Miért kell nekem mindig az ami nem lehet???

Megjegyzés / Házunk tája, Világgá Megyek / Bejegyezte: /

A minap arról beszélgettünk Zemberrel, hogy amint befejezzük a lakást*** (erre még visszatérek) kéne vegyünk két kis motort és menjünk világgá. Mivel már eléggé vének vagyunk, és a fene se akar sofőriskolába járni, ezért olyan motorral szemezünk amire nem kell külön jogosítvány, mert jó a B. Ez 125 köbcentit jelent. Igazából ez tökéletesen megfelel, nem akarunk mi nagyobbat, mert minek. Ez is megy százzal, ezzel is épp úgy meg lehet dögleni mint egy sokkal nagyobb motorral és igazából csak lazán szeretnénk jönni menni olyan helyeken ahol akár kocsival is mehetnénk de motorral mókásabb. Itt ugyanis több ezer kilométer  jobb rosszabb aszfaltos út van mindenféle falvak és városok között, vagy távolabbi települések között ahova érdekes lenne elmenni, és csak menni és menni és ha valami nem felel meg, visszafordulni és másfele menni miközben mindegyikünk vezeti a kis motorját.

Ja időközben persze, hogy beleér a kezem a bilibe és felébredek, mert hát nyilván a lakás befejezésére szükséges pénz is akadozik és nyafogok egy hete, hogy alig van melóm meg egyebek… de azért álmodni kell és lehet. Végül is pocsék szürke lenne minden ha nem lennének efféle illúzióim.

Éppen ezért kitaláltam, hogy de jó lenne automata sebesség váltós motort beszerezni. Erre kiderül, hogy az nem is olyan egyszerű dolog. Avagy persze, lehet venni scootert, n+1 modellt és féle fajtát, nagy részük automata sebesség váltós, de aminek igazi motor formája van azt  már nem gyártják vagy épp nem hozzák ide. A francba. A scooter meg olyan “nagymamás”… olyan mintha a tévé előtti fotelben ücsörög az ember. Szóval el vagyok szomorodva, hogy az elméleti motoros túrázásaim az elég távoli jövőben meghiúsultak azért mert olyan motor ami nekem kell nem nagyon van, ha van nem itt és ha új akkor olyan kibaszottul drága hogy az én kis másodkézből motort venni álmomba nem fér be.

***A lakás befejezése amire visszatértem… hát ma megint olyan volt mintha felpofoztam volna saját magam a realitással. Mert végig néztem a lakáson ami valljuk be még mindig a káosz közepe de ha azt nézem honnan indultunk… akkor szépen haladunk és fantasztikus fejlődés van… és rájöttem, hogy a tervezett két évre már nem nagyon van esélyünk… Mert lesz ez 3 is. Ha belegondoltam mennyi anyagot kell még megvenni, hány gipszkarton lapot kell felhozni, az ajtókat, a konyha bútort, lefesteni a többi bútort… be kell vallanom, hogy MA alaposan elment a kedvem az egésztől és nagyon szomorú lettem emiatt. De hát ez van, tudtuk, hogy lesznek ilyen mély pontok… és most épp eljött egy.

Updét:

Azért valami ilyesmi megfelelne: tehát van és létezik csak nem spanyolországban. És már nem gyártják. És elég kicsike, úgyhogy lehet Zembernek valami nagyobb akármi kéne.

Kymco K-Pipe 125

 

 

Újabb “műalkotás” bemutatása következik…

Megjegyzés / Házunk tája, Ilyen kis izék / Bejegyezte: /

Azt hiszem ha “fail” blogot nyitnék, remek témákkal tudnék szolgálni. Engedjétek meg, hogy bemutassam a következő elcseszett pólót:

A Bauhausba járva megvettem egy doboz festéket amiben 6 drb alap szín van. Tervem az volt, hogy elszórakozok a sok rossz pólóval amivel rendelkezünk, Zember munkás pólóival és közben meg tanulok. Még jó, hogy most is egy kissé rozoga használt fekete pólónak estem neki, mert a végeredmény nem jó. Jobban mondva nem annyira jó, hogy az utcára kimenjen vele az ember.

A festékek meg kimondottan szarok.  Lehet, hogy fehérre festve jól néznének ki, de feketén nem jó. A piros festéket nézegetve, azt hittem, hogy nagyon fog látszani a fekete anyagon. Az előző, ugyanolyan márkájú réz színű festék tökéletesen takart, nagyon szép lett a festett rész, így el se képzeltem, hogy az a vad piros amivel festegetek az szinte nem is fog látszani az anyagon. Végül fehérrel is rá kellett menjek, annyira szánalmas volt a piros és a végeredmény meg egy ronda rózsaszín.

Azt meg se merem említeni, hogy nagyon bénám elfelejtettem az anyag alá egy kartont tenni, így a póló háta csupa csupa festék lett. Nagyon átütött. Nyilván… pedig első alkalommal erre gondoltam, de most valahogy elfelejtettem. Szerencsére ezt még meg lehetett menteni, mert a festegetés befejezése után rögtön a fürdőszobába szaladtam az “alkotásommal” és hideg vízzel ki is jött a festék a hátsó részről.

De ez is tanulságos, remélhetőleg legközelebb nem felejtek el valamit rakni a rajz alá, és ezután ilyen festéket biztosan nem veszek, mert nem felelnek meg a célnak.

A rajzon is kell még javítani, szegény sárkány első lába olyan mintha meg lenne dagadva 😀 A sárkányt amúgy nem én rajzoltam, ne ijedjetek meg ennyire tehetséges nem vagyok, a pixabay.com oldalról szedtem össze. Az eredeti rajzon módosítanom kellett, szerencsére vektor formátumban van, így nem volt nehéz.

A lentebbi meg az én átdolgozásom, most már kijavított első lábbal. Még van egy két dolog amit meg kell igazítani ezen  a képen, vannak ahol a távolságok túl kicsik ahhoz, hogy a vágó géppel jól kijöjjön.

Na de van itt nagyobb baj ám.  Muszáj lesz beszereznem valami jó féle transzfer papírt, mert az ilyen kis apró mintákat másképp kb lehetetlen felvinni a pólóra. Én egy sima átlátszó vinillel próbálkoztam aminek az eredménye az lett, hogy erősen kellett harcolnom vele, hogy elengedje a sárkányomat.  Az alap mintaként szolgáló anyag se jó. Nem ragad megfelelően a pólóra, és itt ott a festett részen látszik, hogy alá futott az anyag.

Egy mosás után fog kiderülni az is, hogy a “negatív” nyoma az véglegesen ott fog maradni, agy eltűnik.

A legnagyobb gondom, hogy megfelelő anyagokat szinte lehetetlen beszerezni “amatőr” mennyiségben. A transzfer anyag 50 vagy 100 méteres tekercsekben van, és bár nem kimondottan drága, de ennyi esetén azért szépen megugrik az összeg. Nekem meg kb 10  méter kitartana egy fél évet. Nyilván fogok venni, mert szükségem lesz rá, de amíg nincs meg a kicsi szoba, addig olyan vészes ilyesmire költeni a pénzt, nem is nagyon van ahova tegyem.  A nehezebb dió a sablonnak megfelelő ideális anyag megtalálása lesz. Mert ez nagyon jól kéne ragadjon, de mégse annyira, hogy végül nyomot hagyjon a pólón.  Az anyag árusok se igazán segítenek. Az amazonon, ahonnan ezt azt talán beszerezhetek, olyanok vannak, hogy T95 transzfer. Na baszki és ez mire jó??? Milyen ragacs van rajta, erős vagy gyenge? Nehogy elmondanának valamit mert az ember még megtudja mit is vesz.

Silhouette Portrait Registration Failed hiba

Megjegyzés / A dolgok állása / Bejegyezte: /

Még mindig nem vagyunk nagyon jó barátok a Silhouette Portrait vágó gépemmel. Még jó, hogy a kicsit vettem meg és nem a Cameo-ra adtam ki kétszer annyi pénzt. Azt hiszem már megölt volna az idegbaj amit ez a kis gép okoz. Igazából nem a géppel van a baj, hanem a hozzá tartozó programmal. Nem titok, hogy ritkán szoktam a használati útmutatóval kezdeni. Nem fényezni akarom magam, de a nagyon sok év számítógépezés már elegendő ahhoz, hogy a programokkal alapvetően boldoguljak “csak úgy” pár próbálkozás után, legalább is az alap funkciókkal. Nem így a Silhouette Studio.  Ez mondhatni alaposan megdolgoztatott és végül neki kellett veselkednem jó néhány oktató videónak amíg egy sikeres vágást megejtettem vele.

Kezdjük azzal, hogy … legeslegelső próbálkozásom alkalmával durván belevágtam a vadonat új vágó”matracba”. Miért? Mert ki a fészkes fene gondolta volna, hogy a “send to silhouette” menü az egyből elkezd vágni, anélkül, hogy megkérdezné mégis mit és hogyan vágok?

 Erről a menü pontról beszélek. Azóta kerülöm mint a macska a forró kását, meg nem érinteném, mert a lófasz tudja mit fog csinálni. Logikus az lett volna, hogy erre kattintva a nyomtatáshoz hasonló ablakocska nyílik meg és megkérdi tőlem milyen beállításokkal akarok vágni. De nem kérdezett semmit.

A végképp furcsa és elképesztő dolog, hogy a másik Send bizony az orrod elé tolja a beállítások lehetőségét.

Nem tudom, ki találta ki, hogy egyik send egy féle képen működjön, a másik meg másként, de egyen homokot az ilyen, mert jól kiszúrt velem. Még jó, hogy nem vágta át teljesen a matracot a vágás és még bőven lehet használni.

Arra, hogy miként vágok ki egy saját dizájnt, amikor csak a kivágás számít, mondjuk egy vinil lapból, azt hamar felfogtam és minden gond nélkül kivágtam amit kellett. Ellenben a hogyan vágok ki valamit ami már létezik, ez igen komoly kutatást igényelt. Első gond, hogy a Silhoutte magyarázatai nem voltak kimondottan érthetőek. Mondjam úgy,ha azután olvasod el az útmutatót miután már tudod mit kell tenned, még valamennyire érthető, de ha nem tudod mit kell tenned csak nézel ki a fejedből mert egyszerűen “doesn´t make any sense”.  Az egyik utasítás amin kiakadtam, hogy “kattints a két izé között levő fehér részre” Jó nem izét írt, de értitek? Valahova a fehér részre. Elég sok fehér rész van  itt, úgyhogy teljesen érthetetlen volt számomra, hogy mégis hova a fityfirittybe kéne kattintanom?

Nos ide, a nyíllal jelölt helyre kell kattintani. Ki a fene gondolta volna? A “beállítások” (jobb alsó sarok) nem tartalmaz semmiféle értelmes beállítást…

Végül ennek a videónak köszönhetően megértettem mit is kéne csinálni ahhoz, hogy ez az egész vackeráj működjön:

Előtte azonban temérdek “how to” videót megnéztem, jobban mondva próbáltam megnézni, de kb a 80% selejt és szemét volt, afféle “wannabe” youtube sztárok által készítve akik kevesebbet tudnak a silhouette gépjükről mint én… Az egyik “kedvencem” valami kis picsa tanítónéni aki negyed órát filózott azon, hogy melyik virágot válassza ami a tanítónéniknek tetszik… Bleah… Ja és neki például fogalma se volt, hogy a “Silhouett könyvtáron” kívül más képeket is ki lehetne vágni… Go figure. De ő tanító jelleggel töltöget fel videókat.

Végül megtaláltam ezt, a csaj nagyon szimpatikusan elmagyarázza amit kell és azóta is ezzel vagyok.

Igen ám, de még vannak “trükkök”.  Címkéket akartam készíteni a fűszereimnek. Minden rendben volt addig amíg ki akartam vágni őket. Már tudtam a “registration mark”-okról, a kézzel való beállításokról és minden egyéb trükk a kezemben volt ami egy sikeres vágáshoz kellett volna. Szerintetek mennyi ideig szarakodtam és hányszor rontottam el? Valami 10 fölött van a kinyomtatott oldalak száma. Miért?

A magyarázat a következő: volt pofám a registration markkal szórakozni, a program által megadott lehetőségekkel élni. Avagy a fekete kockát és a piros keretet kissé kifele toltam a lapon, hogy a kivágott címkék pár miliméterrel nagyobbak lehessenek. Erre konkrét beállítások vannak:

Az Inset 10-re állítása a keretet kifele tolja. Hú de szuper, gondoltam én, hát egy zseni vagyok, hogy így kitaláltam. NEM. Mert ezzel a beállítással a gép sehogyan se tudta megtalálni a kis fekete kockát, ami alapján kiszámolja, hogy merre is kell a piros vonalak mentén vágnia. Se automatikus beállítás se kézi beállítás nem működik. Csak akkor kérdem én… ha a gép nem képes így vágni, mi a büdös francnak van lehetőségem ezzel a vacakkal babrálni vagy miért nem tud egy kis szöveget kiírni, hogy ez nem mindig működik, lehet vissza kell térni az eredeti beállításra? Végül  úgy oldódott meg, hogy végül próba szerencse alapon újra kezdtem az egész projektet, importáltam a rajzot és semmit nem állítottam át rajta, hátha hátha. És a végeredmény, hogy tökéletesen kivágta a címkéket.

Szóval így állunk a géppel: totál hadilábon, ha eddig nem volt miért idegeskedjek, akkor minden egyes alkalommal, hogy vágni akarok elkezdhetem a dühöngést. Még jó, hogy nem valami baszott drága lappal kezdtem, hanem sima A4 papír volt amivel dolgoztam.

 

 

Sikertelen kísérlet

Megjegyzés / Házunk tája / Bejegyezte: /

Az alábbi videó utasítását (majdnem) követve nekiálltam kísérletezni.

Nem volt itthon acetonom, csak acetonos körömlakk lemosóm, amiről kiderült, hogy nem a legjobb. Nagyon gyorsan feláztatta a papírt,mikor leszedni készültem, a papír el is szakadt középen. Lenyomat van, de felismerhetetlen, mivel épp a szeme hiányzik az állatnak amivel én próbálkoztam. Még nem teszem félre ezt a “megoldást”, de előbb beszerzek acetont. És lehet egy valami féle más papírral is kéne próbálkozzak, hátha az nem ázik fel ennyire. Van valami papírom amire fogok tudni nyomtatni (elméletileg).

Ha sikerül így lenyomatot készíteni, az nagyon jó lenne 😀 Előbbre lépnék a százezer ismeretlenes probléma megoldásában, arra, hogy miként lehetne itthon, nem túl sok befektetéssel mókás és vicces pólókat készíteni úgy önmagunknak mint barátoknak, ismerősöknek.

Tegnap végig néztem egy “screen printing” videót, és persze elméletileg olyan egyszerű, hogy ihaj 😀 Aztán eszembe jut ex pasim, aki ilyen helyen dolgozott és megengedte volt nekem, hogy szórakozzak… és míg ő fél kézzel és két újjal tökéletes lenyomatokat készített, az én összes próbálkozásom béna lett 😀 Elméletileg persze, hogy könnyű, csak a gyakorlat hiányzik hozzá.

Hadd ne mondjam, a legeslegnagyobb ismeretlen az anyagok körül van jelenleg. Kéne valami anyag amivel szórakozhassak, de legyen jó, hogy azzal tanuljak, de az vagy nagyon drága, vagy elérhetetlen, vagy pont nem tudom mit kéne megvenni a sok lehetőség közül. Kismillió ragadási szint és egyéb jellemző van. Mi a fenének kell minden ennyire komplikált legyen?

Most textil festéket is keresek. Hadd ne mondjam, hogy ez se egyszerű feladat. Az egyik “szállítóm” nyilván az amazon, nincs is minek más boltot keressek amíg én se tudom mit csinálok vagy mivé leszek ha nagy leszek. Hiába van kismillió termék, nem tudom melyiket válasszam. Aminek jó a visszajelzése minőségileg annak nincs megfelelő színe. A másik meg kurva drága. Szóval ufff de nagyon…

Mindezek mellett meg ott van az állandó kérdésem, hogy mi a francot is akarok? Ismét “karriert” váltani? Hogy miért kergetek olyan vad és merész álmokat amelyek egy vasárnap délután felmerültek? Boltot nyitni ilyesmivel? Ja, hogy még bolt sincs és boltot bérelni pénz  sincs? És hiába bérelném, hirdetésre sincs pénz és még nem beszélem a kliensek nyelvét. Oh whatever. Végül is hobbinak jó, elszórakozok a kudarcaimmal, és a bénázásokkal és végül is még nem került annyiba, hogy ne érdemeljek meg egy marék ecsetet, pár festéket és néhány fél órát azzal az idővel amit ezen dolgok babrálásával és felkutatásával töltök. Szerencsére egy halom kiszuperált “munkáspóló” vár a dizájnolásra.

De mihhééééért???

Megjegyzés / Ilyen kis izék / Bejegyezte: /

Caroline Channing vinnyogása jut eszembe amikor erre gondolok…

Valami ehhez hallható hangokat kezdtem el utánozni magamban amikor megláttam, hogy egy újabb “ismerős” jelölt be fészbukon. Immár ő lesz az ötödik akit valószínűleg nem jelölök vissza. Nem értem, mit is akarhat tőlem egy expasim testvére, akivel talán 2 vagy 3 alkalommal találkoztam életemben és annak is már tizenöt éve… Szóval passz. Maradjunk csak nem ismerősük.

 

Utánfutóval tolatni

Megjegyzés / Ilyen kis izék / Bejegyezte: /

Kissé megpirult az arcom a napon, de nagyon jó délelőttünk volt. Egyik barátunknak a kocsijával és kis utánfutójával kimentünk gyakorolni a tolatást és parkolást utánfutóval. Három “tanonc” volt és egy aki tudta mit csinál. Örömmel jelentem, hogy sokkal könnyebb mint amire én számítottam (nekem ez teljesen lehetetlennek tűnt) ellenben igen sok gyakorlatra lenne szükség, hogy igazából menjen. Ma végül is csak annyit csináltunk, hogy egyenes vonalban hátrafelé menni, ne “jackkinfe”-olni az utánfutót illetve betolatni egy parkoló helyre. Ehhez egy jó nagy üres terület állt rendelkezésünkre, szóval bátran lehetett idétlenkedni 😀

Készülők a házra 😀 Mert ahhoz már fogunk venni egy utánfutót az is biztos!!!

Drukkoltok?

A Leroy Merlin meg kapja be

Megjegyzés / Házunk tája / Bejegyezte: /

Az is biztos, hogy egy csavart se fogok venni soha többet ebből a boltból. Ismét beigazolódott, hogy a drága és szar termékek boltja ez.

A budi fedő takarítása közben lettem figyelmes arra, hogy a zsanér teljesen meg van “rozsdázva”, azaz nagyon csúnya lett az elméletileg inox felület.  Pedig becs szóra nem pisil senki a budifedőre és mégis mi a francért fizettünk egy csomó pénzt ha ennyire gyagya a minőség?  Kétségtelen, hogy eddig a legszarabb minőségű minden amit megvettünk a lakáshoz az a Leroyból származik… Lehet, hogy csak az itteni, helyi kirendeltség dolgozik szar szolgáltatókkal, de azért nem nagyon hiszem, mert a termékek univerzálisan jelen vannak a honlapon keresztül, teljesen függetlenül attól, hogy melyik boltból veszi meg az ember. Mindegy is, én többet ide nem megyek vásárolni az is biztos.