2018 október

Lisszabon, Sintra

Pénteken valami 2 órával korábban indultunk itthonról, biztos ami biztos alapon. A Valenciába tartó autópályák gyakran dugulnak el, attól tartottunk, hogy péntek délután hangyaboly lesz erre fele. Nem volt.  Kikerestük azokat a közeli utcákat ahol ingyen lehet parkolni és végül nagyon szuper helyet találtunk a kocsinak, egy bazi nagy iskolának tűnő épület mellett.  A busz időben megérkezett és innen csak 6 személy utazott. Madridban még felvett 1 embert.

A buszon volt egy kellemetlen meglepetésünk, miszerint a lefoglalt “speciális” hely a legostobább hely volt az összes közül… soha többet nem foglalok helyet, mert nem éri meg. Az “első széket” reklámozták, de kiderült, hogy lófaszt, mert az a második szék sor, és pot-sofőr használja a legelső széket… a támlákat erősen hátra tolta, így a mi “spéci” székünk kibaszottul kényelmetlenné vált. Ráadásul nem volt USB port sem. Most épp harcolok velük, hogy adják vissza a pénzem ezért az extra helyért, de nem tudom mennyire járok majd sikerrel.

Az éjszakai busz hátránya, hogy jövet menet nem látszik a táj, de valamit valamiért. Sikerült aludni a buszon, a sofőrök nyugisan és egyenletesen vezettek, az út szinte végig üres volt. A szék foglaláson kívül elégedett vagyok a busszal.

Már nagyon közel voltunk Lisszabonhoz amikor kezdett kivilágosodni és az első látvány a lenyűgöző Vasco Da Gama híd volt. Próbáltunk fényképeket készíteni, de semmi se látszik 😀 de elhihetitek, hogy ez a 17 kilométeres híd igazán szuper látvány.

Nem sokkal ezután megérkeztünk az Oriente állomásra.  Itt is tipikus “bürokratikus ostobaságokkal” van megtűzdelve minden. Mert valami idióta kitalálta, hogy a “Lisbon card” az csak 3 helyen vásárolható meg, de természetesen itt ahova megérkeztünk és ahova rengeteg más turista busz is megérkezik nem… így első utunk a Metró fele vezetett, ahol rögtön “megtaksáltak” 4 euróval a 2 metró jegyért. Elmentünk a reptérre, ahol kezünkbe kaptuk a bizonyos kártyát és kezdődhetett a kaland.

Több elképzelésünk volt: szombaton a városban lézengeni, kihasználni minden kártya nyújtotta lehetőséget, bemenni múzeumokba, használni a tömegközlekedést és megnézni minél többet, és másnap elmenni Sintraba és megnézni a kastélyt illetve a repülőgép múzeumot.  A második megoldást választottuk, miszerint első nap mentünk Sintrába, megnéztük a kastélyt és a múzeumot, majd másnapra halasztottuk a  Lisszaboni látogatást. Mivel nem tudtuk hogyan működik a portugál tömegközlekedés, nem akartunk vészesen távol lenni a hazafele tartó busztól, ez volt az értelmesebb megoldás, annak ellenére, hogy így a kártyát csak félig tudtuk kihasználni de még így is megérte.

A sintrai vonat állomáson tömegesen állnak a tuk-tuk sofőrök, a turista buszok és mindenki aki a turisták hátán akar megélni, de mi a gyaloglást választottuk. Nem a mi zsebünknek képzelték el a tuk-tuk árakat. Hat személyre pl. 2órás tuk-tuk-ozás 95 euróba kerül. Ez volt a legszimpatikusabb 😀

Lisszaboni tuk-tuk

Merész ötlet volt a gyaloglás , ugyanis a Pena kastély jó magasan fent van a domb tetején.  De  mi bátrak, erősek és vakmerőek voltunk így addig csörtettünk mindenféle macskaköves úton amíg a kastélyhoz érünk. Kissé kifulladva ugyan, de töretlenül.  Legközelebb azonban majd valami turista buszt választunk mi is, valószínűleg ilyen “hop on hop off” akármit hogy minél több érdekességet lássunk, de nekem így is nagyon tetszett az egész.

A  kastély csodálatos, de szerintem túl szép, túl érdekes és nagyon borzalmasan el van árasztva turistákkal.  Nem csoda, hiszen mi is minden áron ide szerettünk volna jönni… Sajnálatos módon ez az a tipikusan “once in a lifetime” látogatás, mert a túl sok ember kellemetlenné teszi a helyet, másodszor már inkább apróbb de élvezetesebb dolgokat szeretnék megnézni.  Nem is akarok bele gondolni, micsoda bolondulás van erre fele nyáron, igazi szezonban ha most ez a bolondéria volt.  A kastély kertjébe és a kastélyba két féle belépőt lehet venni, kb 15 euró/ személy a jegy (7.5 ha csak a kertet akarod meglátogatni és a kastélyt kintről lehet megnézni).  A kertet ezen esetben nem tudtuk igazán élvezni, nagyon kevés idő volt rendelkezésünkre és mire befejeztük a kastély látogatást a nagyon erős szél miatt lezárták a kert összes sétányát.

 

A kastély maga mesebeli… játékos meg komoly, színes és tarka meg díszes de valahol mégsem giccses, hanem inkább “huncut”.  A kastélyon belüli kiállítás is nagyon szép, elképesztően aprólékos faragott bútorokkal van tele, nagyon de nagyon aprólékos festett üvegek vannak, olyan, hogy csak bámul az ember, hogy mégis HOGYAN készítették el ezeket olyan sok évvel korábban…  Megérte megnézni, csak ne lennének olyan sokan.

Innen lefele indultunk, gyalog természetesen. A szél majd elfújt a lábunkról. Sajnos a Quinta da Regaleira túl messze volt ahhoz, hogy meglátogathassuk, de gond egy szál sem, ide még tuti megyünk, én egészen beleszerelmesedtem Portugáliába 😀

A Sintra városból átvonatoztunk egy állomást a Portal de Sintra fele, ahol  mázlinkra gyorsan megtaláltuk a Mafrense buszt  (Mafrense  honlapja teljesen használhatatlan, de az app egészen jól kiadja a buszjáratokat…) ami pont arra ment amerre nekünk kellett. A Lisbon Card-hoz adott útmutatót felejtsétek el.  Ott csak annyi van felültetve, hogy a PÊRO PINHEIRO fele tartó buszra kell felszállni,  de az, hogy a FAÇÃO nevezetű településen le kell szállni már nincs semmi írva. Még jó, hogy megkérdeztük a sofőrt… (aki történetesen tudott angolul). Ő megnyugtatott, hogy megfelelő helyen letesz és majd elmagyarázza merre kell menni. Így is volt. Nagyon könnyen megtaláltuk a Museo do Air -t.  Úgy néz ki csak mi voltunk az extrém turisták akik gyalog-illetve városi busszal közelítettük meg a helyet 😀

A múzeumot sajnos futólépésben tudtuk csak megnézni, de így is megérte. Fantasztikus repülőgépeket láttunk – mindkettőnknek nagyon tetszett! Legközelebb még megyünk ide, valahogy úgy hogy kicsivel több idő legyen megnézni ezeket a gépezeteket.

A múzeum látogatás végén visszaértünk a korai buszhoz, majd vonattal vissza Lisszabon központjába, már amennyire közel a metróval megsaccoltuk a helyet, bejelentkezni a szálláshelyre. Itt megjegyzem, hogy a google maps néha nagyon hülyén tudja a dolgokat, nem mindig érdemes hallgatni rá. Ez pl. 2 állomással korábban rakott le, aminek eredménye két kilométeres gyaloglás volt. Másnap láttuk, hogy van sokkal közelebbi állomás… (kb 600 méter) a másik irányból.

Fél kilenc lett mire megérkeztünk, és már annyira fáradtak voltunk, hogy nem mentünk sehova. Vacsoráztunk és utána aludni tértünk.

A szállás…. khm, hát ezt inkább úgy jellemezném, hogy felújítás alatt levő trehány munkás szállás. Az ágy tényleg tiszta volt, nem volt büdös – de kb itt meg is húzhatom a vonalat a pozitívumokkal.  Javaslom, hogy soha ne menjetek a “Come Inn Lisbon Estefania” nevű szállásra és ne legyetek olyan maflák mint én, hogy elnézitek a visszajelzéseket 😀 – mert többen megírták már, hogy szar a hely. Legközelebb tuti körültekintőbbek leszünk a foglalásnál és minimum 7 pontos visszajelzésekkel rendelkező szállásoknál kezdjük.

A Lisbon kártyánk csak 24 órára volt érvényes – bummer – így nem tudtuk teljesen kiélvezni az általa adott lehetőségeket, de legalább mindketten láttunk valami olyasmit amit nagyon szerettünk volna látni.  Reggel még lehetőségünk volt kb egy órán keresztül utazni, így gyorsan felugrottunk a metróra, azzal elmentünk egy olyan állomásig ahonnan vonattal tudtunk kimenni egészen a Belem toronyig.

A torony és az Oriente állomás között gyalogosan 18km -t mutat a térkép.   A toronytól visszafele indultunk, “amíg a lábunk bírja” alapon, és menet közben a közeli látványosságokat megnéztük. A terv volt, hogy amíg az idő engedi (vagy a lábunk bírja…)kóválygunk, majd ha muszáj, felülünk a vonatra ami az állomásra visz.  Ízelítőül pont eleget láttunk: már most vissza vágyok ide. Én aki utálom a nagy városokat, alig várom, hogy visszamenjek és ha lehet akkor kicsivel több időt töltsek itt. Úgy egy hetet. De ha három hónap, azt se bánnám.

Végül gyalogosan érkeztünk meg az Oriente állomásra,  ahol ittunk egy kávét és végül felültünk a buszra. Hazafele jövet igen jó helyet találtunk, ugyanis elég szemfülesen a legutolsó szék soron foglaltunk helyet azt remélve, hogy más nem akar majd oda ülni. Végül én szinte végig kinyújtott lábakkal tudtam szundizni, igaz, hogy a hátamba beállt a biztonsági öv csatlakozója, de mégis jobb volt mint ülni.

Tömegközlekedés és Lisbon Card kaland

Az Oriente busz és vonat illetve metro állomásra érve kiderült, hogy itt tényleg nem lehet Lisbon Card-ot venni. Nagy hülyeség… mert így el kellett metrózni a reptérig..m 2X1.95 Euro… ott megvettük a kártyát, vissza az Oriente állomásra, innen meg vonatoozunk Sintra fele.

Majdnem lekéstük a vonatot, a hivatalos utasításokat követve a 3-as vágányhoz mentünk. A vonat a kettesről indult. Utolsó két percben vettük észre, majd le a lépcsőn, fel a lépcsőn és végül most a vonaton vagyunk.

Az összes lerobbant tömbháznegyedet megnézzük.

Így utazunk mi 😊😊😊😊

Első átverés…

Mivel olcsó volt a jegy… gondoltam meglepem magunkat az első üléssel. Külön kellett fizetni érte. De egyszer megy az ember hetedik házassági évforduló alkalmából Portugáliaba…

Kiderült, hogy az első szék a pótsofőr széke… mi a második székbe kényszerültünk, ahol baszott nagy szorulás volt, mert az első széket alaposan hátra döntötték… és ráadásul nincs usb csatlakozó sem.

Végül egy sorral hátrább ültünk ahol van elég hely és van USB csatlakozó is. Reklamáltam a cégnél. Ha nem adjak vissza a pénzt önszántukból, paypaltól fogom visszakérni, de nem hagyom ennyibe.  Lesz ebből egy ingyen kirándulás meglátjátok!

😀

Ha én egyszer kinyitom a számat…ha én egyszer elkezdek beszélni….

Madrid fele haladunk…

 

 

Előkészületek…

Telefon elindult, megy. Ugyanazzal az memória kártyával.  Igaz, minden adat ami rajta volt elveszett, jelen esetben nem tudom mi… Fotógép két aksiját feltöltöttem, a kártyáját kiürítettem, utazó törölközők kimosva, megszáradva várják, hogy a táskába kerüljenek, dezodor, fogkefe, fésű már mind egy kupacba

Buszjegyek és szállás foglalás kinyomtatva, sőt annyira hatékonyak voltunk, hogy a hétfőn hazafele utazás közben megejtett építkező boltban való vásárláshoz a megnézendő csempéket is kinyomtattam.

A meglepetés fülhallgató még nem érkezett meg, de holnapra ígérik.  Nagyon drukkolok, hogy a holnap délelőtt megérkezzen,  mert ha később jön, mi már úton vagyunk!!!

Negyed tízre kell Valenciában legyünk a buszállomásnál, de előtte még parkoló helyet kell találni ahol 3 napig hagyhatjuk a kocsit. Van egy közeli főúton ilyesmi, úgyhogy meglátjuk. Minden esetre úgy két órával korábban indulunk, hogy időbe biztosan oda érjünk.  Olyannyira lightosan megyünk, hogy lesz nálunk egy egy laptop hátizsák – nincs más – amiben a törölköző és a kispárna fog lapulni, tiszta póló, fehérnemű és dezodor társaságában.  Ennyi…

 

Megpusztult a telefonom ???

Nem estem még kétségbe, lévén, hogy házon belül van telefon szerelő is 🙂 No meg én is tudom, hogy létezik a “factory reset” meg hasonló megoldások, így reméltem, hogy a telefon megmenthető. Emlékeztem valami olyasmire, hogy ha két gombot nyom meg az ember indításkor akkor valami “huncut menübe” jut az ember. Hajnali négykor azonban a telefon szerelő alszik, így neten kikerestem mi a teendő a telefonnal ebben az esetben. Meg is találtam mit kell tennem, de az eredmény nem sokat javított a dolgon. Megjelent egy fekete alapon kék betűkkel írt KÍNAI menü, amiből ugyan egy vonalat se értettem. Valamit így is sikerült megnyomni, ezután a telefon úgy tett mintha újra indulna… de végül csak elakadt valahol.  Újra próbálkoztam, most másik gombokat nyomtam meg és láss csodát egy újabb “valami” jelent meg. Ez jó jel – legalább is remélem, mert az ilyen még megmenthető kéne legyen.  Innen tovább azonban nem tudom mit kéne csinálnom. Van valami gyári beállítás ami elméletileg el van mentve Zembernek valahol, szóval felébred reggel és megkérem foglalkozzon a telómmal. Erősen gáz lesz ha nem lesz telefonom a kiruccanásra. 🙁

WTF.

UPDÉT:… kb egy fél óra várakozás után mégiscsak elindult… de ez nem tartott sokáig, most ismét korom fekete a képernyő és nem lehet semmit se kezdeni vele. WTF 2.

Meglepetés

Nagyon remélem, hogy sikerül a meglepetés! Rendeltem egy Bluetooth fülhallgatót Zembernek, ha ő már nekem adta a sajátját 🙂 Kicsit szoros az egész, péntekre volt, hogy megérkezik, mi meg pénteken dél fele indulunk itthonról, hogy legyen bőven idő beérni, parkolót találni, állomásra kijutni stb. Izgulok nagyon!

Megannyi kérdés

Miután megvettük a buszjegyet úgy döntöttünk, hogy megnézzük ha kerül valami olcsó szállás. Nem keresgéltem túl sokat, mondhatni az első, dupla ágyas szobát valahol a központba le is foglaltam. A nagy felindulásban kicsit benéztem, de hát kibírjuk, hiszen csak éjszakáról van szó. A visszajelzések alapján az egyetlen jó benne, hogy az ágy tiszta 😀 Hát majd meglátjuk, olvasgattam a szobáról, nekem nem tűnik olyan katasztrófának, főleg, hogy az első és a legfontosabb kritérium megvan (tiszta az ágy) és árban megengedhető a mi zsebünknek.

Ma készítettem egy listát a fontosabb nevezetességekkel a googli térképen. A terv az, hogy csavarogjunk amerre kedvünk tartja, néha néha ránézve a térképre és ha van valami érdekes, akkor nézzük meg. Töröm a fejem, hogy érdemes-e venni Lisbon Card-ot, és nagyjából úgy gondolom, hogy igen.  Lévén, hogy minél többet szeretnénk látni, és az idő nagyon rövid, buszozva, villamosozva a távolságok jobban bejárhatóak. Ha nem kell azon gondolkozni, hogy mennyibe kerül a metró jegy, akkor gyorsan felpattan rá az ember és megy amerre akar.  Én nagyon szeretek gyalog felfedezni helyeket, de a nagy városok esetén erre nincs igazán lehetőség rövid idő alatt. Úgyhogy megvesszük a jegyeket, és majd esetleg legközelebb okosabbak leszünk 😀

Huh… még nekem is olyan furcsának tűnik ez az egész 🙂

2 nap Lisszabon

Ha tegnap este megkérditek, hogy mit csinálunk a hétvégén, azt válaszolom, hogy valószínűleg semmit, esetleg takarítunk vagy teszünk veszünk a lakásban…  Ezzel szembe,  a hétvégét Lisszabonban fogjuk tölteni. 13 óra utazás oda, 13 óra utazás vissza. Pénteken este indul a busz, szombat reggelre ott vagyunk. Szombat estére van 1 szállásunk, és vasárnap este a busz indul visszafele.  Az egész összesen két személyre 81 euró.

 

Mennyire utálom amikor egy hatalmas cég szarevő lesz

Történetesen most a Google-ra vagyok kiakadva meg a Maps Apijukra. Régebben tök egyszerű volt egy Api kódot összeszedni egy térkép megjelenítésére. Nem beszélek itt semmiféle komplex projektekről, csak a térképről ami a honlapon fel van tüntetve, hogy mégis hol van az adott cég székhelye. Na ezt kérem szépen el kell felejteni. A googli ne engedi meg, hogy “billing infó” nélkül betedd a térképet, és már bocsi, hogy nem fogom a más honlapok térképeihez hozzá rendelni az én fizetős kártyámat.  Így nem marad más hátra, mint a klienstől elkérni az Api kódot amitől aztán ők fognak faszolni meg kétségbe esni, hogy azt mégis hogy a fészkes fenébe kell.

S ha már vénülésnél tartunk!

Tegnap valami találkozóról láttam képeket, olyan emberkékkel akiket legalább 10 éve nem láttam. Érdekes jelenség a vénülés, mert  vannak akik egyszerűen öregek lettek, annak ellenére, hogy velem egykorúak, vagy max 2-3 évvel idősebbek és vannak akik csak kicsit megértek, ellenben szinte ugyanolyan fiatalosak maradtak… Nem értem. Ők is velem egykorúak…Két ember esetén kétszer kellett megnézzem a képet, ismerősnek tűnt, de nem ismertem fel őket elsőre.

Másik érdekesség, hogy az idősebb generáció, akik már idősebbek voltak ezelőtt tíz évvel is…nos rajtuk alig látszik ez a tíz év. Ők nem vénültek olyan erőteljesen mint ez a néhány ember…  nem sokat változtak, max egy két ránccal lett több, de tényleg semmi lényeges…

 

Tényleg működnek az arckrémek?

Tök kíváncsi lennék egy olyan összehasonlításra ami megmutatná milyen lesz az ember bőre mondjuk 30-40-50-60 éves korban attól függően, hogy milyen arckrémet használt vagy nem használt.  Höhö… micsoda sok pénzt spóroltam meg akkor ha kiderül, hogy a krémek amúgy teljesen feleslegesek és a genetika az ami a bőrt ilyenné vagy olyanná tenné 😀 Végül is tök mindegy, szerintem ezentúl se fogok több kencét használni mint eddig, ha nem voltak képes megszokni, hogy rendszeresen kenegessem magam, kétlem, hogy ezután majd változik valami. Nekem csak akkor jut eszembe bekenni a fejem krémmel, ha történetesen kifújja a szél vagy zuhany után kellemetlenül száraz lesz. Van, hogy hetekig nem is tudom merre van az arckrémem.  Végül is mire megvénülők, tök mindegy lesz, úgy vettem észre hetven körül mindenki vagy nagyon ráncos vagy ráncos de nagyon!!!

Napelem az elektromos autókra?

Azon törtem ma a fejem reggel ébredés után kávézgatva, hogy vajon miért nem tesznek az elektromos autók felületére napelemet? Elvégre és utóvégre a lehelet könnyű, formázható napelem már fel van fedezve, és az egész kocsi felületét beborítva érné annyi fény, hogy ha nem is egy teljes töltésre de legalább egy félre jusson. Most képzeljétek el, reggel az illető egyén bekocsikázik a melóba, a parkolóba hagyja az autóját és mikor indul haza, félig tele a tank.

Ja bocs. Elfelejtettem, hogy ebből nem nyerne a villamos művek és az állam se, no meg a töltő állomás is kevesebb sápot húzna le a  Józsiról akinek futott elektromos autóra.