Kiakadtam a szekrényre


De nagyon. Kezdődött azzal, hogy nemrég egy zsák pénzt hagytunk ott festékre. Aztán itt van ez a láb sztori, ami nem hagy nyugodni, e nélkül szar az egész. De az még pénz. Csak ha már annyit beleraktunk, egye fene az a láb összeg, gyere csináljuk meg jól… Ha megcsinálom azért fogom bánni, hogy ennyi sok pénzt beletettem, ha nem csinálom meg akkor azért. Sehogy se jó. De alapvetően arra ment fel a cukrom, hogy az én számolásaim szerint a 4 doboz festék elég kellett volna legyen a “hátsó” szobák bútoraira. Ez a két kis éjjeli szekrény, irodába pakolt komód és a ruhás szekrényt jelenti. A másik nagy szekrényről már lemondtam, de ebbe már bele kezdtünk, nem hagyhatom félbe. Ma kiderült, hogy dehogy elég. Még fél doboz van és az összes ajtót le kell festeni, az oldalakat le kell festeni és a talapzatot is le kell festeni. Kategorikusan nem lesz elég, minimum kettő, de az is lehet, hogy 3 darab, sőt megeshet, hogy 4 festékre is szükségünk lesz.

Mindezek mellé társul, hogy Zember festi a festéket és oda hív, hogy menjek nézzem meg, mert valami nem stimmel. És tényleg. Az egyik oldala sárgul kegyetlenül. Nem tudjuk mitől, de nagyon foltos és ronda. Azt hittem a lapos guta ott üt meg helyben. Becs szóra egy percre végig futott a fejembe, hogy kész, ebből elegem van, elhasználtuk amit el, hagyjuk abba, felaprítjuk a szekrényt, tűzre vele, le van szarva ez az egész és megveszünk valami egyszerű új bútort mert nekem ebből egyszerűen elegem van. Az ember kínlódik, kurva sokba kerül és a végén egy nagy kupac szar lesz…. Végül nem vágtuk fel, nem aprítottuk fel. De holnap ismét megyünk pénzt költeni a szekrényre. Muszáj venni valami alapozót, azzal lekenni előtte, majd utána újra festeni a festékkel. És persze festéket is kell venni. És ha már ennyi pénzt elcsesztünk vele, akkor megvesszük a lábakat  is, és megoldjuk rendesen. De most már utálom ezeket a bútorokat. És úgy vagyok velük, hogy inkább ne hoztuk volna el. Jobban járunk. 🙁

Eléggé elszomorít. Mert én örültem neki, szerettem volna és szerintem végül szépek lesznek. De már anyagilag kész csőd. A festékek eszméletlenül drágák…

Mi legyen a lábakkal????


Már azt hittem teljesen belenyugodtam ebbe a láb dologba, de most megint elkezdte bizgetni a fantáziámat és nagyon. Zembernek el se merem mondani, mert csak a fejét fogja majd, hogy megint micsoda hülye ötleteim vannak. Végül is az ötlet ugyanaz, csak a megoldás más 😀 Az egész csak attól függ mennyibe kerül. Ha túl sok pénz, akkor nem éri meg. Ezért megpróbálok számolni, legalábbis azokkal az adatokkal ami rendelkezésemre áll.

Már több ötletem volt ezzel, de egyik se volt jó. Mármint megfelelő felszerelés hiányába nem megoldható. De ez talán igen.

Ezt a blog bejegyzést találtam meg, ahol egy hasonló lábbal “megáldott” régi éjjeli szerkényt alakítanak át. Sejtettem én, hogy az alsó láb külön van, de nem nagyon látszott a miénken, hogy leszedhető-e vagy ha szétszedjük, akkor a szekrény is szétesik. De a fentebbi példából kiindulva jó alaposan megnéztem és igen, pont ott van összetoldva ahol a blogon is van. Így a megoldandó feladat átalakult: egyszerűen csak le kell szedni a lábakat, valami sima lécből feltenni egy csíkot, mert egyszerűen csak szebben néz ki, és arra felszerelni a lábakat. Kész. 

A második képre berajzoltam, hogy mit képzelek el. A fa anyag erre nem lenne olyan nagyon drága:  300 x 4,4 x 1,9 cm darab a Bauhausban  3 euró körül van és talán 4 max 5 drb kéne az összes szekrényhez. Tök egyenes, sima lábakat valószínűleg találunk a bauhausban is de ha nem, akkor van  14 euróért 4drb az Ikeában.

Vannak továbbá egyenes lábak is, 2drb /5 euró, ugyanis a nagy szekrényeknek középen egyenes lába van. Igazából 2 ilyen szettet kéne megvenni, és hátulra simán vághatunk valami sokkal olcsóbb fából lábat, hiszen az nem is látszik és megvan hozzá a gép amivel levágjuk…  Összesen kb 50 euróba kerülne.

Lássam mit szól Zember a javaslathoz. Mert mindig ott van a kérdés, hogy mi van ha alaposan elrontjuk???

Alakul az éjjeliszekrény


Valami ilyesminek indult a terv, de végül az ágy keretet nem tartottuk meg. Sokat törtem a fejem, hogy miként lehetne megoldani de végül feladtam, mert elkezdett sokkal jobban tetszeni az egyszerű ágy ötlete. Végül az ágy keretet felvágtuk és télen meleggé alakítjuk…

Az éjjeliszekrényeket megtartjuk, legalább is egy ideig. Most már csak arra kell rászánjuk magunkat, hogy a fogantyúkat is a helyükre tegyük, illetve ennek a szekrénykének a tetejére egy fát vágassunk. Kicsit “tipikusra” sikerednek ezek a fehér-fa kombinációk, de a fehérnél jobb színt nem találtam.  Nekem nem tetszenek különösebben ezek a modern tarka barka színek, úgyhogy marad a fehér 😀 és mivel az ágy fa, a falvédő fa, így jól fog mutatni a fa az éjjeliszekrényen is.

A lámpával is van még egy kis dolgom. Át kell rakjam   máshova a villanykapcsolót, jelenleg nincs kényelmes helyen.

A bútorok lábának a megmagasítása egyelőre félre van téve. Túl sok időt vesztegettünk vele, szerszámokra lett volna szükség stb…

Létezik minőség is…


Általunk nem megfizethető, de legalább létezik.

Jó dolog az Amazon, mert mindenféle után nézelődve az ember elrakhatja a találatokat a “wishlist”-re és később könnyű visszakeresni.

Nemrég elkezdtem keresgélni valami kis parázzsal grillező szerkentyűt. Vannak valami hordozható modellek amelyek elméletileg elférnek  de mindegyik olyan gyatra minőség, hogy kétszer is meggondolom ha kiadok érte annyit amennyi.  Ezek után szembe jött egy igazán szép modell. Volt kis bemutató filmecskéje és egyszerűen látszott, hogy na ez igen, ebbe sok erőfeszítést és jó anyagot tettek bele, hogy olyan legyen amilyen. Csak hát ép egy nullával van több a végén mint amennyit én adni tudnák érte. Úgyhogy…valószínűleg az Ikeás 20 eurós grillezővel maradunk. Végül is az is jó lesz valamire.

De íme a szép grillező cucc:

De jó lesz nekünk az Ikeás 20 eurós is…

Befejeztük a balkont


Befejeztük a balkont és szép lett. A fehér nagyon jó színnek bizonyul, nagyobbnak tűnik a balkon, pedig becs szóra nem toltuk ki a falát.  És nem csak, hogy nagyobbnak tűnik, de nem is forrósodik fel a fal több órás napsütés után sem. (a régi kék erősen forró volt délutánonként, besugározva a meleget a lakásba. Holnap hozok képeket.

Megérkezett a monitorom. Egy ÁLOM. Ilyen “ultra wide”, két ablakot simán egymás mellé tudok tenni, de mellette még van hely a zenének is. Eszméletlen. Na így már lehet dolgozni!!!  Nem kell kapkodni az ablakok között, egyszerűen csak egymás mellé teszem amit kell és rálátok mindenre.

Most azonban muszáj venni billentyűzetet is. Csak egy régi van, kb úgy szól mint egy traktor. A laptopnak sokkal csendesebb a billentyűzete, megszoktam, hogy nem ébrednek meg a szomszédok a heves gépelésem hangjára…

Festegettük a bútorokat. Hamarosan meglesz az éjjeliszekrény, ruhás szekrény, iroda bútor.

Felhívott a Vodafone. Hogy ajánlatot adjanak. Zember rövidre zárta: egyetlen dolog amérdekel azt úgy hívják optikai kábeles internet. ha azt hozod, keresd meg, az összevisza telefon, percek és tévé egyszerűen nem érdekel.

Bezáródik az ember lelke…


Egy ideje nagyon nehezemre esik blogokba megjegyzéseket írni. Valahogy nem érzem, hogy bármiféle címen is jogom lenne belekotyogni más emberek életébe. Szeretek blogokat olvasni, olyan mintha icipicit belesne az ember más sorsok mögé és onnan kicsillan egy kis élet… mint ahogy kinézek az ablakon és látom, hogy a egyik vagy másik szomszéd  lakásban megbillen a függöny, vagy valaki ruhát terít és próbálom elképzelni, hogy milyen lehet az élete. Általában nem tudom, mert csak a saját realitásom az amit ismerek, a saját tapasztalataim azok amelyek megadják az egész elképzelt történetemnek az alapját és az meg nem lesz hasonló sem a másik ember életére nézve.

A blogok érdekes jelenségek. Én soha nem gondoltam, hogy egy egy blog beszámol az egész történetről. Inkább csak pillanatképek, afféle virtuális polaroidok amit az ember megörökít majd a pillanat tovaszáll. Ahogy kiskutyáról kismillió kis ártatlan kép készül, és mindenki azt hiszi, hogy egy cukorbogárral van dolga mikor maga a sátán fia garázdálkodik a konyhában, szobában szétszedve mindent 🙂 Szerintem a blog is ilyen. Megfogja a pillanatot és onnan tovább az egész csak egy volt nincs történet.

Reflektálok mostanság az élet dolgain… milyen lesz öregnek lenni? Megérem-e egyáltalán az öreg kort? Miért nem akarok kutyát, hiszen imádtam Zebet és most sehogy se vagyok “hajlandó” meggyőzni magam, hogy egy kutya jó ötlet lenne. Ki kéne menni a házból. Nem szeretek kimenni a házból mert a kinti világ rohadt, ronda és tele van szeméttel meg szemét emberekkel. Itt jó, itt szép – nem a szó szoros értelmében- hanem inkább költői módon…  Félig meddig a virtuális világban élünk. És nekem ez nem fáj.

Azt tudom, hogy az emberek nagy része csak szörnyülködve tud beszélni arról, hogy ő meg a gyerekei több időt töltenek online mint beszélgetve és hogy ez mennyire rossz. Én meg úgy vagyok vele, hogy eh… a virtuális világ szebb és ha egy nap lehetővé válik az önmagunk feltöltése az internetre, én jelentkezni fogok 😀 önként. Képzeljétek el azt a tudás mennyiséget amihez hozzá juthat az ember. Mit nekem hús vér létezés mikor bittek meg bájtok formájában egy végtelen mennyiségű adatot, tudást, sok okos dolgot tud az ember virtuálisan magába szippantani. Az összes youtube “how to” videót, nyelvleckéket, gépek használatát, és egyéb okoskodásokat csak egyből a tároló kapacitásának a függvényébe magába tud szippantani.

Lesz-e valaha ilyesmire lehetőség? Kötve hiszem, hogy az én életem során lesz.

Halál… milyen kegyetlen dolog ez. Eszembe jut az a barátunk aki mindjárt 3 éve meghalt. Hogy mennyire “kiesett” mindenből, hogy akármennyit szenvedett  és bár nincs elfelejtve, azért egy kicsit mégis… mégis az “élet megy tovább”. A felesége új élettársra talált. Aminek kimondhatatlanul örvendek, nagyon rendes csaj, igazán megérdemelte a kis boldogságot azok után amin keresztül ment a férje mellett. De valahogy elszomorodva veszem tudomásul, hogy az aki meghalt az már csak emlék és nem részese a mindennapoknak. Nem gondol rá az ember , nem mérgelődik vele, nem veszekszik vele.

……………