811km

Ma elmentünk összeszedni anyósékat a nyaralásukból. Mivel az út ahol menni kellett volna (Olt völgye) nyári időszakban munkálatok miatt le van zárva, kerülő úton kellett haladni. Így arra fele menet a Transalpina egyik szakaszán haladtunk,  visszafele meg a Zsil-völgyön kersztül jöttünk haza. Már csak azért is, mert ez majdnem teljesen új hely volt mindannyiunk számára és egy kis felfedezés mindig jól fog. Kopogjuk le fába (kop kop a fejemen) a kis opel nagyon jól ment, le akalappal előtte, mert hát ez is egy öregecske és kissé fáradt autó… 251.665km van most már benne, és hűségesen szolgál, ennek a kis masinának köszönhetem, hogy a papírokat elintéztem, mert mióta itt vagyunk, a “fő autónk” és kis városi izének nagyon jól bevált.  Azért mentük ezzel, mert Ezredes úrban nincs légkondi és félő volt, hogy bele sülünk vagy szétrobban a fejünk a huzattól, Maudettével meg ennyire ismeretlen helyre nem szívesen mentünk főleg, hogy a hírek szerint óriás nagy zsúfoltságra kellett volna számítani a lezárt fő útvonal miatt.

Az úton volt egy két káromkodás az okádék marhák miatt, olyan úton ahol már szinte bele szédül az ember a sok kanyargásba az idióták előszeretettel jönnek több mint fél autóval át a másik sávba. Volt két alkalom amikor egy egy ilyen miatt ha mi nem fékezünk, akkor nekünk jön az ilyen táltos barom….  Az út nagyrészt jó volt, meglep, hogy mekkorát fordult a világ és mennyire jók az utak erre fele (pl. magyarországi nemzeti utakhoz képest).  A hangulat végig jó volt. Azt hiszem anyósék jobban szeretnek velünk utazni mint sógorékkal, talán mi dilisebbek vagyunk mint ők, no meg utazásban igen jól összefort csapatot alkotunk Zemberrel.

Hazafele megálltunk egy majdnem random étteremben (előtte öt perccel néztük meg, hogy mégse legyen nulla csillagos), nagyon finomat ettünk. (én rántott csirkehús szeletet, disznóhús szelettel és káposzta salátával, a pincérnő nézett is, hogy kétféle hús egy tányérra :))) de na. Szuper érzés számomra így enni, sajnos a krumplitól nem csak hízok, de förtelmesen puffadok és két napig nem vagyok jól, na meg olyan álmos leszek közvetlen kaja után, hogy az sem okés dolog.

Arra fele Zember, vissza fele én vezettem.

Képek a településről ahol voltak anyósék 2 hetet. Baile Olanesti amúgy, valami gyógyfürdő telep, mindenféle kénes vízzel, kezelésekkel meg miegymás. A toronyhoz felcaplattunk pár lépcsőn,  ittunk egy kávét visszafele indulás előtt.  Az egész szép helyen van, de iszonyat adag nemtörödömség és leszaromság az ami elsőre lejön. Lehet, hogy vagy 10-15 év múlva méltó szintre tatarozzák, de most még nincs ott.

A hotel ahol megszálltak elméletileg most van tatarozva.   Kár, hogy nem csináltam képet a borzasztóan elfuserált fürdőszoba zuhany lefolyóról, ilyen beépített lefolyó amit a csemoébe ültetnek be, de hogy azt nálunknál is rosszabb amatörök építették be az is biztos. Silány volt na.  Aztán ezt lefotóztam, csak mert wtf.  A szobájuk a 3 emeleten volt. A lift irány jelzője úgy volt helyre fogva, hogy a csavarok alaposan kiálltak belőle, a nyomó gombokról meg hiányzott két csavar.

Lehet, hogy én vagyon túl igényes és más nem látja ezeket a dolgokat, de számomra ez az igénytelenség és a leszaromság egyik tankönyvekbe való példája. És ez elfogadhatatlan.
Az útról még készültek képek, nem valami hű meg ha, mármint az út szuper volt, a képek egyszerűen nem adják vissza annyira jól a látványt. A Zsíl völgye nagy és kellemes meglepetés volt, igen szép a kacskaringós út erre feke.  A Transalpina “csalódás” volt, de utólag rájöttünk, hogy mi csak az első szakaszán voltunk, az igazán szépet már nem éríntettük mert hamarabb letértünk a célpont fele.  Szóval ha erre jártok, nézzétek meg, Románia szép ország, csak kár, hogy lakják.