A dolgok állása

Ideiglenes barna


Kész…A szekrény sorsa el van döntve. Találtam valami kóbor festéket a lakásban, ami barna és nem víz alapú és tudtommal az amire megvettük már nem érvényes. Így ezzel a festékkel lekenjük a szekrényt, mikor megszáradt behozzuk, használni fogjuk ideig óráig és közben szépen félreteszem a pénzt az újra. Amint megvan a pénz, megveszünk egy ilyesmit:

 

A régit meg felaprítjuk és mehet a francba, nekem többet nem kell. Kész.

Micsoda szívás!!!


Ez a bútor nem igazán akar együttműködni…. Ma reggelre itt az újabb fejlemény.

9

A tegnap miközben Zember festette a jobb oldali darabot, odahívott, hogy menjek nézzem meg én is, mert valami nem stimmel vele, hiszen ő sárgás foltokat lát. Nézem és én is ugyanazt látom. Oké valami átüt, semmi baj, megoldjuk… gondoltuk mi. Elővettem a festékgyártó által alapozónak is javasolt “barniz ultra mate” nevű anyagot (minden egyazon cégtől származik, La Pajarita) és bekentem vele a sárgás felületet, azt remélve, hogy ez megoldja a bajt és reggel csak újra festjük és kész. Reggelre azonban ennyire durva helyzettel találtuk szembe magunkat.

Azóta sikerült utána olvasnom, hogy csersav vagy tanninok ezek(valószínűleg), és hogy váratlanul néha támadnak, nincs honnan tudni hogy elő jön vagy sem, igazából a víz alapú festék “szedi ki” a fából. Ami csak azért “vicces”, mert az összes ajtó és oldal belseje le lett festve, aminek nyilván semmi baja nincs. Amikor áttértünk a külső oldalra, ott jelentkezett először ez a szar.

Két megoldást ajánlanak rá: shellac (spanyolul goma laca) nevű szerrel bekenni vagy nem víz alapú alapozóval átkenni.  Az alapozó lenne az olcsóbb megoldás, de mi van ha az se működik? A shellac az valamivel drágább és sajnos nem tudom, hogy mennyire lenne szükségem. Elég egy fél liter? Kell egy liter? Nagyon nagy felületről van szó. Azóta próba festést végeztünk az ajtókon is, és azok is sárgulnak. Szóval az egész szekrény külsejére szükség lenne erre a védő rétegre. Ettől meg nagyon ideges lettem.

Most már azon töröm a fejem, hogy egyáltalán megéri e kínlódni vele? Ma kiszámoltam, hogy mennyibe kerülne az Ikeás szekrény. Természetesen kissé hasra estem, de végül is megvehető modulonként. Sok lenne. De nagyon elment a kedvem ettől a szekrénytől. Még alszunk rá.

 

Fotók automatikus mentése Google Drive-ra


Végre eljutottam oda, hogy letöltöttem a google drive appot és beállítottam, hogy automatikusan szinkronizálja a számítógépről a fotókat. A telefonról már egy ideje menti. És ez szuper dolog, mert így tudom, hogy ott megvan minden fotóm. Ezen kívül van egy merevlemez amire mentegetjük a dolgokat. Általában egy csomó elavult és felesleges infó van ott, de igazából a képek azok amelyek pótolhatatlanok 🙂

 

Kiakadtam a szekrényre


De nagyon. Kezdődött azzal, hogy nemrég egy zsák pénzt hagytunk ott festékre. Aztán itt van ez a láb sztori, ami nem hagy nyugodni, e nélkül szar az egész. De az még pénz. Csak ha már annyit beleraktunk, egye fene az a láb összeg, gyere csináljuk meg jól… Ha megcsinálom azért fogom bánni, hogy ennyi sok pénzt beletettem, ha nem csinálom meg akkor azért. Sehogy se jó. De alapvetően arra ment fel a cukrom, hogy az én számolásaim szerint a 4 doboz festék elég kellett volna legyen a “hátsó” szobák bútoraira. Ez a két kis éjjeli szekrény, irodába pakolt komód és a ruhás szekrényt jelenti. A másik nagy szekrényről már lemondtam, de ebbe már bele kezdtünk, nem hagyhatom félbe. Ma kiderült, hogy dehogy elég. Még fél doboz van és az összes ajtót le kell festeni, az oldalakat le kell festeni és a talapzatot is le kell festeni. Kategorikusan nem lesz elég, minimum kettő, de az is lehet, hogy 3 darab, sőt megeshet, hogy 4 festékre is szükségünk lesz.

Mindezek mellé társul, hogy Zember festi a festéket és oda hív, hogy menjek nézzem meg, mert valami nem stimmel. És tényleg. Az egyik oldala sárgul kegyetlenül. Nem tudjuk mitől, de nagyon foltos és ronda. Azt hittem a lapos guta ott üt meg helyben. Becs szóra egy percre végig futott a fejembe, hogy kész, ebből elegem van, elhasználtuk amit el, hagyjuk abba, felaprítjuk a szekrényt, tűzre vele, le van szarva ez az egész és megveszünk valami egyszerű új bútort mert nekem ebből egyszerűen elegem van. Az ember kínlódik, kurva sokba kerül és a végén egy nagy kupac szar lesz…. Végül nem vágtuk fel, nem aprítottuk fel. De holnap ismét megyünk pénzt költeni a szekrényre. Muszáj venni valami alapozót, azzal lekenni előtte, majd utána újra festeni a festékkel. És persze festéket is kell venni. És ha már ennyi pénzt elcsesztünk vele, akkor megvesszük a lábakat  is, és megoldjuk rendesen. De most már utálom ezeket a bútorokat. És úgy vagyok velük, hogy inkább ne hoztuk volna el. Jobban járunk. 🙁

Eléggé elszomorít. Mert én örültem neki, szerettem volna és szerintem végül szépek lesznek. De már anyagilag kész csőd. A festékek eszméletlenül drágák…

Mi legyen a lábakkal????


Már azt hittem teljesen belenyugodtam ebbe a láb dologba, de most megint elkezdte bizgetni a fantáziámat és nagyon. Zembernek el se merem mondani, mert csak a fejét fogja majd, hogy megint micsoda hülye ötleteim vannak. Végül is az ötlet ugyanaz, csak a megoldás más 😀 Az egész csak attól függ mennyibe kerül. Ha túl sok pénz, akkor nem éri meg. Ezért megpróbálok számolni, legalábbis azokkal az adatokkal ami rendelkezésemre áll.

Már több ötletem volt ezzel, de egyik se volt jó. Mármint megfelelő felszerelés hiányába nem megoldható. De ez talán igen.

Ezt a blog bejegyzést találtam meg, ahol egy hasonló lábbal “megáldott” régi éjjeli szerkényt alakítanak át. Sejtettem én, hogy az alsó láb külön van, de nem nagyon látszott a miénken, hogy leszedhető-e vagy ha szétszedjük, akkor a szekrény is szétesik. De a fentebbi példából kiindulva jó alaposan megnéztem és igen, pont ott van összetoldva ahol a blogon is van. Így a megoldandó feladat átalakult: egyszerűen csak le kell szedni a lábakat, valami sima lécből feltenni egy csíkot, mert egyszerűen csak szebben néz ki, és arra felszerelni a lábakat. Kész. 

A második képre berajzoltam, hogy mit képzelek el. A fa anyag erre nem lenne olyan nagyon drága:  300 x 4,4 x 1,9 cm darab a Bauhausban  3 euró körül van és talán 4 max 5 drb kéne az összes szekrényhez. Tök egyenes, sima lábakat valószínűleg találunk a bauhausban is de ha nem, akkor van  14 euróért 4drb az Ikeában.

Vannak továbbá egyenes lábak is, 2drb /5 euró, ugyanis a nagy szekrényeknek középen egyenes lába van. Igazából 2 ilyen szettet kéne megvenni, és hátulra simán vághatunk valami sokkal olcsóbb fából lábat, hiszen az nem is látszik és megvan hozzá a gép amivel levágjuk…  Összesen kb 50 euróba kerülne.

Lássam mit szól Zember a javaslathoz. Mert mindig ott van a kérdés, hogy mi van ha alaposan elrontjuk???

Alakul az éjjeliszekrény


Valami ilyesminek indult a terv, de végül az ágy keretet nem tartottuk meg. Sokat törtem a fejem, hogy miként lehetne megoldani de végül feladtam, mert elkezdett sokkal jobban tetszeni az egyszerű ágy ötlete. Végül az ágy keretet felvágtuk és télen meleggé alakítjuk…

Az éjjeliszekrényeket megtartjuk, legalább is egy ideig. Most már csak arra kell rászánjuk magunkat, hogy a fogantyúkat is a helyükre tegyük, illetve ennek a szekrénykének a tetejére egy fát vágassunk. Kicsit “tipikusra” sikerednek ezek a fehér-fa kombinációk, de a fehérnél jobb színt nem találtam.  Nekem nem tetszenek különösebben ezek a modern tarka barka színek, úgyhogy marad a fehér 😀 és mivel az ágy fa, a falvédő fa, így jól fog mutatni a fa az éjjeliszekrényen is.

A lámpával is van még egy kis dolgom. Át kell rakjam   máshova a villanykapcsolót, jelenleg nincs kényelmes helyen.

A bútorok lábának a megmagasítása egyelőre félre van téve. Túl sok időt vesztegettünk vele, szerszámokra lett volna szükség stb…

Létezik minőség is…


Általunk nem megfizethető, de legalább létezik.

Jó dolog az Amazon, mert mindenféle után nézelődve az ember elrakhatja a találatokat a “wishlist”-re és később könnyű visszakeresni.

Nemrég elkezdtem keresgélni valami kis parázzsal grillező szerkentyűt. Vannak valami hordozható modellek amelyek elméletileg elférnek  de mindegyik olyan gyatra minőség, hogy kétszer is meggondolom ha kiadok érte annyit amennyi.  Ezek után szembe jött egy igazán szép modell. Volt kis bemutató filmecskéje és egyszerűen látszott, hogy na ez igen, ebbe sok erőfeszítést és jó anyagot tettek bele, hogy olyan legyen amilyen. Csak hát ép egy nullával van több a végén mint amennyit én adni tudnák érte. Úgyhogy…valószínűleg az Ikeás 20 eurós grillezővel maradunk. Végül is az is jó lesz valamire.

De íme a szép grillező cucc:

De jó lesz nekünk az Ikeás 20 eurós is…

Befejeztük a balkont


Befejeztük a balkont és szép lett. A fehér nagyon jó színnek bizonyul, nagyobbnak tűnik a balkon, pedig becs szóra nem toltuk ki a falát.  És nem csak, hogy nagyobbnak tűnik, de nem is forrósodik fel a fal több órás napsütés után sem. (a régi kék erősen forró volt délutánonként, besugározva a meleget a lakásba. Holnap hozok képeket.

Megérkezett a monitorom. Egy ÁLOM. Ilyen “ultra wide”, két ablakot simán egymás mellé tudok tenni, de mellette még van hely a zenének is. Eszméletlen. Na így már lehet dolgozni!!!  Nem kell kapkodni az ablakok között, egyszerűen csak egymás mellé teszem amit kell és rálátok mindenre.

Most azonban muszáj venni billentyűzetet is. Csak egy régi van, kb úgy szól mint egy traktor. A laptopnak sokkal csendesebb a billentyűzete, megszoktam, hogy nem ébrednek meg a szomszédok a heves gépelésem hangjára…

Festegettük a bútorokat. Hamarosan meglesz az éjjeliszekrény, ruhás szekrény, iroda bútor.

Felhívott a Vodafone. Hogy ajánlatot adjanak. Zember rövidre zárta: egyetlen dolog amérdekel azt úgy hívják optikai kábeles internet. ha azt hozod, keresd meg, az összevisza telefon, percek és tévé egyszerűen nem érdekel.

Bezáródik az ember lelke…


Egy ideje nagyon nehezemre esik blogokba megjegyzéseket írni. Valahogy nem érzem, hogy bármiféle címen is jogom lenne belekotyogni más emberek életébe. Szeretek blogokat olvasni, olyan mintha icipicit belesne az ember más sorsok mögé és onnan kicsillan egy kis élet… mint ahogy kinézek az ablakon és látom, hogy a egyik vagy másik szomszéd  lakásban megbillen a függöny, vagy valaki ruhát terít és próbálom elképzelni, hogy milyen lehet az élete. Általában nem tudom, mert csak a saját realitásom az amit ismerek, a saját tapasztalataim azok amelyek megadják az egész elképzelt történetemnek az alapját és az meg nem lesz hasonló sem a másik ember életére nézve.

A blogok érdekes jelenségek. Én soha nem gondoltam, hogy egy egy blog beszámol az egész történetről. Inkább csak pillanatképek, afféle virtuális polaroidok amit az ember megörökít majd a pillanat tovaszáll. Ahogy kiskutyáról kismillió kis ártatlan kép készül, és mindenki azt hiszi, hogy egy cukorbogárral van dolga mikor maga a sátán fia garázdálkodik a konyhában, szobában szétszedve mindent 🙂 Szerintem a blog is ilyen. Megfogja a pillanatot és onnan tovább az egész csak egy volt nincs történet.

Reflektálok mostanság az élet dolgain… milyen lesz öregnek lenni? Megérem-e egyáltalán az öreg kort? Miért nem akarok kutyát, hiszen imádtam Zebet és most sehogy se vagyok “hajlandó” meggyőzni magam, hogy egy kutya jó ötlet lenne. Ki kéne menni a házból. Nem szeretek kimenni a házból mert a kinti világ rohadt, ronda és tele van szeméttel meg szemét emberekkel. Itt jó, itt szép – nem a szó szoros értelmében- hanem inkább költői módon…  Félig meddig a virtuális világban élünk. És nekem ez nem fáj.

Azt tudom, hogy az emberek nagy része csak szörnyülködve tud beszélni arról, hogy ő meg a gyerekei több időt töltenek online mint beszélgetve és hogy ez mennyire rossz. Én meg úgy vagyok vele, hogy eh… a virtuális világ szebb és ha egy nap lehetővé válik az önmagunk feltöltése az internetre, én jelentkezni fogok 😀 önként. Képzeljétek el azt a tudás mennyiséget amihez hozzá juthat az ember. Mit nekem hús vér létezés mikor bittek meg bájtok formájában egy végtelen mennyiségű adatot, tudást, sok okos dolgot tud az ember virtuálisan magába szippantani. Az összes youtube “how to” videót, nyelvleckéket, gépek használatát, és egyéb okoskodásokat csak egyből a tároló kapacitásának a függvényébe magába tud szippantani.

Lesz-e valaha ilyesmire lehetőség? Kötve hiszem, hogy az én életem során lesz.

Halál… milyen kegyetlen dolog ez. Eszembe jut az a barátunk aki mindjárt 3 éve meghalt. Hogy mennyire “kiesett” mindenből, hogy akármennyit szenvedett  és bár nincs elfelejtve, azért egy kicsit mégis… mégis az “élet megy tovább”. A felesége új élettársra talált. Aminek kimondhatatlanul örvendek, nagyon rendes csaj, igazán megérdemelte a kis boldogságot azok után amin keresztül ment a férje mellett. De valahogy elszomorodva veszem tudomásul, hogy az aki meghalt az már csak emlék és nem részese a mindennapoknak. Nem gondol rá az ember , nem mérgelődik vele, nem veszekszik vele.

……………

Éljen a technológia! Újra van füllhallgatóm


Após vett magának egy tévét, ami mellé járt egy Bluetooth fülhallgató. Ezt elküldte nekünk, mert ő nem tud mit kezdeni ezzel a kábelmentes technikai csodával. És nekünk ez elképesztően jól jött, ugyanis elromlott az a csatlakozó a laptopon ahova a fülhallgatót kellett bedugni és már hetek óta nem tudtam este zenét hallgatni, vagy kliensekkel rendesen beszélgetni. Mármint tudtam beszélni velük, de ők is hallottak minden háttérzajt a házból…

Szuper cuc, akár a wc-re is mehetek nem vagyok hozzákötve a géphez 😀

Csomag


Huss eltelt ez a hét is.

Jóformán csak melóról szólt meg idegeskedésről. Végül csütörtök este volt egy icike picike áttörés, amikor is megérkezett a válasz és a csávó aki annyi kellemetlenséget okozott végül önként kifizetett. Rendben, így nem kell egy csomót vitázni vele. Menjen a francba.   Kívánom neki, hogy kapjon valami baszott hülye indiai freelancert aki jól átverje és lehazudja a csillagos eget az égről, mert ez a gané megérdemli.  Egy sima mondat, hogy “nagyon foglalt vagyok, de hamarosan jelentkezem”, esetleg a pénz felének a kifizetése, hogy lássam komolyan a szándékai megoldotta volna. Ő választotta, hogy rögtön másnap amikor a pénz letétbe helyezését kértem meglépett nem én. És pénz persze nem volt.  Ebből nekem nem maradt más “leolvasni” valóm mint, hogy átverés volt az egész és a reakcióm szerintem teljesen a helyén volt.  Mindenki bekaphatja aki ennyire gané, de én biztos, hogy nem fogok neki dolgozni, inkább éhen döglök mintsem ezzel szóba álljak még egyszer.  Lehet, hogy meg van szokva hajlongó pakisztáni meg indiai csórókkal akikkel azt tehet amit akar, de jobb ha felfogja, hogy nem mindenki olyan.

Pénteken reggel elmentünk megnézni a hajót! Nagyon szép volt. A fotók nem sikerültek a legjobban, a fény viszonyok nem voltak kicsit sem ideálisak sajnos nem lehet a másik oldalról megközelíteni, onnan szuper képek sikerültek volna. Hacsak nem iratkozunk be a helyi hajós klubba, veszünk csónakot… más esély nincs bejutni a kikötő másik oldalára.

Amúgy nagyon jópofa volt ez a reggel. Valami hat körül ébredtem, nem sokkal később az ébresztő is szólni kezdett. Hét fele értünk a kikötőbe, ahol simán kaptunk parkoló helyet, alig lézengtek még az emberek. A hajó meg ott tanyázott a nagy kerek fenekével 😀  Igaz, ilyenkor nem lehet felmenni a hajóra, de ott reggelizett a személyzet a fedélzeten. Sajnos igen hamar kiderült, hogy a kora reggeli érkezésnek van egy nagy hátránya… a nap pont szemből kell fel és a fotókat nagyon nem lehet úgy pozicionálni, hogy látszódjon valami… De azért csak sikerült pár fotót készíteni.

Ezután gondoltunk iszunk egy kávét valahol mint a nagy urak és végül egy péksütemények és egyéb finomságokkal tele helyre ültünk be. Ez volt csak nyitva. És ha már ennyire kirúgunk a hámból reggel volt, akkor vettünk egy egy sajtos sonkás szendvicset. Ma szenvedek tőle egy picikét, de tegnap megérte úgy az íz mint a hangulat kedvéért… nagyon finom volt.

Javasoltam Zembernek, hogy ezt gyakrabban kéne ilyesmit csinálni, jót tenne a hangulatunknak 🙂

Ezen kívül halad a balkon…Két falra már csak a vágott csempék kellenek és két kis fal még hátra van. A vágások mindig nagy zajjal járnak, így azzal csak hétfőn fog babrálni. Ezután a már csak egy gyors festés következik, nem fogunk sokat tökölni többet a balkonnal, legyen tiszta és kész is. Az igazság az, hogy itt a legfontosabb az volt, hogy a törmelékkel, malterral és egyebekkel járó munkálatoktól megszabaduljunk, hogy végre ne legyen semmi ami behordja a koszt ide a “lakott részre”.  Ha a falak festése a balkonon nem lesz tökéletes, akkor se gond, majd ha minden egyéb meló be van fejezve ehhez vissza tud térni. Ráadásul ez a része a lakásnak van a legjobban kitéve a szélnek, esőnek, valószínűleg egy két éven belül úgyis újra kell javítani a falakat.

A lépcsőházat is felsepertük/felmostuk a tegnap. A tető régebben beázott és az egész festék mállik le. Ez időnként kisebb nagyobb darabokat jelent. Tegnap kicsit megdolgoztuk, én a seprűvel, Zember a hosszú nyelű spaklival, mondhatni nagy részétől megszabadultunk, de egészen a földszintig “hullott a hó”. Ráadásul rá is fért már a lépcsőházra a takarítás. Régebben úgy értettük, hogy valakinek fizetnek aki takarít, de hát tudja a fene, hogy ez történik-e vagy sem.

 

Székek


Előttte – utána 😀

Nem lehet kapni fehér-barna széket ami egyszerű, szép és olcsó is legyen. Ha nem, akkor hát csináltam magunknak fehér-barna széket.

Iroda


Pénteken teljesen lazán ébredtem annak tudatában, hogy szombat van. Akkor  jutott el az agyamig, hogy csak péntek amikor megláttam a piacot.  Fura volt, mert így hosszabb lett a hétvége 😀

Gyorsan elmentünk vásárolni, mert kb semmi kaja nem volt itthon, majd nekifogtunk kipucolni az kis szobát ami ezentúl irodának fog szolgálni. A legutóbbi takarítás óta szinte teljesen feltelt törmelékekkel, szerszámokkal és új csempével . ami a balkonra fog kerülni. A törmelék nagy részét lehordta Zember, amire már nem volt erő meg energia, azt kihordtuk szépen a balkonra egy két napig. Lemostam a balkon ajtót, felmostam a földet és összeszereltük az íróasztalokat.

Erről egy kép itt:

Az íróasztalok az Aldiból származnak, nem voltak túl drágák. Nem is a legesleglegebbek, de a célnak meg fognak felelni, legalább is pár évig nagyon jó lesz ez. Kissé káromkodással volt tele tűzdelve az összeszerelésük, ugyanis az utasítások nagyon kaotikusak és gagyik voltak, szerencsére rendelkeztünk már annyi bútor összeszerelési tapasztalattal, hogy végül csak a helyére került minden.

Eredetileg nem így képzeltük… de hát így a legjobb. Ha a gépek egymás háta mögött vannak akkor kissé korlátozzák a helyet, de így mindketten nagyon kényelmesen elférünk.  Azonban a “rések” miatt valami deszkákat kell beszerezzünk és a hiányzó részeket “beborítsuk” vele.

Szerencsére láttam a Bauhausban olyant amire szükségünk van, nem is olyan katasztrófálisan drága, legközelebb nagyon pontosan lemérjük mi mekkora és méretre vágatjuk itthon meg csak összeszereljük az egészet. Részben jó is, hogy így alakult, mert a fa meg a fehér fogja váltogatni magát.

Mivel jelenleg nincs pénz bútorra, marad ez a komód ami iroda bútornak fog funkcionálni egy ideig:

A  szerkentyűt áthoztuk ide, hogy legyen hova tegyük a nyomtatót, de ez még le lesz festve fehérre. A fiókok már “munkálat alatt” vannak, jövő hét végére elméletileg ez is és a hálószobába kerülő szekrény is meglesz.

Mérges brékdáwn


Nem kéne mérges legyek, de nagyon is az vagyok… Jön a mikulás, ezért vagyok ilyen paprika jancsi, no meg mindenféle szir meg szari és mikor nincs pénz, akkor erősen elővesz a rossz kedv. Most meg pont ez van. A pénz erősen fogyóban, amíg megérkezik és hozzáférhetővé válik a másik addig sok idő eltelik stb… Na megoldódik, meg kell, hogy oldódjon, de addig is itt né beszélek ám összevissza mert az mindig segít.

Silhouette Portrait Registration Failed hiba


Még mindig nem vagyunk nagyon jó barátok a Silhouette Portrait vágó gépemmel. Még jó, hogy a kicsit vettem meg és nem a Cameo-ra adtam ki kétszer annyi pénzt. Azt hiszem már megölt volna az idegbaj amit ez a kis gép okoz. Igazából nem a géppel van a baj, hanem a hozzá tartozó programmal. Nem titok, hogy ritkán szoktam a használati útmutatóval kezdeni. Nem fényezni akarom magam, de a nagyon sok év számítógépezés már elegendő ahhoz, hogy a programokkal alapvetően boldoguljak “csak úgy” pár próbálkozás után, legalább is az alap funkciókkal. Nem így a Silhouette Studio.  Ez mondhatni alaposan megdolgoztatott és végül neki kellett veselkednem jó néhány oktató videónak amíg egy sikeres vágást megejtettem vele.

Kezdjük azzal, hogy … legeslegelső próbálkozásom alkalmával durván belevágtam a vadonat új vágó”matracba”. Miért? Mert ki a fészkes fene gondolta volna, hogy a “send to silhouette” menü az egyből elkezd vágni, anélkül, hogy megkérdezné mégis mit és hogyan vágok?

 Erről a menü pontról beszélek. Azóta kerülöm mint a macska a forró kását, meg nem érinteném, mert a lófasz tudja mit fog csinálni. Logikus az lett volna, hogy erre kattintva a nyomtatáshoz hasonló ablakocska nyílik meg és megkérdi tőlem milyen beállításokkal akarok vágni. De nem kérdezett semmit.

A végképp furcsa és elképesztő dolog, hogy a másik Send bizony az orrod elé tolja a beállítások lehetőségét.

Nem tudom, ki találta ki, hogy egyik send egy féle képen működjön, a másik meg másként, de egyen homokot az ilyen, mert jól kiszúrt velem. Még jó, hogy nem vágta át teljesen a matracot a vágás és még bőven lehet használni.

Arra, hogy miként vágok ki egy saját dizájnt, amikor csak a kivágás számít, mondjuk egy vinil lapból, azt hamar felfogtam és minden gond nélkül kivágtam amit kellett. Ellenben a hogyan vágok ki valamit ami már létezik, ez igen komoly kutatást igényelt. Első gond, hogy a Silhoutte magyarázatai nem voltak kimondottan érthetőek. Mondjam úgy,ha azután olvasod el az útmutatót miután már tudod mit kell tenned, még valamennyire érthető, de ha nem tudod mit kell tenned csak nézel ki a fejedből mert egyszerűen “doesn´t make any sense”.  Az egyik utasítás amin kiakadtam, hogy “kattints a két izé között levő fehér részre” Jó nem izét írt, de értitek? Valahova a fehér részre. Elég sok fehér rész van  itt, úgyhogy teljesen érthetetlen volt számomra, hogy mégis hova a fityfirittybe kéne kattintanom?

Nos ide, a nyíllal jelölt helyre kell kattintani. Ki a fene gondolta volna? A “beállítások” (jobb alsó sarok) nem tartalmaz semmiféle értelmes beállítást…

Végül ennek a videónak köszönhetően megértettem mit is kéne csinálni ahhoz, hogy ez az egész vackeráj működjön:

Előtte azonban temérdek “how to” videót megnéztem, jobban mondva próbáltam megnézni, de kb a 80% selejt és szemét volt, afféle “wannabe” youtube sztárok által készítve akik kevesebbet tudnak a silhouette gépjükről mint én… Az egyik “kedvencem” valami kis picsa tanítónéni aki negyed órát filózott azon, hogy melyik virágot válassza ami a tanítónéniknek tetszik… Bleah… Ja és neki például fogalma se volt, hogy a “Silhouett könyvtáron” kívül más képeket is ki lehetne vágni… Go figure. De ő tanító jelleggel töltöget fel videókat.

Végül megtaláltam ezt, a csaj nagyon szimpatikusan elmagyarázza amit kell és azóta is ezzel vagyok.

Igen ám, de még vannak “trükkök”.  Címkéket akartam készíteni a fűszereimnek. Minden rendben volt addig amíg ki akartam vágni őket. Már tudtam a “registration mark”-okról, a kézzel való beállításokról és minden egyéb trükk a kezemben volt ami egy sikeres vágáshoz kellett volna. Szerintetek mennyi ideig szarakodtam és hányszor rontottam el? Valami 10 fölött van a kinyomtatott oldalak száma. Miért?

A magyarázat a következő: volt pofám a registration markkal szórakozni, a program által megadott lehetőségekkel élni. Avagy a fekete kockát és a piros keretet kissé kifele toltam a lapon, hogy a kivágott címkék pár miliméterrel nagyobbak lehessenek. Erre konkrét beállítások vannak:

Az Inset 10-re állítása a keretet kifele tolja. Hú de szuper, gondoltam én, hát egy zseni vagyok, hogy így kitaláltam. NEM. Mert ezzel a beállítással a gép sehogyan se tudta megtalálni a kis fekete kockát, ami alapján kiszámolja, hogy merre is kell a piros vonalak mentén vágnia. Se automatikus beállítás se kézi beállítás nem működik. Csak akkor kérdem én… ha a gép nem képes így vágni, mi a büdös francnak van lehetőségem ezzel a vacakkal babrálni vagy miért nem tud egy kis szöveget kiírni, hogy ez nem mindig működik, lehet vissza kell térni az eredeti beállításra? Végül  úgy oldódott meg, hogy végül próba szerencse alapon újra kezdtem az egész projektet, importáltam a rajzot és semmit nem állítottam át rajta, hátha hátha. És a végeredmény, hogy tökéletesen kivágta a címkéket.

Szóval így állunk a géppel: totál hadilábon, ha eddig nem volt miért idegeskedjek, akkor minden egyes alkalommal, hogy vágni akarok elkezdhetem a dühöngést. Még jó, hogy nem valami baszott drága lappal kezdtem, hanem sima A4 papír volt amivel dolgoztam.

 

 

De mihhééééért???


Caroline Channing vinnyogása jut eszembe amikor erre gondolok…

Valami ehhez hallható hangokat kezdtem el utánozni magamban amikor megláttam, hogy egy újabb “ismerős” jelölt be fészbukon. Immár ő lesz az ötödik akit valószínűleg nem jelölök vissza. Nem értem, mit is akarhat tőlem egy expasim testvére, akivel talán 2 vagy 3 alkalommal találkoztam életemben és annak is már tizenöt éve… Szóval passz. Maradjunk csak nem ismerősük.

 

Philips Saeco Poemia “Annyversary Edition” – hogy ez mekkora csalódás volt!


Kérem szépen közös karácsonyi ajándéknak egy Philips Saeco Poemia “Annyversary Edition” kávéfőzőt néztünk ki, ami a képeken igen jól nézett ki és ami az ár kategóriájában egy jó választásnak tűnt. Hiába is álmodozom  Bosch kávéfőzőkről azok messze meghaladják azt az összeget amit jelenleg kávéfőzőre elköltenék. Ma megyünk és visszakérjük a pénzünket, meg visszaadjuk a gépet.

Phillips Saeco Poemia "Annyversary Edition"

Az első ami erősen nagy csalódás az a műanyag alkatrészek minősége. A “siralmas” egyszerűen nem megfelelő jelző. A víztartály teteje csak “oda van téve” semmiféle mechanizmus ami biztosítaná, hogy az ott is marad, ha csak elmész mellette és véletlen hozzáérsz akkor a tető megmozdul.

A csupor tartó rész is csak “rá van hányva” a másik műanyagra, semmiféle halvány kis mechanizmus amivel éreznéd, hogy a helyén van. A fém rácsnak mintha nem lenne megfelelően kialakítva a sánc ahova be kell helyezni, azt is két három próbálkozás után sikerül pontosan a helyére tenni, úgy fityeg az egész. Nincs automatikus kikapcsolója, de ezzel tudnék élni, ellenben a kapcsoló gomb HÁTUL és alul van, teljesen elérhetetlen, avagy minden alkalommal, hogy ki akartam kapcsolni a gépet, megmozdult a víz tartály teteje vagy a pohár tartó rész. És hiába lehet elvenni a rácsos-kávé felfogó részt, kb 5 mm hiányzik ahhoz, hogy egy nagy csuporba lehessen a kávét felfogni.

Oh well, ezzel is tudnék élni, de a szar műanyagok kiverték a biztosítékot. Ezt meg is írtam a honlapjukon, mert lehet a terméket ratingelni, de természetesen a rossz visszajelzés nem kerül ki a honlapra 😀 (“nem megfelelő visszajelzés” címen kitörölték, pedig becs szóra semmi olyan minősítést, hogy “szerintem ez szar” nem írtam 😀

Na sebaj, ma összecsomagoljuk és visszakérjük a pénzünket.

Egy kép… emlékül, hogy volt ilyenünk.

Vezetni Spanyolországban


Már rég készülők írni egy kis listát, hogy mire érdemes itt figyelni, mert van egy pár apróság ami különbözik az otthon utca dzsungeltől.

Mivel hamarosan az egyik unokatesóm érkezik Spanyolországba (másik és mi megyünk oda ahol ők  lesznek egy bérelt lakásban) összeírom gyorsan, mert neki is elő kell adjam ezeket. Legtöbb azonban teljesen egyértelmű általános szabály (csak esetleg itt betartják)

  • autopista = fizetett autópálya, autovia= ingyenes autópálya.
  • a biztonsági öv természetesen kötelező, elől hátul.
  • a kitáblázott sebességeket érdemes betartani, rengeteg kamera van, időnként helikopterből is kameráznak.
  • az autópályán a távolságokat is be kell tartani, ezt is időnként figyelik kamerával.
  • az autópályán a JOBB oldali sávon kell haladni, az összes többi előzésre van. [ez csak az idiótáknak nem egyértelmű, mert mindenhol ez a szabály csak itt illik be is tartani] volt már példa arra, hogy ezt is kamerával figyelik.
  • ha radar jel van valahol ott azonnal lassíts, mert valahol rövidesen ott lesz a fix radar ha nem durván belefutsz.
  • autópályán 120 a sebesség korlátozás, időnként 100.
  • radar a nemzeti utakon is van, én ismerek olyan szakaszt ahol 5km alatt van vagy 3 fix és néha mobil radar is. (veszélyes zónák).

és jöjjenek a spanyol specifikusabb tiltások:

  • tilos papucsban és póló nélkül (pl. fürdőruhában) vezetni
  • tilos a sofőr melletti ülésen lábakat az ablakba tenni és úgy utazni
  • természetesen tilos a sminkelés
  • tilos a mobiltelefonozás, már akár azért is büntethetnek (ritkán de néha előfordul) ha a stoppnál állva mobilozik az ember pirosnál miközben a kormánynál ül
  • tilos a mobilozás a benzinkutaknál.
  • tilos ENNI és INNI vezetés közben.
  • kisállatot csak úgy lehet szállítani, hogy az nem zavarhatja a sofőrt. (kutya esetén ajánlott vagy szállító kosárban, vagy biztonsági övvel ellátni, de nagyobb kutya esetén jobb a teljes rács a kutya és ember között
  • gyereket csak gyerek székkel lehet vinni, ami a korának megfelelő
  • kezet nem szabad kilógatni az ablakon.
  • tilos dudálni (nem is hallasz sehol csak ahol muszáj)
  • bicikliseket ki kell kerülni, kb 1,5 méter az elvárt távolság. és állítólag szabályos ha ketten mennek egymás mellett (bár ez még nem biztos)

Általában sokkal de sokkal illedelmesebben vezetnek itt mint a “Balkánon”, határozottan kedvesebbek, sáv váltás esetén simán beengednek, meg elsőbbséget adnak ha ki akarsz jönni valahonnan.  Idióták itt is vannak, de statisztikailag sokkal kevesebben mint Románia-Magyarország zónában.  Az utak nagyon jól vannak jelezve, jól vannak karbantartva, festve. (Franciaország, Olaszország, Németország, Ausztria, Magyarország és Románia közül határozottan az első helyen vannak az utak minőségét illetően*, legalábbis azokon a vidékeken ahol volt szerencsém nekem jönni menni.

Parkolás:

  • táblák mellett a járda festett szélét is figyelni kell.
  • az garázs ajtókra tett tábla, “vado permanente” azt jelenti, hogy ott bejáró van, tilos megállni. Nem minden garázs ajtó garázs, de ahol van tábla és sárga a járda is, ott biztos tilos megállni.
  • ahol fehérre van festve a parkoló vagy a járda széle, ott szabad megállni, ingyenes parkoló
  • ahol zöld vagy kékre van festve az fizetős illetve csak a lakók számára van megengedve az ott parkolás, speciális ablakba kitett cédulára van erre szükség. Ez eléggé helytől függő, van ahol szabad megállni az zöld részen is rövid időre, van ahol nem. A kék szokott a fizetős lenni, valahol automatát kell keresni
  • legjobb megoldás a kocsit valami földalatti parkolóba letenni, legtöbb nagyobbacska városban van ilyen.
  • a nagyobb boltok általában rendelkeznek parkolóval, nem mindig lehet kimenni vásárlás nélkül, a kasszabonra nyomtatott vonalkód nyitja a kaput.

ha eszembe jut még valami talán nem felejtem el hozzáadni 😀