Első éjszaka a saját hálószobánkban! El se hiszem, hogy ez a pillanat bekövetkezett. Tisztaság van, nem a földön fekvő matracon alszunk hanem ágyban, az ablakon függöny, a tévé a falon […]
Nem kéne mérges legyek, de nagyon is az vagyok… Jön a mikulás, ezért vagyok ilyen paprika jancsi, no meg mindenféle szir meg szari és mikor nincs pénz, akkor erősen elővesz a rossz kedv. Most meg pont ez van. A pénz erősen fogyóban, amíg megérkezik és hozzáférhetővé válik a másik addig sok idő eltelik stb… Na megoldódik, meg kell, hogy oldódjon, de addig is itt né beszélek ám összevissza mert az mindig segít.
Már el van döntve, hogy a konyhába fa munkalapot teszünk. Kb mindenki akinek van tiltakozik, hogy eszembe ne jusson, mert ilyen kényes meg olyan, ennyire csúnyán látszik rajta minden meg […]
Pénteken felhívtak, hogy mehetünk a konyha ablak után, megérkezett. Szombatra terveztük a kiruccanást, valamivel lazább a forgalom, bár ilyenkor a boltok vannak tele népekkel. Ha már úgyis a környéken jártunk, […]
Az első két kép az előtte állapotot mutatja, utána meg következik a törés zúzás és a jelenlegi állapot zárja a sort. Sajnos nem készült kép amikor a tarolás befejeződött, […]
El se hiszem, hogy szép lassan a függöny kiválasztása már nem csak elméleti kérdés, hanem már eljutottnak oda, hogy napok kérdése. Persze mindig vannak akadályok és a terven állandóan módosítani […]
Azt el kell ismernem, hogy a rombolást valami mesterfokon űzzük… Úgy szétkapkodtuk a hátsó balkont, hogy rezgett bele az egész ház. Mármint a tömbház. A szomszédok biztos nem örültek, de […]
Huh, egészen jól sikerült a kihurcolás a hálószobából, elő van készítve minden a holnapi padlócsempézéshez! Azt hittem majd úgy összezsúfolódunk, hogy csak keresztbe férünk el, de végül is egészen jól […]
Szép lassan kezdődik a lakás tetrisz sokadik epizódja. A héten az iroda padlócsempéje a helyére került.Hátra van még a fugázás és persze a csempe szél, de a széllel csak később […]
Kicsit izgulunk, hogy milyen lesz amikor meglesz, de ahogy kerülnek egymás mellé a padlócsempék egyre szebb az egész. Kiderült, hogy a lakásunkban nem csak a falak görbék, de a talaj […]
Újra beindult a lelkesedés bennem a kajakozás-kenuzás iránt és íme megtaláltam a második kenut ami még jobban tetszik mint az előző Tomahawk! Ez az AirTrek 465 FLex DSKajak 2019, teljesen elcsábított […]
Megtaláltam álmaim felfújhatós kajakját ami a formát tekintve inkább kenunak nevezhető, de végül is tök mindegy minek hívjuk ha megfelel a célnak és pont olyan amilyent én szeretnék. Aqua […]
Tegnap meglátogattunk egy elhagyatott törpefalut. Kicsit meglepett, hogy mennyire közel van egy lakott és “virágzó” másik picike falutól. A legtöbb esetben ezek az elhagyatott falvak jó messze vannak a lakott […]
A héten nagy haladás volt a lakással… Zember nagyon sokat dolgozott a falakkal, majdnem mind elő vannak készítve festésre. Még egy falat kell lecsiszolni és egy kicsit a plafonon igazítani, […]
A minap arról beszélgettünk Zemberrel, hogy amint befejezzük a lakást*** (erre még visszatérek) kéne vegyünk két kis motort és menjünk világgá. Mivel már eléggé vének vagyunk, és a fene se akar sofőriskolába járni, ezért olyan motorral szemezünk amire nem kell külön jogosítvány, mert jó a B. Ez 125 köbcentit jelent. Igazából ez tökéletesen megfelel, nem akarunk mi nagyobbat, mert minek. Ez is megy százzal, ezzel is épp úgy meg lehet dögleni mint egy sokkal nagyobb motorral és igazából csak lazán szeretnénk jönni menni olyan helyeken ahol akár kocsival is mehetnénk de motorral mókásabb. Itt ugyanis több ezer kilométer jobb rosszabb aszfaltos út van mindenféle falvak és városok között, vagy távolabbi települések között ahova érdekes lenne elmenni, és csak menni és menni és ha valami nem felel meg, visszafordulni és másfele menni miközben mindegyikünk vezeti a kis motorját.
Ja időközben persze, hogy beleér a kezem a bilibe és felébredek, mert hát nyilván a lakás befejezésére szükséges pénz is akadozik és nyafogok egy hete, hogy alig van melóm meg egyebek… de azért álmodni kell és lehet. Végül is pocsék szürke lenne minden ha nem lennének efféle illúzióim.
Éppen ezért kitaláltam, hogy de jó lenne automata sebesség váltós motort beszerezni. Erre kiderül, hogy az nem is olyan egyszerű dolog. Avagy persze, lehet venni scootert, n+1 modellt és féle fajtát, nagy részük automata sebesség váltós, de aminek igazi motor formája van azt már nem gyártják vagy épp nem hozzák ide. A francba. A scooter meg olyan “nagymamás”… olyan mintha a tévé előtti fotelben ücsörög az ember. Szóval el vagyok szomorodva, hogy az elméleti motoros túrázásaim az elég távoli jövőben meghiúsultak azért mert olyan motor ami nekem kell nem nagyon van, ha van nem itt és ha új akkor olyan kibaszottul drága hogy az én kis másodkézből motort venni álmomba nem fér be.
***A lakás befejezése amire visszatértem… hát ma megint olyan volt mintha felpofoztam volna saját magam a realitással. Mert végig néztem a lakáson ami valljuk be még mindig a káosz közepe de ha azt nézem honnan indultunk… akkor szépen haladunk és fantasztikus fejlődés van… és rájöttem, hogy a tervezett két évre már nem nagyon van esélyünk… Mert lesz ez 3 is. Ha belegondoltam mennyi anyagot kell még megvenni, hány gipszkarton lapot kell felhozni, az ajtókat, a konyha bútort, lefesteni a többi bútort… be kell vallanom, hogy MA alaposan elment a kedvem az egésztől és nagyon szomorú lettem emiatt. De hát ez van, tudtuk, hogy lesznek ilyen mély pontok… és most épp eljött egy.
Updét:
Azért valami ilyesmi megfelelne: tehát van és létezik csak nem spanyolországban. És már nem gyártják. És elég kicsike, úgyhogy lehet Zembernek valami nagyobb akármi kéne.
Kymco K-Pipe 125
Íme a budifedő… Említettem volt régebben, hogy mekkora csalódás az itteni Leroy Merlin. 4 termékről tudok beszámolni amit tőlük vettünk, az utolsó a tükör meg a budifedő volt. Azóta csak […]
Közelebb van a sütőm. Nagy valószínűséggel holnapra várható erre fele. Amúgy tegnap-tegnap előtt volt egy igen erős kiborulásom és tök fekete jövő képem. Mondhatni az estére teljesen kiborultam, bőgtem egy […]
Helyére kerültek az ajtó keretek. Miközben segítettem azzal foglalatoskodtam, hogy ezeket a fákat leragasztottam valami védő szalaggal, hogy a gletteléskor ne teljenek meg anyaggal, eszembe jutott, hogy ki kell találjunk […]
Juppijéééééé!!! Sikerült 😀 Az első póló ami nem lett összevissza, a vonalak mindenhol szépek. Most várja a száradást, holnap meg a vasalást 😀 utána a mosást 😀 Mindez egyrészt köszönhető […]
Azt hiszem ha “fail” blogot nyitnék, remek témákkal tudnék szolgálni. Engedjétek meg, hogy bemutassam a következő elcseszett pólót:
A Bauhausba járva megvettem egy doboz festéket amiben 6 drb alap szín van. Tervem az volt, hogy elszórakozok a sok rossz pólóval amivel rendelkezünk, Zember munkás pólóival és közben meg tanulok. Még jó, hogy most is egy kissé rozoga használt fekete pólónak estem neki, mert a végeredmény nem jó. Jobban mondva nem annyira jó, hogy az utcára kimenjen vele az ember.
A festékek meg kimondottan szarok. Lehet, hogy fehérre festve jól néznének ki, de feketén nem jó. A piros festéket nézegetve, azt hittem, hogy nagyon fog látszani a fekete anyagon. Az előző, ugyanolyan márkájú réz színű festék tökéletesen takart, nagyon szép lett a festett rész, így el se képzeltem, hogy az a vad piros amivel festegetek az szinte nem is fog látszani az anyagon. Végül fehérrel is rá kellett menjek, annyira szánalmas volt a piros és a végeredmény meg egy ronda rózsaszín.
Azt meg se merem említeni, hogy nagyon bénám elfelejtettem az anyag alá egy kartont tenni, így a póló háta csupa csupa festék lett. Nagyon átütött. Nyilván… pedig első alkalommal erre gondoltam, de most valahogy elfelejtettem. Szerencsére ezt még meg lehetett menteni, mert a festegetés befejezése után rögtön a fürdőszobába szaladtam az “alkotásommal” és hideg vízzel ki is jött a festék a hátsó részről.
De ez is tanulságos, remélhetőleg legközelebb nem felejtek el valamit rakni a rajz alá, és ezután ilyen festéket biztosan nem veszek, mert nem felelnek meg a célnak.
A rajzon is kell még javítani, szegény sárkány első lába olyan mintha meg lenne dagadva 😀 A sárkányt amúgy nem én rajzoltam, ne ijedjetek meg ennyire tehetséges nem vagyok, a pixabay.com oldalról szedtem össze. Az eredeti rajzon módosítanom kellett, szerencsére vektor formátumban van, így nem volt nehéz.
A lentebbi meg az én átdolgozásom, most már kijavított első lábbal. Még van egy két dolog amit meg kell igazítani ezen a képen, vannak ahol a távolságok túl kicsik ahhoz, hogy a vágó géppel jól kijöjjön.
Na de van itt nagyobb baj ám. Muszáj lesz beszereznem valami jó féle transzfer papírt, mert az ilyen kis apró mintákat másképp kb lehetetlen felvinni a pólóra. Én egy sima átlátszó vinillel próbálkoztam aminek az eredménye az lett, hogy erősen kellett harcolnom vele, hogy elengedje a sárkányomat. Az alap mintaként szolgáló anyag se jó. Nem ragad megfelelően a pólóra, és itt ott a festett részen látszik, hogy alá futott az anyag.
Egy mosás után fog kiderülni az is, hogy a “negatív” nyoma az véglegesen ott fog maradni, agy eltűnik.
A legnagyobb gondom, hogy megfelelő anyagokat szinte lehetetlen beszerezni “amatőr” mennyiségben. A transzfer anyag 50 vagy 100 méteres tekercsekben van, és bár nem kimondottan drága, de ennyi esetén azért szépen megugrik az összeg. Nekem meg kb 10 méter kitartana egy fél évet. Nyilván fogok venni, mert szükségem lesz rá, de amíg nincs meg a kicsi szoba, addig olyan vészes ilyesmire költeni a pénzt, nem is nagyon van ahova tegyem. A nehezebb dió a sablonnak megfelelő ideális anyag megtalálása lesz. Mert ez nagyon jól kéne ragadjon, de mégse annyira, hogy végül nyomot hagyjon a pólón. Az anyag árusok se igazán segítenek. Az amazonon, ahonnan ezt azt talán beszerezhetek, olyanok vannak, hogy T95 transzfer. Na baszki és ez mire jó??? Milyen ragacs van rajta, erős vagy gyenge? Nehogy elmondanának valamit mert az ember még megtudja mit is vesz.
Még mindig nem vagyunk nagyon jó barátok a Silhouette Portrait vágó gépemmel. Még jó, hogy a kicsit vettem meg és nem a Cameo-ra adtam ki kétszer annyi pénzt. Azt hiszem már megölt volna az idegbaj amit ez a kis gép okoz. Igazából nem a géppel van a baj, hanem a hozzá tartozó programmal. Nem titok, hogy ritkán szoktam a használati útmutatóval kezdeni. Nem fényezni akarom magam, de a nagyon sok év számítógépezés már elegendő ahhoz, hogy a programokkal alapvetően boldoguljak “csak úgy” pár próbálkozás után, legalább is az alap funkciókkal. Nem így a Silhouette Studio. Ez mondhatni alaposan megdolgoztatott és végül neki kellett veselkednem jó néhány oktató videónak amíg egy sikeres vágást megejtettem vele.
Kezdjük azzal, hogy … legeslegelső próbálkozásom alkalmával durván belevágtam a vadonat új vágó”matracba”. Miért? Mert ki a fészkes fene gondolta volna, hogy a “send to silhouette” menü az egyből elkezd vágni, anélkül, hogy megkérdezné mégis mit és hogyan vágok?
Erről a menü pontról beszélek. Azóta kerülöm mint a macska a forró kását, meg nem érinteném, mert a lófasz tudja mit fog csinálni. Logikus az lett volna, hogy erre kattintva a nyomtatáshoz hasonló ablakocska nyílik meg és megkérdi tőlem milyen beállításokkal akarok vágni. De nem kérdezett semmit.
A végképp furcsa és elképesztő dolog, hogy a másik Send bizony az orrod elé tolja a beállítások lehetőségét.
Nem tudom, ki találta ki, hogy egyik send egy féle képen működjön, a másik meg másként, de egyen homokot az ilyen, mert jól kiszúrt velem. Még jó, hogy nem vágta át teljesen a matracot a vágás és még bőven lehet használni.
Arra, hogy miként vágok ki egy saját dizájnt, amikor csak a kivágás számít, mondjuk egy vinil lapból, azt hamar felfogtam és minden gond nélkül kivágtam amit kellett. Ellenben a hogyan vágok ki valamit ami már létezik, ez igen komoly kutatást igényelt. Első gond, hogy a Silhoutte magyarázatai nem voltak kimondottan érthetőek. Mondjam úgy,ha azután olvasod el az útmutatót miután már tudod mit kell tenned, még valamennyire érthető, de ha nem tudod mit kell tenned csak nézel ki a fejedből mert egyszerűen “doesn´t make any sense”. Az egyik utasítás amin kiakadtam, hogy “kattints a két izé között levő fehér részre” Jó nem izét írt, de értitek? Valahova a fehér részre. Elég sok fehér rész van itt, úgyhogy teljesen érthetetlen volt számomra, hogy mégis hova a fityfirittybe kéne kattintanom?
Nos ide, a nyíllal jelölt helyre kell kattintani. Ki a fene gondolta volna? A “beállítások” (jobb alsó sarok) nem tartalmaz semmiféle értelmes beállítást…
Végül ennek a videónak köszönhetően megértettem mit is kéne csinálni ahhoz, hogy ez az egész vackeráj működjön:
Előtte azonban temérdek “how to” videót megnéztem, jobban mondva próbáltam megnézni, de kb a 80% selejt és szemét volt, afféle “wannabe” youtube sztárok által készítve akik kevesebbet tudnak a silhouette gépjükről mint én… Az egyik “kedvencem” valami kis picsa tanítónéni aki negyed órát filózott azon, hogy melyik virágot válassza ami a tanítónéniknek tetszik… Bleah… Ja és neki például fogalma se volt, hogy a “Silhouett könyvtáron” kívül más képeket is ki lehetne vágni… Go figure. De ő tanító jelleggel töltöget fel videókat.
Végül megtaláltam ezt, a csaj nagyon szimpatikusan elmagyarázza amit kell és azóta is ezzel vagyok.
Igen ám, de még vannak “trükkök”. Címkéket akartam készíteni a fűszereimnek. Minden rendben volt addig amíg ki akartam vágni őket. Már tudtam a “registration mark”-okról, a kézzel való beállításokról és minden egyéb trükk a kezemben volt ami egy sikeres vágáshoz kellett volna. Szerintetek mennyi ideig szarakodtam és hányszor rontottam el? Valami 10 fölött van a kinyomtatott oldalak száma. Miért?
A magyarázat a következő: volt pofám a registration markkal szórakozni, a program által megadott lehetőségekkel élni. Avagy a fekete kockát és a piros keretet kissé kifele toltam a lapon, hogy a kivágott címkék pár miliméterrel nagyobbak lehessenek. Erre konkrét beállítások vannak:
Az Inset 10-re állítása a keretet kifele tolja. Hú de szuper, gondoltam én, hát egy zseni vagyok, hogy így kitaláltam. NEM. Mert ezzel a beállítással a gép sehogyan se tudta megtalálni a kis fekete kockát, ami alapján kiszámolja, hogy merre is kell a piros vonalak mentén vágnia. Se automatikus beállítás se kézi beállítás nem működik. Csak akkor kérdem én… ha a gép nem képes így vágni, mi a büdös francnak van lehetőségem ezzel a vacakkal babrálni vagy miért nem tud egy kis szöveget kiírni, hogy ez nem mindig működik, lehet vissza kell térni az eredeti beállításra? Végül úgy oldódott meg, hogy végül próba szerencse alapon újra kezdtem az egész projektet, importáltam a rajzot és semmit nem állítottam át rajta, hátha hátha. És a végeredmény, hogy tökéletesen kivágta a címkéket.
Szóval így állunk a géppel: totál hadilábon, ha eddig nem volt miért idegeskedjek, akkor minden egyes alkalommal, hogy vágni akarok elkezdhetem a dühöngést. Még jó, hogy nem valami baszott drága lappal kezdtem, hanem sima A4 papír volt amivel dolgoztam.
Megint elbizonytalanodtam a konyhával. Először volt a komplett fehér konyha bútor, fa munka lappal, utána lett a korom fekete konyha bútor ugyancsak fa munka lappal, most meg a drapp vagy […]
Lehet emlékeztek még a bizonyos ágykeretre. Szerettem volna helyre pofozni, de végül szó szerint “füstbe ment terv” lesz belőle. Az éjjeliszekrényeket megtartjuk, azonban a keret többi részét nem. Nagyon sokat […]
Az alábbi videó utasítását (majdnem) követve nekiálltam kísérletezni.
Nem volt itthon acetonom, csak acetonos körömlakk lemosóm, amiről kiderült, hogy nem a legjobb. Nagyon gyorsan feláztatta a papírt,mikor leszedni készültem, a papír el is szakadt középen. Lenyomat van, de felismerhetetlen, mivel épp a szeme hiányzik az állatnak amivel én próbálkoztam. Még nem teszem félre ezt a “megoldást”, de előbb beszerzek acetont. És lehet egy valami féle más papírral is kéne próbálkozzak, hátha az nem ázik fel ennyire. Van valami papírom amire fogok tudni nyomtatni (elméletileg).
Ha sikerül így lenyomatot készíteni, az nagyon jó lenne 😀 Előbbre lépnék a százezer ismeretlenes probléma megoldásában, arra, hogy miként lehetne itthon, nem túl sok befektetéssel mókás és vicces pólókat készíteni úgy önmagunknak mint barátoknak, ismerősöknek.
Tegnap végig néztem egy “screen printing” videót, és persze elméletileg olyan egyszerű, hogy ihaj 😀 Aztán eszembe jut ex pasim, aki ilyen helyen dolgozott és megengedte volt nekem, hogy szórakozzak… és míg ő fél kézzel és két újjal tökéletes lenyomatokat készített, az én összes próbálkozásom béna lett 😀 Elméletileg persze, hogy könnyű, csak a gyakorlat hiányzik hozzá.
Hadd ne mondjam, a legeslegnagyobb ismeretlen az anyagok körül van jelenleg. Kéne valami anyag amivel szórakozhassak, de legyen jó, hogy azzal tanuljak, de az vagy nagyon drága, vagy elérhetetlen, vagy pont nem tudom mit kéne megvenni a sok lehetőség közül. Kismillió ragadási szint és egyéb jellemző van. Mi a fenének kell minden ennyire komplikált legyen?
Most textil festéket is keresek. Hadd ne mondjam, hogy ez se egyszerű feladat. Az egyik “szállítóm” nyilván az amazon, nincs is minek más boltot keressek amíg én se tudom mit csinálok vagy mivé leszek ha nagy leszek. Hiába van kismillió termék, nem tudom melyiket válasszam. Aminek jó a visszajelzése minőségileg annak nincs megfelelő színe. A másik meg kurva drága. Szóval ufff de nagyon…
Mindezek mellett meg ott van az állandó kérdésem, hogy mi a francot is akarok? Ismét “karriert” váltani? Hogy miért kergetek olyan vad és merész álmokat amelyek egy vasárnap délután felmerültek? Boltot nyitni ilyesmivel? Ja, hogy még bolt sincs és boltot bérelni pénz sincs? És hiába bérelném, hirdetésre sincs pénz és még nem beszélem a kliensek nyelvét. Oh whatever. Végül is hobbinak jó, elszórakozok a kudarcaimmal, és a bénázásokkal és végül is még nem került annyiba, hogy ne érdemeljek meg egy marék ecsetet, pár festéket és néhány fél órát azzal az idővel amit ezen dolgok babrálásával és felkutatásával töltök. Szerencsére egy halom kiszuperált “munkáspóló” vár a dizájnolásra.
Caroline Channing vinnyogása jut eszembe amikor erre gondolok…
Valami ehhez hallható hangokat kezdtem el utánozni magamban amikor megláttam, hogy egy újabb “ismerős” jelölt be fészbukon. Immár ő lesz az ötödik akit valószínűleg nem jelölök vissza. Nem értem, mit is akarhat tőlem egy expasim testvére, akivel talán 2 vagy 3 alkalommal találkoztam életemben és annak is már tizenöt éve… Szóval passz. Maradjunk csak nem ismerősük.