Browsing category Így kajálunk mi

Articsóka főzelék


Már egy ideje mind ki akartam próbálni ezt azt az ötletet, hogy főzeléket készítsek az articsókából, csak épp nem volt szezonja. Most kezdődik és gondoltam kipróbálom, lesz ami lesz. Egészen jóra sikeredett, föltéve ha figyelembe vesszük, hogy egyszerűen improvizáltam. A fűszerezéssel még kicsit kell kísérletezzek de az “elképzelés” jó… afféle “ilyent biztosan még eszünk” kaja


A folytatáshoz be kell lépni...

Még hogy mi


Szombaton voltunk vásárolni mivel semmi kaja nem volt itthon. Elnézegettem az előttünk és mögöttünk levők kosarát és csak néztem a miénket… A miénkben konkrétan nem volt semmi egyéb mint IGAZI ÉTEL. Alapanyagok, úgy mint saláta, sárgarépa, spenót, két csirke, vaj, joghurt, paradicsom, két féle kolbász (olyasmi mint a házi, nem az agyon dolgozott virsli szerű


A folytatáshoz be kell lépni...

5 féle hamburger


Az Aldiban volt ez az akció, hogy öt féle hamburgert lehetett kapni. Rosszul mondom, öt különleges hamburgert (mert azon kívül volt még egy hatodik és a normál választék is) (hamburger hús csupán).   És azt mondtuk, egye fene, ha kijönnek a pénzek és lesz annyi, hogy elverjük hamburgerre, akkor megtesszük afféle “luxusvacsoraként”. Mi nem étterembe megyünk, hanem itthon rúgunk ki a hámból. Mondjuk 8 euróval költöttünk többet erre mint ha csak normál hamburgert veszünk 😀 Szóval még megbocsájtható 😀

Ausztrál, Argentin, Iberico(ez disznóhús), Wagyu(japán) és Érlelt változatokat hoztunk haza. És mivel nem akartam hogy képzelt kényszerek miatt egyiket vagy másikat nevezzük jobbnak, szépen megszámoztam őket és a tányéra is kis fogpiszkálós számos husikat pakoltam. Kicsit csalódtam abban, hogy egy egy kis tálkán csak 1 hamburger hús volt, mert azért kettőt reméltem, és már már majdnem lemondtunk a hamburger kóstolásról, de a végén mégiscsak megvettük. 5 ilyen husit és félbe vágva osztottuk el egymás között. A mennyiség bőven elég volt…

A következtetés, hogy a ilyesmi tesztet még ha játékból is történik sokkal jobban meg kell tervezni és előkészíteni. Miközben sültek a hambik rohantam, hogy papírt és tollat szerezzek és írogassam a számokat. Közben figyelemmel kellett tartsam, hogy melyik a másik a serpenyőben.  Hívtam Zembert segíteni a nagy kapkodásban, de ő valami érdekeset olvasott és “mindjárt” módon reagált. Mire megérkezett a húsok már megsültek és ki tudja hogy címkéztem fel őket.  Ah whatever, kétségtelen, hogy MUSZÁJ lesz megismételni amint ilyesmire lehetőség van.

Az Iberico-ról eldöntöttük, hogy nagyon finom, ehhez nincs mit fűzni. Az Ausztrál, Argentin és Érlelt változatok között nem volt említésre méltó különbség, mindegyik finom volt, akármelyiket elfogadom bármikor. A Wagyu… hát ez csalódás volt. Mert ennek az ára simán több mint duplája volt a többinek. És bár nem tudtam melyiket eszem, valahol elvártam volna egy “eszméletlenül finom”-at. Tudtam, hogy van 1 különleges az öt közül és vártam is, hogy az jöjjön ki elsőnek mindkettőnk esetén, de meglepően… a wagyut én ötödik, Zember a harmadik helyre tette.

Azt hiszem, hogy ezek olyan “ausztrál”, “argentin” és “japán” húsok voltak mint amennyire hottentotta vagyok én… Szóval kis tesztünk legjobb oldala az volt, hogy jót szórakoztunk rajta és a végén teli hassal ültünk le filmet nézni. Meg egy aránylag pofon egyszerű vacsorából egy kis rituálét gyártottunk 😀 Nekem tetszett és alig várom, hogy legközelebb valami hasonlóval próbálkozzak 😀

 

Spenót csirkével


Ismét egy brutálisan egyszerű és gyors vacsora. Az egész elkészítése nem tartott többet mint 15 perc… fotóval együtt. A spenótot kevés vajon megpároltam és tejszín helyett (mert nem volt itthon) egy kis  tejszínes tejszínes borsmártást tettem bele, ami amúgy nem olyan finom (rossz sem, csak épp nem volt woow de finom…), majd beletettem a zúzott fokhagymát.  A húst és bacont is kevés vajon megsütöttem és kész.

A tányéron még egy kis vajat raktam rá 😀 mert imádom a frissen olvadt vaj ízét…

Vásároltunk


Végre ma hozzá tudtunk férni a pénzhez így el is mentünk a boltba venni ezt meg azt.  Hirtelen ötlettől vezérelve készítettem egy képet a mai vásárlásról… Gondoltam “feljegyzem” magamnak egy ideig, hogy kb miket is veszünk… mire megy el a pénz. Néha jól, néha rosszul vásárolunk… Ma például úgy érzem nagyon jól vásároltunk… 33 eurót


A folytatáshoz be kell lépni...

Reggeli…


Egészen kiürült a hűtőnk, mára nem maradt már tojás sem csak valami maradék sonka, bacon sajt és avokádó. Mellé egy kis majonéz. Mekkora szerencse, hogy ez egy egészen tökéletes reggelinek számít mifelénk 😀 Hogy mi lesz vacsorára? Nos azt  még nem tudom. Van még néhány konzervünk, azzal kihúzzuk amíg átutalódnak a pénzek.

Serpenyős sajttorta…


avagy a kényszer-minimalizmus a konyhában…

Uff… kicsit fárasztó valahol, hogy semmi nincs a konyhámban amire időnként szükség lenne… de hát amíg nincs igazán konyhám, addig amennyire lehet, kerülöm a cuccok halmozását, mert az több pakolni valót és kerülgetni valót jelent. Ellenben rájöttem, hogy egy drb edényem van amiben főzni tudok … de az történetesen csak levesek vagy nagyon lédús ételek készítésére alkalmas lévén, hogy igen könnyen odaég…. inox edényről van szó, könnyen ki lehet súrolni és nyoma se marad, csak épp nem lehet benne sajttortát készíteni.

Végül a serpenyőnél maradtam… abban tutti nem ég óda… ellenben ki hallott még serpenyőben készíteni sajttortát???

Jó lett… édesítőszerrel természetesen, sajtkrémmel, mascarponeval, vajjal, tejszínnel kevés tejjel és zselatinnal készült alig van benne szénhidrát. Persze ezt se illik egyszerre mind felzabálni, de lévén, hogy holnap Zember születésnap és az utolsó éve amikor még fiatal 😀 így hát elfér egy kis kényeztetés is… (Amúgy azért fiatal, mert mikor betöltöttem a 40-et nem olyan rég, akkor mondtam neki, hogy na ugye tudod, hogy nekem lőttek, mert negyven fölött már vén az ember… )

Töltött paprika


Elkészült a töltött paprika is! Nagyon nagyon rég volt amikor utoljára ettem… Hogy miért nem készítettem? Nem jutott eszembe…

Az én levesembe nem került se rizs, se rántás, de ettől függetlenül az íze és illata nagyon “eredeti”, Zember szerint pont olyan amire ő is emlékszik, hogy lennie kell. Kicsit megjártam a paprikákkal. Azok ugyanis nem voltak a legjobbak, nagyon nehéz volt megtömködni őket ráadásul itt is ott is elhasadtak. Sebaj, majd legközelebb a piacra megyek, hátha ott találok olyan paprikát ami nem tehén méretű és nem girbe-gurba.

A hús felét használtam fel. Nincs nagyobb lábosom, így abban az egyetlenben főzők ami jelenleg rendelkezésemre áll és ez meghatározza az ételek mennyiségét 😀 A hús többi része sem vész kárba! Megsütöm fasírtnak és megesszük.

Ja, hadd ne mondjam, hogy olyan elképesztően sovány a hús erre fele, hogy kénytelen voltam egy kis szalonnát felaprózni (éljen a kényszer minimalizmus… mert nincs húsdarálóm) ,  hogy egy kicsit javítsak a puskaporos golyó jellegen.

Reggeli…


nyam nyam 😀

Bacon, tükörtojás, sajt, paradicsom… és mivel a bacon nem volt elég zsíros, egy kis vajjal “hígítottuk” fel 😀

Amúgy rettenetes, de valahogy még a bacon is sovány erre fele. A szeleteket egy tapadásmentes serpenyőben sütöttem meg egy kicsit és ha hiszitek ha nem de egy szinte semmi de semmi zsiradék nem maradt a serpenyő alján…

Tányéros fajitas


Vagy valami afféle. Ezt készítettem vacsorára és olyan elképesztően finom lett, hogy az ritkaság. Imádom ezt a receptet, egy szakács barátunktól lestem el és csak annyiban más most, hogy nem eszünk mellé tortillát, hanem csak úgy a tányérból kanalazzuk a tölteléket. És lehet ehhez még egy csomó mindent mint guacamole de hát most nem készült csak a következő összeállítás… ami szokásomhoz híven, szemre ész nélküli adag, szóval nincs igazándiból recept, de ez olyan egyszerű, hogy nem is kell.

Valami nagyon vékonyra vágott csodaszép marhahús szeleteket vettem, összesen 4-et. Olyan 600g volt a hús kettőnknek. Azért ilyent, mert semmi egyéb használható darab nem volt… a boltban csak szeleteket lehetett kapni. Ezeket felvágtam hosszúkás csíkokra és egy kis vajon egy serpenyőbe megsütögettem. Egy másik serpenyőbe felvágtam a hagymát (félkörökbe!) azt megdinszteltem, majd kivettem egy tálba és lefedtem. A következő a paprika volt, néhány “olasz paprika” néven futó zöld meg piros egyedet felvagdostam, azt is megdinszteltem egy kicsit, mehetett a hagymára. A hús is elkészült közben, megszórtam egy tasak Fajitas fűszerrel, majd ez is csatlakozott a többihez. Egy tálkában összekevertem pár kanál joghurtot és néhány összezúzott fokhagymát, majd ezt is a többi mellé tettem és végül megszórtam egy jó marék reszelt sajttal és összekevertem az egészet.

Innen már egyenes út vezetett a tányérhoz…

Ja és egy kis bolondítás kedvéért az még pakoltam rá a tányéromon egy kis őrölt köményt… Nagyon fincsi lett!!!

Apropó paprika…

Töltött paprikát szeretnék készíteni a napokban. Ehhez megvettem a darált húst és a paprikával nagy és komoly gondjaim akadnak erre fele. Mert hiába szeretnék valami kisebb paprikákat, egyszerűen nem lehet kapni. Csak lófej méretű paprikák vannak, abba meg beleteszek egy fél kiló húst és még mindig üresen fog tátongani… Erre azt találtam ki, hogy a fajitáshoz használt, a képen is látható paprikából veszek egy kicsivel többet, félbe vágom és a csúcsos rész jó lesz a töltött paprikához, míg a száras részt fel tudom aprózni… Hogy mik vannak… Amúgy az itteni paprikák egyszerűen csodaszépek. Igaz az áruk sem épp semmi, de azért még meg tudjuk venni.

Belépés

Archivum

Felíratkozás

Add meg az email címed, hogy feliratkozz a blogra és kapj értesítést az új bejegyzésekről.

Kategóriák

  • Filmek (48)
  • Fotó (33)
  • Helyek, Tájak (40)
  • Idiocracy (21)
  • Interweb (5)
  • Muzsika (37)
  • Világvége (19)
  • Visszaköszön a múlt (1)

Agyrágóbogár Facebook