volt újra tölteni (kis flakonból port tölteni egy dugóval védett lyukba! ó) és a nyomtatás mehetett tovább. Kevés volt az olyan agyon használt nyomtató amiben az egész alkatrészt cserélni  kellett azonnal! Évekig bírták.

Várom azokat a napokat mikor jön majd az első cég aki “megreformálja” a nyomtatást azzal, hogy jééééé a mi cégünk chipmentes tonnert árul, a környezetvédelem nevében és tessék, itt van ez a kis papír tasak festék, ezen a kis lyukon töltsd be ha halványulni kezd az írás. Persze tudom, hogy lehet nagyon öreg leszek mire valaki ezt a megoldást felfedezi!!!

0