Megmondom nektek az őszintét… amikor egyik másik kedvenc blogom arról ír, hogy ő hamarosan bezár, befejezi, olyan hirtelen méreg fut át rajtam, hogy ihaj csuhaj. Na jó, bezzeg eddig mi olvastunk, megosztottad velünk az életed apróságait és utána ilyen csúfos módon kizársz??? Hogy is mered? Hogy képzeled. De közben tudom, hogy ez csak egy olyan hülye hisztis reakció részemről, aminek igazából SEMMI alapja nincs. Meg persze mi alapon hisztizek én, akiről esetleg nincs is tudomásuk, hogy olvasom az életük történéseit. Mindenkinek szíve joga bezárni, abbahagyni és még csak meg se kell mondania nekünk, ha így tesz. De igenis, az, hogy egyik másik kedvenc blog abbahagyja, az valahol a másik oldalon veszteséggé válik. Furcsa ez a virtuális világ. Egy egy szelet valakinek a napjából, egy kis foszlány hogy mit érez a másik ember adott körülmények között. Olyan mint egy regény amiből igazából azt értünk amit mi képesek vagyunk felfogni. A többi már fikció.
Ne zárjatok be 🙁
P.S. Mindenki azt csinál amit akar. De lesznek és vannak blogok amelyek hiányozni fognak.