A Portugalete nevű Spanyol városban – valahol Bilbao mellett – egy 94 éves nénike elment a rokonaihoz. Mikor hazaérkezett, idegen emberek laktak a lakásában, ki volt cserélve a zár. “Okupa” a neve ennek a tevékenységnek. Magyarul mondva beköltöznek valaki lakásába idegenek, mert a törvény megengedi, és a lakás hivatalos tulajdonosa nem tud semmit tenni ellene, mint feljelenteni őket és megvárni, hogy a törvény kerekei igen lassan elkezdjenek mozogni. Hónapokba telhet amíg történik valami. Ha a “tevékenységbe” gyerekes család kezd bele, az esély, hogy hamar megoldódjon a gond elég kicsi lévén, hogy a gyereket még több törvény védi. Logikus nyilván az lenne, hogy a rendőrség azonnal bemegy, összeszedi a betöröket, a gyereket szépen intézeti körülmények között elhelyezi biztonságba és a tulajdonosnak vissza adja a tulajdonát.
Nos ebben az esetben mindenki vállat vont a jogi vonalon. De a település népessége erősen felhördült. Szerintem és minden épp eszű ember szerint jogosan. Összegyűltek a ház előtt és nem voltak hajlandóak elmenni onnan. Mint látható a képen is – a rendőrök feladata, hogy a betolakodó szemeteket védi, nehogy meglincseljék őket a népek. Végül a nyomásnak köszönhetően rendőrségi védelemmel elhagyták a lakást és a 94 éves nénike visszatérhetett a SAJÁT otthonába.
Ez így egyszerűen borzalmas. Borzalmas, mert nagyon nagyon igazságtalan. És kb ezekért az esetleges történésekért voltam hajlandó baszottul jó ajtót venni. Bár azt tudom, hogy tolvaj ellen nincsen zár, de azt is tudom, hogy én legalább megtettem minden tőlem telhetőt, hogy ne legyen senkinek se könnyű dolga. Bele se merek gondolni, hogy elmész valahova két hétre és nem hogy kiraboltak… lófasz, azt még túléli az ember, sír egyet a sarokban és elkezdi vissza építeni azt amije megmaradt… de itt nincs amit vissza építsél… Ja és a törvény azt is szépen kimondja, hogy nem vághatod le a vizet, villanyt és igazából tehetetlenül kell szemlélned, ahogyan senkiházik élnek a házadban, s fizeted nekik a villanyt meg a szolgáltatásokat is.