Browsing category Ilyen kis izék

Hol voltál???


Ha ha… anyós ezzel a kérdéssel támadott le kora reggel amikor hazajöttem. Úgy dobta nekem mintha legalábbis házon kívül töltöttem volna az éjszakát… Még megkérdezte merre jártam ilyrn kora reggel…Az ilyen “támadásokra” a legőszintébb váladzom, hogy mi közöd hozzá??? No de nem hisztizek. Szép tett a képem, mármint szép az mint a lapos hold csak


A folytatáshoz be kell lépni...

A turkáló sem a régi


Nagy reményeket fűztem ahhoz, hogy benézek egy két helyi turkálóba és hátha kihalászok valami jobbacska cuccot olcsón. Emlékeztem pár helyre ahol érdemes volt türelemmel végignézni a választékot, mert jó állapotban levő minőségi holmit tudott előkaparni az ember. Ma jóval korábban hazaértünk mint gondoltam volna, így elmentem felfedező útra. Elsőre abba a turiba mentem ahol emlékezetem szerint jó pár cuccot összeguberáltam magamnak. Hát… semmivel és nagyon csalódottan jöttem ki.

A fellelhető holmik között nem találtam csak vagy két olyan blúzt és felsőt amit tapintásra és színre érdemesnek tartottam egyáltalán kivenni a sorból és megnézni közelebbről. Ezek nem az én méretem voltak, ami nem lepett túlságosan meg, hiszen a turkáló műfaj az ilyen. A siralmas ebben az egészben az volt, hogy hiába lapoztam át az egész választékot, az anyaguk olyan rémesen gyenge minőségről árulkodott, hogy nem érte meg még ki se szedni és megnézni. Kb olyan mint a jelenleg fellelhető új cuccok 97% aminek semmi tartása, folyik szét az emberen és két mosás után szégyellheti az ember ha mosogatórongynak használja annyira szar minőségek. És ez még nem elég… még drágák is ahhoz képest hogy más ledobott holmiját készül megvenni az ember.

Végül bejártam az egész várost és a fellehető helyekre benéztem… Egy helyen volt egy igazi leszállítás 😀 Nos itt vettem 3 egészen jó állapotban levő farmernadrágot. Összesen 3 lejt fizettem, ami kevesebb mint 1 euró a 3 nadrágért. Ha lett volna még decens formájú (nem idétlen békalányoknak gyártott) akkor még vettem volna. De nem volt. Jó, ez egy ritkább eset, mert most spéci akció volt, de amúgy a holmikon feltüntetett árak is kb ott lézengtek ahol én elképzeltem őket. A nadrágoknak nagyon örvendek, otthon mind jók lesznek elfutkosni ide oda, boltig, építőanyagot venni stb…

És, hogy anyós se maradjon ki a mai napból… előbb nagy kerek szemeket meresztett, hogy három nadrágot vettem meg… mert minek nekem annyi, aztán szerintem nem hitte el az árat, de végül is ez kit érdekel. Nem sokkal később szemrevételezte a vásárfiát majd megjegyezte, hogy az egyik farmernek a térdén van egy kopottabb folt. (normális famer koptatás folt… ) és a másiknak a szárán egy kicsit rojtos a vége. Olyannyira, hogy ha levágom a cérnákat, levasalom akkor nem is látszik… De már rögtön megkaptam a “hogy is mész ki az utcára ilyenben”… nézést…

 

Két kérdés…


Költői mind a kettő… A képen “rajta” van minden. Az egyik kérdésem az, hogy mi készteti az öregeinket, hogy smirglihez hasonló wc papírt vegyenek… mert árban valószínűleg valami olcsó de hasmenés esetén kínszenvedés… és miért különbözik a padlócsempe meg a fali csempe mérete, miért nem egyformán szélesek? Szerintem sokkal szebb lenne ha a vonalak mindenhol


A folytatáshoz be kell lépni...

Magyar újságírás….


A cím: “Ijesztően elzöldült egy spanyol patak vize” után hamarosan következik egy mondat ami csak a fél igazságot mondja el… “A polgármester, Albert Batalla közleménye szerint nincs ok az aggodalomra, teljesen ártalmatlan, nem mérgező, biológilag lebomló festékanyag került a vízbe az andorrai Arinsal palackozóüzemből. Az andorrai egészségügyi miniszter ezt megerősítette; szerinte a festéknek nem lesz


A folytatáshoz be kell lépni...

Kézműves majonéz…


Úgy vettem észre, hogy divat a dolgokat “kézművesnek” nevezni manapság gondoltam én is beállok a sorba… és a nagy mixer hiányban… kézzel kavartam ki a majonézt, tehát kézműves majonézt készítettem. Ilyesmivel úgy jó 10 éve nem foglalkoztam, mert volt mixerem és egy kettő kikevertem azzal. Most nincs mixerem. A durván minimál konyhámban még egy habverő sincs, bár nem is tudom ha az jó majonéz készítésre. Otthon mindig fakanállal kevergettük… sokáig. Eszméletlenül sokáig kellett kínoznom a cuccot amíg majonéz lett belőle. Nem is emlékeztem, hogy ilyen sokáig… Kétségtelenül finom lett, selymes és jó sok olaj került bele. Gond egy szál sem…nekünk nem számít.

Nagyanyáinkra gondoltam… kurva nehéz lehetett nekik. Se internet, hogy receptek után nézzenek, se mixer, hogy egy kettő felverjék a habot vagy kikavarják a majonézt…. csak a két kis kacsójuk. Esetleg a cseléd a jobbik házaknál… Na de akkor a cselédnek volt szar… Meg mosógép. Kézzel mosni.. brrr egy két apróbb holmi oké, de megborzongtam az ágynemű gondolatára. És mikró… aj mennyire hiányzik a mikró… hamarosan lesz mixer is és mikró is, mert engem nem érdekel, hogy ki mit gondol róla, én szeretem a mikrót, praktikus felmelegíteni benne a cuccokat.

Kb ekkor mérhetetlen hálát éreztem azért, hogy ott élek ahol, hogy van szuper mosógépem amin sok sok színes led jelzi a tevékenységet, ami megmutatja nekem mennyi ideig fog mosni és a végén vidáman énekel…  hogy a bojler magától készít meleg vizet, nem kell tüzet csiholni alája, hogy létezik (a boltban) mikró és mixer… meg kocsi is van amivel lehet kalandornőként jönni menni… és van számítógép meg mobil telefon.

Egy dolgot sajnálok… hogy túl rövid az élet és nem lehet élni 200-300 évet s figyelemmel követni a technika vívmányait, az újabb felfedezéseket, hogy megtapasztalni milyen az amikor a jelenlegi laptop, tablet és telefon egyszerűen viccesen elavultnak fog számítani 😀

Kalandornő…


Nem tartom magam se kimondottan maflának vagy ügyetlennek… de ha hiszitek ha nem, az elmúlt ….pfffftt… öt évben azt hiszem a boltig se voltam egyedül… Most gondolkozom azon, hogy tényleg, kurva sok idő eltelt… Az egyedül alatt a Zemberrel való jövés menést értem… mert egyedül voltam S. szomszédasszonnyal tekeregni ide meg oda, meg L.-el az angol baráttal szóval azért csak voltam erre meg arra de az általános jellemző, hogy mindenhova együtt megyünk.

Mivel megérkezett a pénz és félő volt, hogy valamelyik számla amit még a későbbiekben is lehet bőven fizetni egyszerűen lenyúlja a pénzt amit a csávónak akarunk adni, hogy tőle szabaduljunk meg… felpattantam a fehér paripára (kocsira) és elvágtattam a következő faluig, ami kb 10km innen… egyedül… kocsival.. Spanyolországban.

Nem éreztem igazán semmi extrát, csak kicsit volt fura, hogy egyedül megyek 😀 Az autópályán seperve 120-al az jutott eszembe amikor egy barátnőm épp azt mesélte, hogy megvan a jogsija, de “még nem voltam autópályán”… és egyszerűen nem tudtam megérteni,hogy miért nem??? Az autópályákon a LEGEGYSZERŰBB vezetni, sokkal egyszerűbb mint városban, tömegben és mégis egyesek ettől félnek a legjobban??? Milyen furcsa ez az egész. Nekem soha nem volt bajom az autópályákkal… igaz a forgalommal sem, sőt van amikor kimondottan élvezem…  Nekem egyszerűen elképzelhetetlen volt, hogy ne legyen jogsim, alig töltöttem be a 18-at és máris a sofőriskola ajtaján kopogtattam, nekem volt először jogsim az osztályba én a ballagásra már a saját magam vezette kocsival mentem… szóval nagyon menő csaj voltam fiatalkoromban 😀

Ezen kiruccanás kiemelt fénypontja a parkolás volt… ezt el kell mondanom, mert bár nem izgat, ha előre-hátra kell néha tolatnom, de ilyen szépen és precízen azt hiszem nagyon régóta nem parkoltam be hátrafelé… Csak pik, pak mint egy igazi kalandornő beálltam a kocsival az alig valamivel nagyobb helyre 😀 Nagyon büszke voltam magamra és örömmel tapasztaltam, hogy mögöttem egy pasi nézte a műveletet. Ő biztosan észre se vette, de én úgy könyveltem el magamban a sima ottlétét, hogy most afféle dicshimnuszokat fog zengeni rólam és a parkolásomról 😀

A szombati munka…


És ha már a fotók mutogatása van soron, íme egy kis album arról amit szombaton dolgoztam 😀 “Kicsit” megnyirbáltam ám a bozótot, de azt mondták, hogy így kell… Mert akkor elkezd szépen felfele nőni. Én kedvelem ezt a növényt, de ő nem annyira engem.. borzalmasan összeszurkált, többször beállt a tövis a bőrömbe. Legalább nem olyan amit aztán nehéz kiszedni. Mármint a tövis… könnyen kijöttek.  A kezemen volt kesztyű, de a kellemes napsütésre való tekintettel  pólóban voltam voltam. Ezt a szúnyogok nagyon értékelték és össze vissza vacsoráztak belőlem.

 

 

 

Belépés

Felíratkozás

Add meg az email címed, hogy feliratkozz a blogra és kapj értesítést az új bejegyzésekről.

Kategóriák

  • Filmek (48)
  • Fotó (34)
  • Idiocracy (20)
  • Interweb (6)
  • Muzsika (37)
  • Világvége (19)

Agyrágóbogár Facebook

Archives