A dolgok állása

I am happy, but not, but yes

Azt nem kell mondanom, hogy laaaaaasssaaaan haladunk a lakással… nagyon lassan. Zember elkövetett pár apró hibát, ami a tapasztalat hiányából adódik és a kijavításuk eszméletlen sok időt vesz igénybe.  Nem kerül szerencsére sok pénzbe, csak az időőőőőő…

Ahhoz képest, hogy már a múlt héten neki kellett volna fogni a padlócsempének, még mindig a falakat bügyürgeti. A bosszantó meg az, hogy egész nap tesz vesz, nem áll, a haladás mégis sokkal inkább hasonlít a helyben topogással.

Páldául:  azt ugyan tudtuk, hogy ahol a gipszkartonok csatlakoznak egymással vagy a fallal egy ilyen papír szalagot vagy üvegszálas szalagot kell használni amit a tömítő anyaggal betömni. Vagy flexibilis anyaggal betömni a réseket. Mindkét megoldás működik. Valamiért Zember azonban a sarkokat és a plafont nem oldotta meg semmi ilyesmivel. Ami bírta bírta, és egyszer csak szépen berepedezett. Semmi baja nincs a falnak, nem fog ez a fejünkre esni, hajszálrepedésről van szó de esztétikailag nem szép. Úgyhogy… a sarkokat és plafon-fal csatlakozásokat újra kell tömködni. Majd 2-3 rétegben újra festeni. És a festék bár hamar szárad, mégis meg kell várni amíg megszárad.

De a festék… szegény embert az ág is húzza alapon a festék amit vettünk olcsó. Ez tény, ezen nincs mit vitatkozni. Lehet, hogy a szokásos két réteg helyett 4 réteget kell kenni a falra, de árban még így is negyed annyiba kerül a festék mint a drágább festék esetén.  És még sehol se vagyunk a “közepesen drága” festékeket illetőleg.

Szóval kicsit bosszantó ez az egész, hogy nem tudjuk mi is a baj. A festék? Lehetséges, mondtam már, hogy olcsó szart kenünk a falra. De lehet, hogy a fújás okozza és akkor marad a rolni első rétegben majd másodikra a fújás… Most azért nem mondom, hogy a jelenlegi anyagi körülmények között örvendenék annak, ha meg kell venni pár vödör drága festéket.  A szobák azonban már nagyon közel vannak a készhez. Itt ott még a sarkoknál kell egy kicsivel ecsettel javítani, de már nagyon jelentéktelen hibák vannak csupán.


Az éjjel megöltem egy ronda bogarat. A második amit találunk egy hét leforgása alatt. Hetekig  nincs semmi, nem igazán panaszkodhatok a bogarakra. De ami van az ronda mint a bűn. Szerencsére van egy igen jó légy-rovar írtó spray. Na hát én azzal olyan alaposan befújtam a hivatlan vendéget, hogy fél percen belül feldobta a lábait. Egyezzünk meg: ez az én lakásom itt én vagyok az úr. Ha elkapom őket, mese nincs én ölni fogok.

Ennek is megvan az oka… a konyhának van még egy rém katasztrófa sarka ahol bogarak a kedvük szerint császkálhatnak. A lépcsőházból is úgy jöhetnek be ahogyan akarnak, az ajtónk alatt majdnem centi magas rés van.

Igaz, van új ajtónk is, a falnak támasztva várja a jobb napokat. Zember egyszerűen nem akar hallani a beszerelésről én meg nem akarom erőltetni. Meg kell várni amíg “megérik” az ajtó a beszerelésre. Így volt ez az ablakokkal is. Két hónapig kerülgettük a fürdőszoba ablakot, mert nem tudta hogyan kezdjen a beszereléshez és nem akaródzott neki elkezdeni.  Az ajtó kicsivel nehezebb dió. Mármint nem dió, hiszen ajtó, de jó nehéz. Én annak örvendek, hogy meg van vásárolva, hogy itt van.  Miután az ajtó a helyére kerül, az már “hermetikusan” zár, avagy na nem éppen de nem lesz centis rés az ajtó alatt. (hangszigetelt az ajtó, így hát gumi réteg zárja) és még egy kis küszöböt is fogunk tenni az ajtó elé.

Ezen kívül még van 2 szobánk ahol nem tudjuk ha vannak rések és ott is besétálhatnak a bogarak. Na meg azt sem illik elfelejteni, hogy tárva nyitva minden balkon, meg ablak, így akár be is repülhetnek, bemászhatnak ott is.  Végül is kevesebb bogár van mint tavaly volt.


Úgy néz ki fogok kapni valami terméket tesztelés végett… Kíváncsi vagyok. Egy 3D “ceruzát” és talán egy zuhany hőmérőt. Ha küldik én elveszem. És ha elveszem akkor tesztelni is fogom. És ha tetszik jó, ha nem tetszik akkor rossz véleményem lesz róla.


Kissé idegesít az új hazám is. Azzal, hogy azt hinné az ember egy fejlettebb országban nincs akkora fejetlenség mint egy olyanban ami most fejlődik. Hát lófaszt. A fejetlenség itt néha nagyobb.  Meg vannak begyökerezett idiotizmusok amitől nem lehet szabadulni.  Nem is vitatom, mert az borzalmasan hosszú lesz.


Munka – elég gyatrán állok vele. Nem halunk még éhen, de … hát  nem is vagyunk jól. Ajtók kellenek… nincs rá pénz. Ablakok szerencsére megvannak. Konyhabútor is kéne, arra sincs pénz. Még jó, hogy egy csomó falat kell még kitörni, bútorokat festeni. Nem fogunk unatkozni szerencsére.

De kedvem? ma nincs kedvem. Semmire.

Egy éve

Milyen fura véletlen. Nem szoktam dátumokat megjegyezni, de ezt valószínűleg a tudat alattim rögzítette, annyira megrendültem amikor a velem egykorú, az írásai alapján egy kedves blogger lezuhant és életét vesztette. Ma valami belső hang vezérelt, hogy benézzek a blogjára, mintegy beköszönni, hogy még mindig emlékszem rá. Ma volt a halálának az évfordulója. Nyugodj békében Kicsi.