A dolgok állása

Borzalmas

Megjegyzés / A dolgok állása / Bejegyezte: /

A barátaink leányzója pont egy reklámot bámul: valami baba, ami mellé jár adventi naptár és minden nap kibontható egy újabb borzadály műanyag ruha, vagy valami hozzávaló. Az egész rettenetesen rémes műanyag szar… még a terméket bemutató csaj kezén a műköröm is borzadály. Ezt én egyszerűen az agymosás kategóriába tenném és nem értem, hogy van megengedve, hogy műsoron legyen. Nem egyéb mint reklám egy borzalmas terméknek.

Közben megtaláltam… erről a brozadályról van szó:

Tekergés

Megjegyzés / A dolgok állása / Bejegyezte: /

Ma indiai étteremben ebédeltünk, (Si. és M) barátaink hívtak meg. Ez is ilyen “all you can eat” kajálda volt, nem elképesztően nagy választékkal, de megfelelően lehetett több félét kóstolni.  Finom volt, a hely elegáns, tiszta. Aránylag könnyen megközelíthető, egy fő úton van és mellette van egy fűszerekkel ellátott indiai bolt, ami nagy öröm, mindenféle “hikimikit” tudok majd ott venni ami a helyi boltokban nem igazán van. Hazafele jövet megnéztünk egy kis kikötő-várost, néha úgy becézik, hogy Valencia Velencéje, jópofa hely, egy kávét megért. Már régóta szerettem volna megnézni, de valahogy mindig elkerültük a helyet. Ez az út nekünk kissé kiesik, nem járunk arra mivel pont a város közepébe lehet itt bejutni és emiatt állandóak a torlódások.

Amint hazaértünk láttunk két zöld világító mellényes embert, az egyik a létrán szerelt valamit az optikai kábel dobozba a másik mellette asszisztált, így beszélgettünk velük, megkérdeztük, hogy akkor ez most tényleg optikai kábel vagy mi. A válasz az volt, hogy igen. Jó hír, hogy a tömbházunk falán már be van kötve, mondhatni most már csak hetek kérdése amíg nekünk is remélhetőleg élhető internetünk lesz!!!

Nem sokkal a kajálás után veszettül elkezdett égni a belem, pedig  alig ettem két kanálnyi rizst és két naan kenyeret 🙁  Még jó, hogy van itthon porom ez ellen, ami hamar megoldja, de rém kellemetlen.

Holnap dél fele indulunk Oliva fele, szombaton már megvan a program, flekkenezés, vasárnap karácsonyfa díszítés*,  hétfőn érkezünk majd csak haza valamikor, de előtte benézünk az Ikeába is, meg a Bauhausba is.

* a barátaink valami fura okból kifolyólag december elején diszítik fel a karácsonyfát….

Ah…

Megjegyzés / A dolgok állása / Bejegyezte: /

Beleszerettem egy házba. Teljesen reménytelen az ügy 🙂 elsősorban 700 kilométerre van tőlünk, és egy olyan vidéken ahol semmi nincs még a közelben sem. A ház meg kb 4x nagyobb mint amire nekünk szükségünk lenne. De fél napot azért álmodoztam róla. Rettenetesen rossz állapotban van, ellenben rendelkezik egy olyan jellegzetességgel amit én egyszerűen imádok: a ház körbe vesz egy picike kis belső udvart. Szerencsére Zember megígérte, hogy akármennyire messze is van, felesleges és hülye ötlet, ha megnyerjük a lottó nyereményt akkor bizony megveszi nekem 😀

Valami van a szememmel

Megjegyzés / A dolgok állása / Bejegyezte: /

Jobban mondva a szemhéjammal. Olyan mintha árpa készülődne de ez belül van. Kis pattanásra hasonlít. Jó piros a szemhéjam belül. Fájni nem fáj különösebben, de azért kellemetlen. Kissé viszket is. Még egy két napig hagyom, utána talán mégis el kéne menni egy szemorvoshoz.

 

A múlt hét…

Megjegyzés / A dolgok állása / Bejegyezte: /

Valami hihetetlenül fáradt és kimerült vagyok. A múlt hét stresszes volt, egy régebbi munkának most volt úgymond a főpróbája. Félig meddig alaptalan volt ennyire rettegni tőle, de az előzményeket tekintve azért nem csodálkozom.  A honlapot úgy vettem át, hogy az “elődeim” csúnyán felsültek vele, egy csomó hiba volt benne és a tavalyi esemény napján a honlap alaposan elszállt. Ez után nagy volt a nyomás rajtam nehogy valami hasonló történjen idén is. Miután rendbe szedtem, a honlap jól működött, de volt egy része ami aktívan csak az esemény ideje alatt működött és csak az esemény előtt lehetett aktívan letesztelni.   Az esemény ideje alatt 2-3 órákat aludtam, bár az első nap volt az amikor igazán idegbajosan figyeltem a szerver minden mozzanatát, az eredményeket stb. Örömmel jelentem, hogy az esemény véget ért és mindenféle gond meg baj nélkül zajlott le minden. Huhh… A tegnap már aludtam elég jól, de azért alaposan fel van borulva ismét az “időzónám” így kell egy kis idő amíg helyre billen minden. El nem tudom mondani mekkora kő esett le a szívemről…

Azért ez egy picit már perverz kategória

Megjegyzés / A dolgok állása / Bejegyezte: /

Mennék egy picit világgá, mondjuk a jövő héten miután letudom ezt az über stresszes eseményt ami holnap este kezdődik. Erősen remélem, hogy minden a legnagyobb rendben lesz végig, de ettől függetlenül egy hete már nem alszom. Arra gondoltam, hogy egy kis levegő csere nagyon jót tenne nekünk.  Nem gondolkozom semmi konkrétban és valszeg nem is megyünk sehova, max csak lazábbra vesszük a munkát. De “elméletileg” keresgéltem szállásokat. Találtam is több, ugyanebbe az ár kategóriába szállásokat, ugyancsak 3 napra.

 

Ugyanarról az országról van szó.  Elsősorban az első hirdetésben szerintem az adó borzalmasan el van túlozva, az adó nem lenne szabad soha se  másfélszerese legyen a szolgáltatásnál, ez nem egyéb mint durva rablás.  Kérdem én, hogy adó ez vagy adó címen az emberektől elzsebelt összeg? A másodikban meg az adó bele van számítva a szállás árába és bár a két képecskén nem látszik, ennem a szállásnak sokkal jobb az értékelése mint az elsőnek. Csak állok és csodálkozom, hogy HOGY VAN EZ.

 

Csőtörés, kocsigondok, beázás és esik az eső…

Megjegyzés / A dolgok állása / Bejegyezte: /

Ah, mire oda jutottam, hogy megírom ezt a pár sort, már csőtörés sincs, az eső sem esik és valószínűleg egy picit már száradt a beázás is. A kocsival még nem tudjuk mi a helyzet, reménykedünk, hogy még egy ideig mégiscsak bírja nagy befektetés nélkül.  A szombaton felfedezett “talán mégis csőtörés ez” című izgalmak után ma végre volt annyi rés az esőzések között, hogy Zember felment a tetőre.   A szomszéd vize játszott szökőkutat. Az eső mellé ez a víz mennyiség meg szépen eláztatta a fürdőszobánk plafonját és falát.

A jó hír, hogy nem volt túl nagy a baj, Zember szétszedte és újra összerakta azt a csatlakozást és most a víz rendben van. Örült a szomszéd nagyon. Mi még jobban mert az eső elálltával a víz is szépen felszárad. Zember jövő héten majd megjavítja. “Szerencsére” a fürdőszobában nem volt minden befejezve és tuti lesz még egy festés, szóval nem történt óriás nagy tragédia. Az előszoba felett és a konyha felett is van egy kis beszivárgás, ezeket is megjavítja aztán rendben is van a tető egy ideig. Még jó, hogy a javítás nem nehéz! Egy speciális bitum réteget kell gáz lángszóróval felragasztani. Megbeszélte Zember az adminisztrátor szerű szomszéddal, hogy az anyagokat közösen állja mindenki a munkát meg adjuk mi.

Határozottan szeretnék felújítani egy házat is valamikor az életem folyamán.

Micsoda dolgok

Megjegyzés / A dolgok állása / Bejegyezte: /

Az első hír arról szól, hogy Tenerifen a hullámok ablakokat törtek be és balkonokat tettek tönkre. A második és harmadik emeleten.

Az első hírről utólag még természetesen és várhatóan az is kiderült, hogy az aki a tömbházat oda tervezte ahova egy nagy marha volt. Nem elég, hogy túlságosan közel lenne a parthoz… hanem még egyenesen egy beugróra van építve…

A másik hír Sophia Flörsch balesete…

Került egy még újabb videó, amin konkrétan látszik, hogy a nagy repülés előtt volt még egy baleset, amit valószínűleg ő maga okozott. Ezután megperdült és perdülés közben csapta meg egy másik kocsi… innen a dobbantás és repülés.

Minőség, ár

Megjegyzés / A dolgok állása / Bejegyezte: /

A minőség/ár arány olyan dolog amin gyakran gondolkozom és gyakran kell választanom általában egyik vagy másik között. Valahogy ezzel én úgy vagyok, hogy az összes olyan holmi, tárgy, felszerelés ami hosszú távon használható és nehezen cserélhető az legyen a jobb minőség, míg az elhasználandó tárgyak maradjanak az olcsóbbak.

Például az összes háztartási gépért hajlandó vagyok sok pénzt kiadni, csak azért, hogy a feltételezhetően jobb minőséget válasszam. Ezek mind olyan gépek amelyek sok sok évig kell szolgáljanak, így elsődleges szempont a minőség, másodlagos az ár. A csempék, csövek, ajtók és ablakok esetén is hasonló elv érvényesül. Végül is mindenre amit hosszú ideig szeretnék használni.

Ezért bosszant különösebben amikor elmegyünk a helyi boltba venni valami alkatrészt. Arra gondolva, hogy végül is egy könyökről van szó, mi lehet jobb rajta az egyik vagy másik boltban. És tessék egy példa:

Az első a Bricomartból származik, ahol “elfogadható” a minőség. A csatlakozások működnek, meg tudtuk oldani velük a problémát, nem folyik semmi de… a Bauhaus-os minőség az egyszerűen jobb ebben az esetben. Nem tudtuk, eszünkbe se jutott, hogy ilyesmi létezhet. Mármint, hogy az egyik bolt még ebben is képes szarabb minőséget árulni mint a másik. Az egy dolog, hogy a Bauhausban találsz luxus üveggel bezárt teraszt is és a Bricoban nem, de hogy egy kurva könyök között is ekkora nagy különbség van, nos bevallom ez nem fordult meg a fejemben. Ha tudom, akkor inkább kivárjuk amíg ismét a Bauhaus fele van utunk és onnan vesszük meg ezeket is.  De mi nagy naivan elmentünk a hozzánk közelebb levő boltba és megvettük őket. Azt az egy félét ami eladó volt, mert ha csak egy féle van, nem igazán lehet látogatni.  A Bricomartos 3.15 euró. A Bauhausos “drágább”, az 3.50 euró. De kérdem én… ha két év múlva az olcsóbb szépen szivárogni kezd, és elcseszi a konyha bútoromat, akkor melyik lesz az olcsóbb??? az amivel 4 eurót spóroltunk vagy az ami több száz euró kiadást okozott azért, mert szarabb minőség volt.

Most így hirtelen nem tudom eldönteni, hogy ez kinek a “bénázása”. Az embereké, mert minden szaron spórolni akarnak?  A szakembereké mert nem követelik meg a minőséget ezen csatlakozók esetén – és persze ez csak példa, nem csak erről a csatlakozó fajtáról van szó. A bolté amiért szar árút rendel arra alapozva, hogy így is úgy is eladják, mert kevesen fogják venni a fáradtságot, hogy elmenjenek más boltba a jobbért??? Vagy összesen úgy általánosságban egyszerűen erre fele mindenki egy icipicit dancsabb, picit szegényebb, picit igénytelenebb? Valószínűleg ez az utolsó. Az állandóan spórolni akaró kliens, a nem törődöm szerelő, az úgyis eladom bolt közös erővel hozza létre ezt a minőség csökkenést.

Minden esetre ismételten bebizonyosodott, hogy inkább menjünk el a Bauhausba és ott vegyünk meg mindent. Még az ilyen fiszem-faszom csatlakozókat is.

Ja és valószínűleg ez a gyatrább minőség úgy a boltnak mint a szerelőknek is sokkal jobban megfelel. Mennyivel jobb ha a vízszereléshez öt évente kihívják valamit eligazítani, valamit kicserélni??? A boltnak is mennyivel jobb ha az olcsóbb alkatrész gyakoribb meghibásodásokat okozva előbb vagy utóbb újabb alkatrész vásárlásokat generál. Végül is csak épp annyira kell fenntartani a minőséget, hogy ez a romlás ne legyen nagyon feltűnő…. minek is gyártanának igazán JÓ alkatrészeket… mikor a rossz alkatrész egy csomó pénzt hoz a konyhára.

 

R.A.B

Megjegyzés / A dolgok állása / Bejegyezte: /

Hirtelen alakult a tegnap délutáni program. Megkérdezte Si., hogy kell-e valami a Bauhausból, mert mennek. Három könyök kellett és egy darab cső, ezért megkérdeztem ha mehetünk e velük, mert nagyon nehéz elmagyarázni, hogy “Pex cső, húszas könyök ami gép nélkül szerelhető fel a csőre”. Mi tudjuk miről van szó, ő biztosan nem. Az egészben az egyetlen bökkenő csak az volt, hogy Si anyja is velünk tartott és ez a nő nem igazán illethető más jelzővel mint, hogy egy  “R.A.B” (Really Annoying Bitch). Nem szép dolog ezt mondani egy öregasszonyra, de hát az igazság, hogy ez a banyec valami katasztrófa lehetett fiatal korában, mert most meg elviselhetetlenül hisztis és egyszerűen rettenetes. Nagyon sajnálom Si-t és főleg a férjét, ha sokáig él ez a vén satrafa, még a kapcsolatuk is rámehet. Állandóan basztatja a férjet  mindig mindennek úgy kell lennie ahogy neki tetszik, kimondottan provokálja a pasit állandó jelleggel. Talán az egyetlen szerencse, hogy a pasi nem érti mit mond állandóan az öregasszony, de a lánya érti… Egyszerűen nem értem, hogyan lehet valaki ennyire mérgező.  Ja és azt is tudjuk mástól (a tulajtól), hogy a vénasszony fiatalabb korában se volt kellemesebb társaság 😀 bevallom azt hittük, hogy tulaj túloz, de most, hogy pár alkalommal egy  pici időt töltöttünk az öregasszonnyal is, meg kell adnom, hogy igaza volt a tulajnak: nagyon nehéz eset. Szegény Si. Nem irigylem.

 

12 euró

Megjegyzés / A dolgok állása / Bejegyezte: /

Nos ingyen kiruccanás nem, de a 12 eurómat bizony vissza szereztem. Hatalmas csalódás volt ez  a Flixbusban, ugyanis elsőre úgy tűnt, hogy jaj de jó, végre egy cég akivel majd utazni lehet. A következtetés, hogy LEHET ám utazni, de alapvetően csak akkor ha van egy adat szerencse is az ember zsebében, illetve legyen megfelelő mennyiségű pénz nála, hogy másképp is megoldja a problémáját, mert a busz járat nem igazán látszik válaszolni a kliensek kérdéseire, problémáira.  Ha bármi panaszod van, mehetsz kb a Jóistenhez, választ ugyanannyit kapsz…  A 12 eurós sztori nagyon felbosszantott. Nem a 12 euró, hanem maga a tény, hogy ilyen aljas módon verik át az embereket és még csak a kisujjukat se mozdítják, hogy a felmerült gondot megoldják..

Ez a foglalás rendszer.  Ebből a rajzból egyszerűen NYILVÁNVALÓ, hogy a csillagos szék, az 1C és 1D a legeslegelső szék. Nincs előtte semmiféle szék bejelölve ami arra engedne utalni, hogy itt az ember előtt még ül valaki….mint ahogy a bal oldalon a két szürke van.

A buszon azonban más helyzet várt:

Ami még azzal is meg van sózva, hogy amennyiben egy fogyatékkal rendelkező személy érkezik a buszra – amiről neked nincs tudomásod jegy foglaláskor – át kell adnod a helyet. Ebben az esetben meg ezeket a helyeket nem lenne szabad külön feláron értékesíteni. Oda ülsz ha nincs ott más, ha nincs olyan akinek sokkal fontosabb ez a hely, de ha igen, akkor te mész máshova.

Mindezek ellenére 6 eurós extra felárban adják el ezeket a helyeket.  Mint látható a “mi helyünk” – legalább is a rajz szerint a legelső helynek kellett volna lennie.  A potsofőr azonban kijelentette, hogy hát őt ugyan nem érdekli, hogy nekünk milyen foglalásunk van és panoráma szék, az bizony az ő helye és máskülönben is a cédulán 1C1D van, majd mutatott a második sorra, hogy az a mi foglalt helyünk… Ez ellen  a sofőrrel már nem volt mit tárgyalni, hiszen a cédulán tényleg 1C és 1D állt, az meg a második széksor fölött helyezkedett el.   Mikor megjegyeztem, hogy oké de mégis ez a legkényelmetlenebb szék az egész buszon, lévén a legelső teljesen hátra engedve, a sofőr egykedvűen megjegyezte, hogy oda ülünk ahova akarunk, hiszen üres a busz.

Végül ez lett a “panormikus” utazásunk panorámája: időnként a sofőr cipőjét nézegettük az ablak kellős közepén, aztán meg a hátát… 

Az egy dolog, hogy nem tudtunk az első széken ülni, ami kár, hiszen én ritkán alszom éjjel és azt reméltem, hogy az út háromnegyedén majd azzal szórakozok, hogy “pótsofőrt” játszom unalmamban, illetve nézem az utat, a táblákat… maga az élmény számomra érdekes lett volna, ott elől ülni a nagy buszban.  Mivel nyilvánvalóan átverve éreztem magam, úgy döntöttem, hogy felveszem a kapcsolatot a busz társasággal és valahol azt képzeltem el, hogy semmi perc alatt megoldódik ez az ügy. Visszakapom a 12 eurómat, ők majd mondanak egy olyant,  hogy upsz, hiba történt javítjuk és ezzel téma le van zárva. Azonban a “client support” több mint elkeserítő volt. 3 különböző módon próbáltam felvenni a kapcsolatot velük, de SEMMI választ nem kaptam a panaszomra.  Az összesre csupán egy automatikus válasz érkezett valami általános szöveggel, de megoldás nem.

Mivel a fizetés paypalon keresztül történt, velük is felvettem a kapcsolatot. Első lehetőségként ott is javasolják a “békés” rendezést és mivel erre se érkezett válasz, maradt a “disputa” kinyitása aminek a lényege, hogy a Paypal vonja kérdőre a céget, és erre már valami féle módon kötelesek válaszolni. És két nappal később, egyetlen szó nélkül visszaszolgáltatták az összeget. Lehetett volna ezt sokkal de sokkal egyszerűbben.

Ez nem egy olyan eset volt ami komoly gondot okozott volna, az elején én meg voltam győződve, hogy sima “human error” az amivel dolgom van, nem feltételeztem semmi gonoszat az egész ügy mögött. Valaki elfelejtette informálni a sofőröket, hogy azok a székek bizony felárasok, valaki más rosszul tette fel a cimkét, valaki elbaltázta a honlapon a székek számozását, szóval kismillió hiba létezik és lévén egy cég ami ezen a vonalon most indított járatot én mindenféle “magyarázatot” találtam a miértre és az első méreg után már elmúlt a haragom. De azért továbbra se vagyok hajlandó fizetni  olyan szolgáltatásért amit nem juttatnak nekem.  Azonban most már kb úgy vagyok vele, hogy ha több ezer esetben eladják ezeket a székeket a naiv első utazóknak, akkor igazából csak kiszedik az emberek zsebéből a pénzt. És kevesen fognak végig menni a reklamáción, hogy visszanyerjék azt az összeget.

Engem mérhetetlenül nem az bosszantott, hogy nem oda ültem ahova két napig vártam, hogy üljek, hanem simán az, hogy egyszerűen egy válaszra se méltattak amíg nem “gorombítottam” be nekik egy kicsit. Ez azért egy csomó kérdőjelet tesz a busztársaság megbízhatóságára vonatkozólag. Legközelebb majd 2x is meggondolom ha még megyek velük, de az tuti 100% biztos, hogy helyet soha a büdös életben többet nem fogok foglalni extra pénzért.

Az előző bejegyzés folytatása…

Megjegyzés / A dolgok állása / Bejegyezte: /

Helyére került az ablak. Ne ijedjetek meg a képtől…. kicsit ronda szegény a jelenlegi állapotában, de hamarosan megszépül!

Volt egy két napig tartó dilemmánk ezzel az ablakkal, amivel ma végül egyezségre jutottunk 🙂 A mellékelt ábrán látható kék vonal azt jelzi, hogy mi az ami egyszerűen leszedhető. Mi se tudtuk, de hogy alaposan megnéztük, kiderült, hogy a piros vonal jelzi a fürdőszoba falát. A kék rész egyszerűen csak egy vékony ráépített tégla!!!  ami alatt olyan nagy lyuk van, hogy a kezemet be tudom dugni. Ez nagyon megkönnyíti az egész feladatot, hiszen így biztosan nem bántjuk a fürdőszoba falát 🙂 Nagy öröm. Meglesz az amit én szeretnék anélkül, hogy durván sok munkát adna Zembernek.

Az ablakunkról is kiderült, hogy az egyik szöge nem jó, kicsit elcsúszott. De a gond nem nagy, amikor a falat törjük zúzzuk majd kivágjuk a pur habot és újra illesszük immár tökéletesre.

A délután többi része azzal telt el, hogy a vízszerérlest és a lefolyó csövet terveztük illetve próbálgattuk az alkatrészeket.

Felfedeztük, hogy a modern vízszerelés bizony mekkora nagy humbug!

Az a fajta műanyag csatlakozó amit ez a faszi is használt valami erősen drága géppel van a csőre csatlakoztatva. A piros és kék “bigyókról” beszélek. Valami 600 és 900 euró körül van egy ilyen gép… és nyilvánvalóan a kis “hobbi vízszerelő” nem fog ilyen gépezetet megvenni. Mi is aggódtunk egy sort, hogy akkor most mi lesz… mivel hát ennyi pénz  gépezetre nincs, de aztán megtaláltam a fém csatlakozókat amelyek sima nagy kulccsal felszerelhetőek a csőre. Go figure. Így minden extra felszerelés nélkül akár mi magunk megoldhatjuk a vízszerelés többi részét. Igazából engem nem az bosszant, hogy az ember szakembert hív egyik vagy másik munkálatra…. nem lehet mindenki olyan őrült, hogy fejjel megy a villanyszerelésnek és vízszerelésnek mint mi tettük. Ellenben az biztos, hogy nagyon mérges vagyok a mi “szakemberünkre” a hányás munkára amit végzett és arra, hogy meg se említette a másik csatlakozók létezését. Végül is nyilván az ő érdeke, hogy hozzá forduljunk minden kis módosítás végett.

Velünk azonban nem húzott ki semmiféle főnyereményt, mert akkor se fordulnék hozzá, ha nekem kéne egyedül kiokoskodnom a vízszerelést.

Íme a munka amit ő végzett:

A kis nyíl jelzi a csövet ami a fürdőszoba fele megy. Ha jól megnézitek a képet, a fehér vastagabb cső valami 10 centivel eláll a fal vonalától és nem lehet a falhoz közelíteni a vékony cső miatt. Olyannyira, hogy ha oda bútort akarunk tenni, akkor vagy kivágjuk a bútort, vagy a csövet vágjuk el és hozzuk egy szintre a fallal. Ennek a kijavításához  nyilván a “szakértőt” kellett volna visszahívni és az ő trehány munkájának a kijavítása is a mi zsebünkre ment volna.  Hát bekaphatja, mert a vízszerelést megoldjuk mi.

Zember egy icipicit ideges volt a vízszerelés miatt. Aggódott attól, hogy ezt a fajta csövet csak a gépes megoldással lehet csatlakoztatni, és akkor mi van. De az a jó, hogy végül együtt kibogoztuk, megvannak az alkatrészek, megvan a “fogó” amivel vágni lehet az efféle csövet és holnap a helyére kerül majd minden.

A lefolyó cső sem adta meg magát egyszerűen. Az is szerepel a képen, pont a narancssárga kesztyű mellett van. Nos ez kérem egy vastagabb cső ami csatlakozik a még vastagabb csőbe, “csak úgy” bedugva, borzalmas egy munka. Így már nem is csoda ha gyakran volt “budi szag” a konyhának ezen sarkában, hiszen a lefolyó cső az itt ott lyukas volt. A bogarak jelenlétére is magyarázat került, azok úgy császkáltak itt mint az autópályán… Valószínűleg csak a harmadik emelet mentett meg attól, hogy nem volt igazi invázió.

Ma kissé nomádok lettünk… levágtuk a saját vizünket, még jó, hogy előtte begyűjtöttünk vödörbe lavórba vizet, illetve van két flakon ivóvizünk is. Holnap elméletileg összerakjuk az új vízszerelést 😀 alig várom, hogy megmutassam.