Minőség, ár


A minőség/ár arány olyan dolog amin gyakran gondolkozom és gyakran kell választanom általában egyik vagy másik között. Valahogy ezzel én úgy vagyok, hogy az összes olyan holmi, tárgy, felszerelés ami hosszú távon használható és nehezen cserélhető az legyen a jobb minőség, míg az elhasználandó tárgyak maradjanak az olcsóbbak.

Például az összes háztartási gépért hajlandó vagyok sok pénzt kiadni, csak azért, hogy a feltételezhetően jobb minőséget válasszam. Ezek mind olyan gépek amelyek sok sok évig kell szolgáljanak, így elsődleges szempont a minőség, másodlagos az ár. A csempék, csövek, ajtók és ablakok esetén is hasonló elv érvényesül. Végül is mindenre amit hosszú ideig szeretnék használni.

Ezért bosszant különösebben amikor elmegyünk a helyi boltba venni valami alkatrészt. Arra gondolva, hogy végül is egy könyökről van szó, mi lehet jobb rajta az egyik vagy másik boltban. És tessék egy példa:

Az első a Bricomartból származik, ahol “elfogadható” a minőség. A csatlakozások működnek, meg tudtuk oldani velük a problémát, nem folyik semmi de… a Bauhaus-os minőség az egyszerűen jobb ebben az esetben. Nem tudtuk, eszünkbe se jutott, hogy ilyesmi létezhet. Mármint, hogy az egyik bolt még ebben is képes szarabb minőséget árulni mint a másik. Az egy dolog, hogy a Bauhausban találsz luxus üveggel bezárt teraszt is és a Bricoban nem, de hogy egy kurva könyök között is ekkora nagy különbség van, nos bevallom ez nem fordult meg a fejemben. Ha tudom, akkor inkább kivárjuk amíg ismét a Bauhaus fele van utunk és onnan vesszük meg ezeket is.  De mi nagy naivan elmentünk a hozzánk közelebb levő boltba és megvettük őket. Azt az egy félét ami eladó volt, mert ha csak egy féle van, nem igazán lehet látogatni.  A Bricomartos 3.15 euró. A Bauhausos “drágább”, az 3.50 euró. De kérdem én… ha két év múlva az olcsóbb szépen szivárogni kezd, és elcseszi a konyha bútoromat, akkor melyik lesz az olcsóbb??? az amivel 4 eurót spóroltunk vagy az ami több száz euró kiadást okozott azért, mert szarabb minőség volt.

Most így hirtelen nem tudom eldönteni, hogy ez kinek a “bénázása”. Az embereké, mert minden szaron spórolni akarnak?  A szakembereké mert nem követelik meg a minőséget ezen csatlakozók esetén – és persze ez csak példa, nem csak erről a csatlakozó fajtáról van szó. A bolté amiért szar árút rendel arra alapozva, hogy így is úgy is eladják, mert kevesen fogják venni a fáradtságot, hogy elmenjenek más boltba a jobbért??? Vagy összesen úgy általánosságban egyszerűen erre fele mindenki egy icipicit dancsabb, picit szegényebb, picit igénytelenebb? Valószínűleg ez az utolsó. Az állandóan spórolni akaró kliens, a nem törődöm szerelő, az úgyis eladom bolt közös erővel hozza létre ezt a minőség csökkenést.

Minden esetre ismételten bebizonyosodott, hogy inkább menjünk el a Bauhausba és ott vegyünk meg mindent. Még az ilyen fiszem-faszom csatlakozókat is.

Ja és valószínűleg ez a gyatrább minőség úgy a boltnak mint a szerelőknek is sokkal jobban megfelel. Mennyivel jobb ha a vízszereléshez öt évente kihívják valamit eligazítani, valamit kicserélni??? A boltnak is mennyivel jobb ha az olcsóbb alkatrész gyakoribb meghibásodásokat okozva előbb vagy utóbb újabb alkatrész vásárlásokat generál. Végül is csak épp annyira kell fenntartani a minőséget, hogy ez a romlás ne legyen nagyon feltűnő…. minek is gyártanának igazán JÓ alkatrészeket… mikor a rossz alkatrész egy csomó pénzt hoz a konyhára.

 

R.A.B


Hirtelen alakult a tegnap délutáni program. Megkérdezte Si., hogy kell-e valami a Bauhausból, mert mennek. Három könyök kellett és egy darab cső, ezért megkérdeztem ha mehetünk e velük, mert nagyon nehéz elmagyarázni, hogy “Pex cső, húszas könyök ami gép nélkül szerelhető fel a csőre”. Mi tudjuk miről van szó, ő biztosan nem. Az egészben az egyetlen bökkenő csak az volt, hogy Si anyja is velünk tartott és ez a nő nem igazán illethető más jelzővel mint, hogy egy  “R.A.B” (Really Annoying Bitch). Nem szép dolog ezt mondani egy öregasszonyra, de hát az igazság, hogy ez a banyec valami katasztrófa lehetett fiatal korában, mert most meg elviselhetetlenül hisztis és egyszerűen rettenetes. Nagyon sajnálom Si-t és főleg a férjét, ha sokáig él ez a vén satrafa, még a kapcsolatuk is rámehet. Állandóan basztatja a férjet  mindig mindennek úgy kell lennie ahogy neki tetszik, kimondottan provokálja a pasit állandó jelleggel. Talán az egyetlen szerencse, hogy a pasi nem érti mit mond állandóan az öregasszony, de a lánya érti… Egyszerűen nem értem, hogyan lehet valaki ennyire mérgező.  Ja és azt is tudjuk mástól (a tulajtól), hogy a vénasszony fiatalabb korában se volt kellemesebb társaság 😀 bevallom azt hittük, hogy tulaj túloz, de most, hogy pár alkalommal egy  pici időt töltöttünk az öregasszonnyal is, meg kell adnom, hogy igaza volt a tulajnak: nagyon nehéz eset. Szegény Si. Nem irigylem.

 

12 euró


Nos ingyen kiruccanás nem, de a 12 eurómat bizony vissza szereztem. Hatalmas csalódás volt ez  a Flixbusban, ugyanis elsőre úgy tűnt, hogy jaj de jó, végre egy cég akivel majd utazni lehet. A következtetés, hogy LEHET ám utazni, de alapvetően csak akkor ha van egy adat szerencse is az ember zsebében, illetve legyen megfelelő mennyiségű pénz nála, hogy másképp is megoldja a problémáját, mert a busz járat nem igazán látszik válaszolni a kliensek kérdéseire, problémáira.  Ha bármi panaszod van, mehetsz kb a Jóistenhez, választ ugyanannyit kapsz…  A 12 eurós sztori nagyon felbosszantott. Nem a 12 euró, hanem maga a tény, hogy ilyen aljas módon verik át az embereket és még csak a kisujjukat se mozdítják, hogy a felmerült gondot megoldják..

Ez a foglalás rendszer.  Ebből a rajzból egyszerűen NYILVÁNVALÓ, hogy a csillagos szék, az 1C és 1D a legeslegelső szék. Nincs előtte semmiféle szék bejelölve ami arra engedne utalni, hogy itt az ember előtt még ül valaki….mint ahogy a bal oldalon a két szürke van.

A buszon azonban más helyzet várt:

Ami még azzal is meg van sózva, hogy amennyiben egy fogyatékkal rendelkező személy érkezik a buszra – amiről neked nincs tudomásod jegy foglaláskor – át kell adnod a helyet. Ebben az esetben meg ezeket a helyeket nem lenne szabad külön feláron értékesíteni. Oda ülsz ha nincs ott más, ha nincs olyan akinek sokkal fontosabb ez a hely, de ha igen, akkor te mész máshova.

Mindezek ellenére 6 eurós extra felárban adják el ezeket a helyeket.  Mint látható a “mi helyünk” – legalább is a rajz szerint a legelső helynek kellett volna lennie.  A potsofőr azonban kijelentette, hogy hát őt ugyan nem érdekli, hogy nekünk milyen foglalásunk van és panoráma szék, az bizony az ő helye és máskülönben is a cédulán 1C1D van, majd mutatott a második sorra, hogy az a mi foglalt helyünk… Ez ellen  a sofőrrel már nem volt mit tárgyalni, hiszen a cédulán tényleg 1C és 1D állt, az meg a második széksor fölött helyezkedett el.   Mikor megjegyeztem, hogy oké de mégis ez a legkényelmetlenebb szék az egész buszon, lévén a legelső teljesen hátra engedve, a sofőr egykedvűen megjegyezte, hogy oda ülünk ahova akarunk, hiszen üres a busz.

Végül ez lett a “panormikus” utazásunk panorámája: időnként a sofőr cipőjét nézegettük az ablak kellős közepén, aztán meg a hátát… 

Az egy dolog, hogy nem tudtunk az első széken ülni, ami kár, hiszen én ritkán alszom éjjel és azt reméltem, hogy az út háromnegyedén majd azzal szórakozok, hogy “pótsofőrt” játszom unalmamban, illetve nézem az utat, a táblákat… maga az élmény számomra érdekes lett volna, ott elől ülni a nagy buszban.  Mivel nyilvánvalóan átverve éreztem magam, úgy döntöttem, hogy felveszem a kapcsolatot a busz társasággal és valahol azt képzeltem el, hogy semmi perc alatt megoldódik ez az ügy. Visszakapom a 12 eurómat, ők majd mondanak egy olyant,  hogy upsz, hiba történt javítjuk és ezzel téma le van zárva. Azonban a “client support” több mint elkeserítő volt. 3 különböző módon próbáltam felvenni a kapcsolatot velük, de SEMMI választ nem kaptam a panaszomra.  Az összesre csupán egy automatikus válasz érkezett valami általános szöveggel, de megoldás nem.

Mivel a fizetés paypalon keresztül történt, velük is felvettem a kapcsolatot. Első lehetőségként ott is javasolják a “békés” rendezést és mivel erre se érkezett válasz, maradt a “disputa” kinyitása aminek a lényege, hogy a Paypal vonja kérdőre a céget, és erre már valami féle módon kötelesek válaszolni. És két nappal később, egyetlen szó nélkül visszaszolgáltatták az összeget. Lehetett volna ezt sokkal de sokkal egyszerűbben.

Ez nem egy olyan eset volt ami komoly gondot okozott volna, az elején én meg voltam győződve, hogy sima “human error” az amivel dolgom van, nem feltételeztem semmi gonoszat az egész ügy mögött. Valaki elfelejtette informálni a sofőröket, hogy azok a székek bizony felárasok, valaki más rosszul tette fel a cimkét, valaki elbaltázta a honlapon a székek számozását, szóval kismillió hiba létezik és lévén egy cég ami ezen a vonalon most indított járatot én mindenféle “magyarázatot” találtam a miértre és az első méreg után már elmúlt a haragom. De azért továbbra se vagyok hajlandó fizetni  olyan szolgáltatásért amit nem juttatnak nekem.  Azonban most már kb úgy vagyok vele, hogy ha több ezer esetben eladják ezeket a székeket a naiv első utazóknak, akkor igazából csak kiszedik az emberek zsebéből a pénzt. És kevesen fognak végig menni a reklamáción, hogy visszanyerjék azt az összeget.

Engem mérhetetlenül nem az bosszantott, hogy nem oda ültem ahova két napig vártam, hogy üljek, hanem simán az, hogy egyszerűen egy válaszra se méltattak amíg nem “gorombítottam” be nekik egy kicsit. Ez azért egy csomó kérdőjelet tesz a busztársaság megbízhatóságára vonatkozólag. Legközelebb majd 2x is meggondolom ha még megyek velük, de az tuti 100% biztos, hogy helyet soha a büdös életben többet nem fogok foglalni extra pénzért.

Az előző bejegyzés folytatása…


Helyére került az ablak. Ne ijedjetek meg a képtől…. kicsit ronda szegény a jelenlegi állapotában, de hamarosan megszépül!

Volt egy két napig tartó dilemmánk ezzel az ablakkal, amivel ma végül egyezségre jutottunk 🙂 A mellékelt ábrán látható kék vonal azt jelzi, hogy mi az ami egyszerűen leszedhető. Mi se tudtuk, de hogy alaposan megnéztük, kiderült, hogy a piros vonal jelzi a fürdőszoba falát. A kék rész egyszerűen csak egy vékony ráépített tégla!!!  ami alatt olyan nagy lyuk van, hogy a kezemet be tudom dugni. Ez nagyon megkönnyíti az egész feladatot, hiszen így biztosan nem bántjuk a fürdőszoba falát 🙂 Nagy öröm. Meglesz az amit én szeretnék anélkül, hogy durván sok munkát adna Zembernek.

Az ablakunkról is kiderült, hogy az egyik szöge nem jó, kicsit elcsúszott. De a gond nem nagy, amikor a falat törjük zúzzuk majd kivágjuk a pur habot és újra illesszük immár tökéletesre.

A délután többi része azzal telt el, hogy a vízszerérlest és a lefolyó csövet terveztük illetve próbálgattuk az alkatrészeket.

Felfedeztük, hogy a modern vízszerelés bizony mekkora nagy humbug!

Az a fajta műanyag csatlakozó amit ez a faszi is használt valami erősen drága géppel van a csőre csatlakoztatva. A piros és kék “bigyókról” beszélek. Valami 600 és 900 euró körül van egy ilyen gép… és nyilvánvalóan a kis “hobbi vízszerelő” nem fog ilyen gépezetet megvenni. Mi is aggódtunk egy sort, hogy akkor most mi lesz… mivel hát ennyi pénz  gépezetre nincs, de aztán megtaláltam a fém csatlakozókat amelyek sima nagy kulccsal felszerelhetőek a csőre. Go figure. Így minden extra felszerelés nélkül akár mi magunk megoldhatjuk a vízszerelés többi részét. Igazából engem nem az bosszant, hogy az ember szakembert hív egyik vagy másik munkálatra…. nem lehet mindenki olyan őrült, hogy fejjel megy a villanyszerelésnek és vízszerelésnek mint mi tettük. Ellenben az biztos, hogy nagyon mérges vagyok a mi “szakemberünkre” a hányás munkára amit végzett és arra, hogy meg se említette a másik csatlakozók létezését. Végül is nyilván az ő érdeke, hogy hozzá forduljunk minden kis módosítás végett.

Velünk azonban nem húzott ki semmiféle főnyereményt, mert akkor se fordulnék hozzá, ha nekem kéne egyedül kiokoskodnom a vízszerelést.

Íme a munka amit ő végzett:

A kis nyíl jelzi a csövet ami a fürdőszoba fele megy. Ha jól megnézitek a képet, a fehér vastagabb cső valami 10 centivel eláll a fal vonalától és nem lehet a falhoz közelíteni a vékony cső miatt. Olyannyira, hogy ha oda bútort akarunk tenni, akkor vagy kivágjuk a bútort, vagy a csövet vágjuk el és hozzuk egy szintre a fallal. Ennek a kijavításához  nyilván a “szakértőt” kellett volna visszahívni és az ő trehány munkájának a kijavítása is a mi zsebünkre ment volna.  Hát bekaphatja, mert a vízszerelést megoldjuk mi.

Zember egy icipicit ideges volt a vízszerelés miatt. Aggódott attól, hogy ezt a fajta csövet csak a gépes megoldással lehet csatlakoztatni, és akkor mi van. De az a jó, hogy végül együtt kibogoztuk, megvannak az alkatrészek, megvan a “fogó” amivel vágni lehet az efféle csövet és holnap a helyére kerül majd minden.

A lefolyó cső sem adta meg magát egyszerűen. Az is szerepel a képen, pont a narancssárga kesztyű mellett van. Nos ez kérem egy vastagabb cső ami csatlakozik a még vastagabb csőbe, “csak úgy” bedugva, borzalmas egy munka. Így már nem is csoda ha gyakran volt “budi szag” a konyhának ezen sarkában, hiszen a lefolyó cső az itt ott lyukas volt. A bogarak jelenlétére is magyarázat került, azok úgy császkáltak itt mint az autópályán… Valószínűleg csak a harmadik emelet mentett meg attól, hogy nem volt igazi invázió.

Ma kissé nomádok lettünk… levágtuk a saját vizünket, még jó, hogy előtte begyűjtöttünk vödörbe lavórba vizet, illetve van két flakon ivóvizünk is. Holnap elméletileg összerakjuk az új vízszerelést 😀 alig várom, hogy megmutassam.