A dolgok állása

Jól telt ez a hétvége. Pénteken kicsit hülyén indult, ugyanis a terv nagyjából az volt, hogy megvásároljuk a hiányzó cuccokat az Ikeából, mert vasárnap amikor hazafele jövünk nem lesz nyitva. Az Ikeába érve szerencsére még mielőtt belevágtuk volna magunkat a tömegbe kiderült, hogy a pénztárcám otthon maradt, és mivel az Ikea pénz nélkül nem hajlandó termékeket adni, inkább visszamentünk a kocsihoz és folytattuk az utat.

Péntek este egy kis borral összekötött Scrabble volt a programon, amiből kicsivel több lett 😀 vagy 5 partit lenyomtunk és bár a férj először játszott, nagyon úgy tűnt, hogy mindenki erősen élvezi.

Szombaton eltelt a nap, valami paella szerű kaját készítettünk, beszélgettünk és a fiúk egy nagy Halo partit nyomtak le. Valami 5-6r órát játszódtak szinte extázisba esve 🙂 Nekem nem volt számítógépem, de addig is a telefonomról nézelődtem, nekem se volt bajom. Este valami filmet néztünk meg közösen, a gyereket ugyanis elpasszolták az unokatesójához.

Ma reggel meg kimentünk egy meleg vizes tavacskához, de csak a férj fürdött egyet. Mi káváztunk és újabb Scrabble partit nyomtunk le a napon. Ebédre pizzát készítettünk és persze a pizzát is lenyomtuk két kis scrabble partival ezután meg hazajöttünk.

Hétfőn Si. és M-hez voltunk hivatalosak karácsonyi ebédre. A töltött káposztát én vittem. Jól telt, viccelődtünk egy csomót, játszódtunk egy Scrabble partit, majd elkocsikáztunk S. szomszédasszonyhoz. Itt vele és az angol barátainkkal töltöttük az estét, lazulva, ajándékokat osztogatva. Ma reggeli után meg lementünk egy picit a tengerpartra, sétáltunk egyet, ittunk egy kávét. Ebédeltünk valami finomat majd mi indultunk is hazafele, mert nekik volt meghívásuk egy másik szomszédhoz akik angolok de akiknek mi nem vagyunk elég “posh” személyek így nem voltunk meghívva.  Eh, gond egy szál sem, mi se kedveljük őket különösebben.  Hazajöttünk.

Jól telt, jól éreztük magunkat. Kérdezték ha megyünk-e szilveszterezni is, de bevallom nekem nincs kedvem, de majd meglátjuk.

Erre fele az ünnepeknek nincs vége. Közeleg a 3 királyok (január 6-án). Általában K. szomszédasszony szokott “hagyományos” összejövetelt szervezni. Amire tavaly mi kocsi hiba miatt nem jutottunk el. Idén meg inkább Olivába megyünk. Meghívtuk magunkat.

Ah… micsoda vidámság meg jókedv  uralkodik mifelénk.. mióta felfedeztük az Amarettót az Aldiban és napi szinten megbolondítjuk a kávét vele 😀

Ma készítettem Hortobágyi húsos… rétest. Nem palacsintát, mert egyszerűen nem volt se kedvem se türelmem palacsintákat sütni, ellenben nagyon szeretem ezt a kaját és azt találtam ki, hogy a palacsinta helyett mi van ha … a réteslapokba csomagolom a húst. Remekmű lett 😀 Nagyon finom így is és legalább a palacsintákkal nem kell bajlódni.

Kifogyott a nyomtatónkból a toner… és a faszt kapják be az összes nyomtató gyártok. Mert mindenhol hangzik, hogy “mentsük meg a világot” és ha nem változtatunk az életmódon ihaj csuhaj jön a világvége és eláraszt a műanyag. És mit tesznek a nyomtató gyártok? Chipet. Chipet bazdmeg a tonerre, ami X oldal kinyomtatása után megpusztul. Bezony…. Bőven elég lenne megvenni egy tasak tintát, bele önteni a műanyag dobozba, és egy termetes műanyaggal kevesebb volna eldobva, de nem, hadd csak dobjuk ki a műanyagot és vegyünk helyette egy másikat majd 1500 lap nyomtatása után ismét… De közben verdessük a mellünket, hogy 2021-től betiltjuk a szívószálat és a fülpucoló pálcikát.  Eszem már rég megállt valahol és azóta is ott ácsorog…

Ah, nem is reméltük, hogy megérjük ezt a csodát! Képzeljétek el, hétfőn reggel bekötötték az optikai kábelt hozzánk! Állítólag mi voltunk az elsők a faluból 🙂 Igaz, mi már vagy kétszer is rájuk csörögtünk, hogy na mégis mi lesz, mikor lesz internet az ajánlatból. Internet még nincs, a spanyol malmok lassan őrölnek, de a kábel már megvan, és hamarosan hozzá is csatolnak valami dobozhoz!  Bevallom, amikor megvettük a lakást, Zember egyetlen siralma az volt, hogy olyan picike kis eldugott faluban van (nem is), hogy soha nem lesz rendes internetünk. Én biztattam, hogy de igen, lesz, egy két év és bevezetik, erre lám, meg is érkezett. Most már ténylegesen csak a lottó főnyeremény hiányzik 😀 Azt is kértem, de még nem jött el az ideje.

Elkezdődött a konyha “visszaépítése”, a falra került a szigetelés illetve a gipszkarton, a csövek egy része elrejtődött, az ablak melletti sarok szépen “regenerálódik”.

Csütörtök estét összekombináltuk az anyagbeszerző körutat egy mozizással, péntekre Si. és M kérdezte ha nem-e mennénk kínai étterembe ide egy közeli kis városkába,  szombatra S. szomszédasszony és az angolokkal voltunk Bauhausba, illetve egy “all you can eat” étterembe. Megjegyzem még soha ilyen jó ételt és ennyire változatos ételt nem láttam ilyen típusú helyen.

Megvettük a konyha lapot, jó nehéz, szerencsére nem kellett külön fizetni a szállításra, az angol baráték kocsijával hoztuk haza.  Az egyik darab olyan nagy (2.33m), hogy nem fért be az amúgy mindenféle kacattal teli raktárunkba, azt fel kellett cipelni. Az egyik szomszéd srác pont lefele jött mikor meglátta a kettőnk kínlódását, azonnal “kikapta” a kezemből a végét és felsegítette a harmadikra 😀  Fel bírtam volna én is a magam részét, de így még könnyebb volt.

A legújabb wordpress verzió (5.0) magával hozta az új szerkesztőt. A Gutenberget. Egyszerűen nem értem és fel se foghatom, hogy ez a szar valami hogy a fészkes fenébe került be a wordpressbe mint “alap” szerkesztő. Egy katasztrófa, rettenetesen szar. Nem tudom leírni, mennyire szar. Hadd ne meséljek arról, hogy mi lesz mikor nem lehet majd kikapcsolni. Brr… 2csillagja sincs a wordpress pluginok között…. hihetetlen.

A barátaink leányzója pont egy reklámot bámul: valami baba, ami mellé jár adventi naptár és minden nap kibontható egy újabb borzadály műanyag ruha, vagy valami hozzávaló. Az egész rettenetesen rémes műanyag szar… még a terméket bemutató csaj kezén a műköröm is borzadály. Ezt én egyszerűen az agymosás kategóriába tenném és nem értem, hogy van megengedve, hogy műsoron legyen. Nem egyéb mint reklám egy borzalmas terméknek.

Közben megtaláltam… erről a brozadályról van szó:

Ma indiai étteremben ebédeltünk, (Si. és M) barátaink hívtak meg. Ez is ilyen “all you can eat” kajálda volt, nem elképesztően nagy választékkal, de megfelelően lehetett több félét kóstolni.  Finom volt, a hely elegáns, tiszta. Aránylag könnyen megközelíthető, egy fő úton van és mellette van egy fűszerekkel ellátott indiai bolt, ami nagy öröm, mindenféle “hikimikit” tudok majd ott venni ami a helyi boltokban nem igazán van. Hazafele jövet megnéztünk egy kis kikötő-várost, néha úgy becézik, hogy Valencia Velencéje, jópofa hely, egy kávét megért. Már régóta szerettem volna megnézni, de valahogy mindig elkerültük a helyet. Ez az út nekünk kissé kiesik, nem járunk arra mivel pont a város közepébe lehet itt bejutni és emiatt állandóak a torlódások.

Amint hazaértünk láttunk két zöld világító mellényes embert, az egyik a létrán szerelt valamit az optikai kábel dobozba a másik mellette asszisztált, így beszélgettünk velük, megkérdeztük, hogy akkor ez most tényleg optikai kábel vagy mi. A válasz az volt, hogy igen. Jó hír, hogy a tömbházunk falán már be van kötve, mondhatni most már csak hetek kérdése amíg nekünk is remélhetőleg élhető internetünk lesz!!!

Nem sokkal a kajálás után veszettül elkezdett égni a belem, pedig  alig ettem két kanálnyi rizst és két naan kenyeret 🙁  Még jó, hogy van itthon porom ez ellen, ami hamar megoldja, de rém kellemetlen.

Holnap dél fele indulunk Oliva fele, szombaton már megvan a program, flekkenezés, vasárnap karácsonyfa díszítés*,  hétfőn érkezünk majd csak haza valamikor, de előtte benézünk az Ikeába is, meg a Bauhausba is.

* a barátaink valami fura okból kifolyólag december elején diszítik fel a karácsonyfát….

Beleszerettem egy házba. Teljesen reménytelen az ügy 🙂 elsősorban 700 kilométerre van tőlünk, és egy olyan vidéken ahol semmi nincs még a közelben sem. A ház meg kb 4x nagyobb mint amire nekünk szükségünk lenne. De fél napot azért álmodoztam róla. Rettenetesen rossz állapotban van, ellenben rendelkezik egy olyan jellegzetességgel amit én egyszerűen imádok: a ház körbe vesz egy picike kis belső udvart. Szerencsére Zember megígérte, hogy akármennyire messze is van, felesleges és hülye ötlet, ha megnyerjük a lottó nyereményt akkor bizony megveszi nekem 😀