A barátaink leányzója pont egy reklámot bámul: valami baba, ami mellé jár adventi naptár és minden nap kibontható egy újabb borzadály műanyag ruha, vagy valami hozzávaló. Az egész rettenetesen rémes műanyag szar… még a terméket bemutató csaj kezén a műköröm is borzadály. Ezt én egyszerűen az agymosás kategóriába tenném és nem értem, hogy van megengedve, hogy műsoron legyen. Nem egyéb mint reklám egy borzalmas terméknek.
Közben megtaláltam… erről a brozadályról van szó:
Ma indiai étteremben ebédeltünk, (Si. és M) barátaink hívtak meg. Ez is ilyen “all you can eat” kajálda volt, nem elképesztően nagy választékkal, de megfelelően lehetett több félét kóstolni. Finom volt, a hely elegáns, tiszta. Aránylag könnyen megközelíthető, egy fő úton van és mellette van egy fűszerekkel ellátott indiai bolt, ami nagy öröm, mindenféle “hikimikit” tudok majd ott venni ami a helyi boltokban nem igazán van. Hazafele jövet megnéztünk egy kis kikötő-várost, néha úgy becézik, hogy Valencia Velencéje, jópofa hely, egy kávét megért. Már régóta szerettem volna megnézni, de valahogy mindig elkerültük a helyet. Ez az út nekünk kissé kiesik, nem járunk arra mivel pont a város közepébe lehet itt bejutni és emiatt állandóak a torlódások.
Amint hazaértünk láttunk két zöld világító mellényes embert, az egyik a létrán szerelt valamit az optikai kábel dobozba a másik mellette asszisztált, így beszélgettünk velük, megkérdeztük, hogy akkor ez most tényleg optikai kábel vagy mi. A válasz az volt, hogy igen. Jó hír, hogy a tömbházunk falán már be van kötve, mondhatni most már csak hetek kérdése amíg nekünk is remélhetőleg élhető internetünk lesz!!!
Nem sokkal a kajálás után veszettül elkezdett égni a belem, pedig alig ettem két kanálnyi rizst és két naan kenyeret 🙁 Még jó, hogy van itthon porom ez ellen, ami hamar megoldja, de rém kellemetlen.
Holnap dél fele indulunk Oliva fele, szombaton már megvan a program, flekkenezés, vasárnap karácsonyfa díszítés*, hétfőn érkezünk majd csak haza valamikor, de előtte benézünk az Ikeába is, meg a Bauhausba is.
* a barátaink valami fura okból kifolyólag december elején diszítik fel a karácsonyfát….
Beleszerettem egy házba. Teljesen reménytelen az ügy 🙂 elsősorban 700 kilométerre van tőlünk, és egy olyan vidéken ahol semmi nincs még a közelben sem. A ház meg kb 4x nagyobb mint amire nekünk szükségünk lenne. De fél napot azért álmodoztam róla. Rettenetesen rossz állapotban van, ellenben rendelkezik egy olyan jellegzetességgel amit én egyszerűen imádok: a ház körbe vesz egy picike kis belső udvart. Szerencsére Zember megígérte, hogy akármennyire messze is van, felesleges és hülye ötlet, ha megnyerjük a lottó nyereményt akkor bizony megveszi nekem 😀
Jobban mondva a szemhéjammal. Olyan mintha árpa készülődne de ez belül van. Kis pattanásra hasonlít. Jó piros a szemhéjam belül. Fájni nem fáj különösebben, de azért kellemetlen. Kissé viszket is. Még egy két napig hagyom, utána talán mégis el kéne menni egy szemorvoshoz.