A dolgok állása

Oh please no! – erkélykoncertek

https://index.hu/kulfold/2020/03/14/a_lezart_olaszorszagban_egyre_nepszerubbek_az_erkelykoncertek/

Egyszer még elmegy, de emberek… pretty please ne csináljatok ebből világszenzációt!

Itt a faluban is szokásos a trombitaszóval meg dobpergéssel történő felhívás mindenféle eseményre… de azt csak nyáron, egy két hétig művelik… még csak az hiányzik, hogy egy ilyen idióta szokás elinduljon, aztán majd hallgathatjuk a kornyikálást állandó jelleggel.

Friss még meleg: kijárási tilalom

A spanyol kormány elrendelte a kijárási tilalmat… kezdődik szombat, éjfél.

A kivételek között szerepel: élelmiszer, gyógyszer és alapvető szükségletek beszerzése, gyerekek, idősek és betegek gondozása végett történő közlekedés, egészségügyi központhoz való menetel illetve munkába menetel azon esetekben amikor az otthoni munka nem oldható meg és a tevékenység nem függeszthető fel.

 

A bizalmatlanságról…



Olvasom vissza a saját soraimat, gondolataimat és kezdek nem egyet érteni velük…  Vagyis nem minden részével. Bosszant az egész… mármint nem az, hogy “tegnaptól máig okosabb lettem”, hanem az, hogy […]


Tovább

Nekünk könnyű



Épp azt beszéltük Zemberrel, hogy nekünk könnyű… a lakásunk kvázi félig lakható, a másik fele meg lehet szórakozásra alkalmas “játszótér”, tele mindenféle építő anyaggal.  Nincs kisgyerek akiért halálra kellene aggódjunk […]


Tovább

Hazaértünk…



Vicc ide vicc oda, valami komolyabb itt is kezdődik… először tankoltunk… ez egy bolt mellett van és érezhetően többen voltak mint szoktak lenni 15:00 környékén. Innen a román boltba mentünk… […]


Tovább

Az élet megy tovább… valamerre



Nem történt ismét semmi igazán említésre méltó…  a koronavírus folyik a csapból is, egyre nagyobb nyomással. Csak ki kell nyitni bármiféle hírújságot és hatvanhat rémhír éri az embert azonnal. Bár […]


Tovább

Ilyen olyan apróságok



UPDÉT:  Hát én kihúztam  egy részét annak  lentebb leírtam, mert … mert valamennyire érthetővé vált a “miért kell ekkora feneket keríteni ennek“ része.  Elfogadható magyarázat amivel tudok élni anélkül, hogy […]


Tovább

Days 67- 69.



Hihetetlen, hogy ebből az évből már eltelt 69 nap. Pénteken délután kiugrottunk Simona és Márk társaságában a jelenlegi egyetlen igazán kedvenc bárba. Hát hogy is mondjam, ha eddig kedveltük 2 […]


Tovább

Okos konnektor



Megérkezett az okos konnektor! Mifelénk Külföldiában már olyan okos minden, hogy a villanyóránk is az.  (csak mondom, hogy tudjátok, kóóólbászból van ám a kerítés is!  Hehe… sajnos nincs, de azért […]


Tovább

Tisztára nem normális…



Nos… hogy nem vagyok teljesen normális azt régóta tudom, és már valamennyire megszoktam. De néha azért sikerül meglepnem önmagam amikor ilyen álmodozásaim vannak. Látjátok ezt a képet? Eladó. Én meg […]


Tovább

Salamanca elmaradt…



Uff… a tegnap megszületett egy döntés ami kicsit engem is váratlanul ért… NEM MEGYÜNK. Majd legközelebb. Mindeddig olyan volt a kilátás, hogy megyünk. Beszélgettünk az esetleges lemondási okról Zemberrel a […]


Tovább

Márciusi “kiruccanás”…



Még nem mondtam le a salamancai menetelt.  Látom, hogy kedvenc “katasztrófa térképem” nagyon gyatrán pirosodik, teljesen lehangoló ez az egész 😀 Hát hogy lehet így rémülni meg rettegni ha alig […]


Tovább

Blog… a félreértett műfaj

Megmondom nektek az őszintét…  amikor egyik másik kedvenc blogom arról ír, hogy ő hamarosan bezár, befejezi, olyan hirtelen méreg fut át rajtam, hogy ihaj csuhaj. Na jó, bezzeg eddig mi olvastunk, megosztottad velünk az életed apróságait és utána ilyen csúfos módon kizársz??? Hogy is mered? Hogy képzeled. De közben tudom, hogy ez csak egy olyan hülye hisztis reakció részemről, aminek igazából SEMMI alapja nincs. Meg persze mi alapon hisztizek én, akiről esetleg nincs is tudomásuk, hogy olvasom az életük történéseit. Mindenkinek szíve joga bezárni, abbahagyni és még csak meg se kell mondania nekünk, ha így tesz. De igenis, az, hogy egyik másik kedvenc blog abbahagyja, az valahol a másik oldalon veszteséggé válik. Furcsa ez a virtuális világ.  Egy egy szelet  valakinek a napjából, egy kis foszlány hogy mit érez a másik ember adott körülmények között. Olyan mint egy regény amiből igazából azt értünk amit mi képesek vagyunk felfogni. A többi már fikció.

Ne zárjatok be 🙁

P.S. Mindenki azt csinál amit akar. De lesznek és vannak blogok amelyek hiányozni fognak.

Micimackó Módszer

Akik a Micimackó Módszer szerint járnak el, úgy találják majd, hogy efféle már velük is jó néhányszor megesett. Nehéz  megmagyarázni – csak példával lehet – de így van. A dolgok mindig épp a kellő időben, a kellő módon történnek. Legalább is olyankor, ha hagyjuk, hogy megtörténjenek, amikor együttműködünk a körülményekkel, ahelyett hogy így szólnánk: “Ez kész képtelenség, ez így nem mehet”, és majd összetörjük magunkat, hogy minden másképpen történjék. Ha a Dolgok Működési Módszerével összhangban állunk, akkor minden a kellő módon működik, gondoljunk közben bármit is efelől. Később, a történtekre visszanézve így szólunk: “Ó, most értem csak! Annak azért kellett megtörténnie, hogy ez megtörténhessen, és ez azért történt így és így, hogy az megtörténhessen…” És ekkor rájövünk, hogy ha megtettünk volna minden tőlünk telhetőt, akkor sem jutottunk volna jobb eredményre, és hogyha még erőlködtünk is volna, nagy-nagy összevisszaság sült volna ki belőle

Micimackó és a Tao

Nem fáj…



Nem te kenyér, nem te cukor – semmi ezekből, alkoholozás ugyan volt (irgum burgum, jól esett na…) de ennyi idő alatt a legmélyebb hasadás begyógyult.  A mutató ujjam mintha lohadna, […]


Tovább

Az angolok…



Mesélek emberekről egy picit… Lyssa és Steve vagány emberek, okosak, jópofák és kedvesek. Őket úgy ismertük meg, hogy a háznál laktunk, a tulaj meg erősködött, hogy még kéne ember – […]


Tovább

Diszkirimináció



Mert ezt akárhogy nézem, ez az. A cikkecske kivonatból: március 9-től aktiválódik az a protokoll miszerint a 21 óra utáni autóbuszok a nők kérésére akárhol megállnak, hogy letegyék őket. Ez […]


Tovább

Jaj fáj fej!



Ughh aggrgghh Szerdán Simonának segítettünk lakást festeni. Az anyja eladta a lakását Bukarestben és vett helyette itt egy másikat. Megkértek, hogy menjünk el segíteni festeni, kaja biztosítva és fizettek is […]


Tovább

Csendes vasárnap



A tegnap este sikeresen “felpakoltuk” anyósékat a repülőre, avagy mentek ők maguktól, nem kicsit izgulva a reptéri forgatagban.  Elmutogattuk nekik többször a táblákat, a merre kell menni, mit kell nézni […]


Tovább

Oceanograf



Megvolt a mai nap is. Az Oceanograf tetszett az öregeknek, de mi valami fura okból kifolyólag sokkal kisebbnek éreztük mint korábbi alkalmakkor. Mintha összement volna. Lehet, hogy a novemberi látogatás […]


Tovább

Utolsó jövő – menős nap…



Holnap az utolsó nap anyósék itt tartózkodásából.  Valenciába készülünk menni, Oceanograf meglátogatása, utána meg betérünk egy “All you can eat” étterembe.   Apóst ide kb felesleges vinni, mert ő annyit eszik […]


Tovább