Megkínzott hús fantázia pácban

Megígérem, hogy ha egyszerűen rettenetes nagy kudarc lesz, akkor megmondom. Ha ehető akkor azt is. Ha netán finom is, akkor nyilván dicsekedni fogok vele.  Ne kérdezzétek, hogy miért ezek, mert nem tudom, szemre ész nélkül kezdtem el összedobálni amit épp találtam.

A pác összetevői:

2 kanál kissé darabos mustár (nem magvak, hanem örlemény), 2 kanál Hoisin szósz, egy kis só, egy kanál fekete bors, egy kanál füstölt piros paprika, 2 kanál kakukkfű, két kanálnyi ecet, egy kis tej, két kanálnyi ketchup, oliva olaj. Az egészet jól összekevertem és a megkínzott húsra öntöttem, amit letakartam egy fóliával és a hűtőbe raktam pár órára.  Sütés előtt kihúzigálom belőle a fogpiszkálókat páccal együtt fóliába csomagolom és a sütőbe rakom megsülni. Mikor már tippem szerint a hús átsült, kiszedem a fóliából és kissé megpirítom a tetejét.

Updét:

Finom lett!

A mártást megkóstoltam kiskanállal, az úgy magára kicsit erősnek nevezhető de nem rossz. A húsra téve azonban nagyon jó kontraszt ízt adott. Kissé savanykás, friss hatást keltet. Legközelebb citromot fogok használni ecet helyett. Esetleg egy kis rozmaringot is tehettem volna hozzá.

Fikusz

A két kép között egy év és pár nap van. A második azért néz ki “nyomorultabbul” mert pár hónapja alaposan megnyírtam. A növény elkezdett erősen szélesedni és bokrosodni, nekem meg nem volt helyem tőle a balkonon, így a középen levő illetve hátrafelé nyúló  ágakat levágtam, és a két oldalsó ágat összekötöttem, hogy kissé kényszerítsem a formáját “felfele”.  A növény határozottan nem értékelte az akciómat, pár hétig nagyon szerencsétlennek nézett ki, de nemrég ismét beindult, tele van új levelekkel és hajtásokkal. Menet közben sikeresen túladagoltam a tápot is, amit pár barna levéllel “hálált meg”. Most kezdett el helyrejönni, megeredtek az új levelek és a hajtások. Néha elfelejtem megöntözni. A balkonon van télen, nyáron (+5 a téli hőmérséklet…) nyáron délelőtt éri a nap és nem tűnik, hogy baja lenne tőle…