Vízszerelés!
Megvan a vízszerelés [egyik része] 🙂 Nem is volt olyan nagyon nehéz. És megvan az …
Az előző bejegyzés folytatása…
Helyére került az ablak. Ne ijedjetek meg a képtől…. kicsit ronda szegény a jelenlegi állapotában, de hamarosan megszépül!
Volt egy két napig tartó dilemmánk ezzel az ablakkal, amivel ma végül egyezségre jutottunk 🙂 A mellékelt ábrán látható kék vonal azt jelzi, hogy mi az ami egyszerűen leszedhető. Mi se tudtuk, de hogy alaposan megnéztük, kiderült, hogy a piros vonal jelzi a fürdőszoba falát. A kék rész egyszerűen csak egy vékony ráépített tégla!!! ami alatt olyan nagy lyuk van, hogy a kezemet be tudom dugni. Ez nagyon megkönnyíti az egész feladatot, hiszen így biztosan nem bántjuk a fürdőszoba falát 🙂 Nagy öröm. Meglesz az amit én szeretnék anélkül, hogy durván sok munkát adna Zembernek.
Az ablakunkról is kiderült, hogy az egyik szöge nem jó, kicsit elcsúszott. De a gond nem nagy, amikor a falat törjük zúzzuk majd kivágjuk a pur habot és újra illesszük immár tökéletesre.
A délután többi része azzal telt el, hogy a vízszerérlest és a lefolyó csövet terveztük illetve próbálgattuk az alkatrészeket.
Felfedeztük, hogy a modern vízszerelés bizony mekkora nagy humbug!
Az a fajta műanyag csatlakozó amit ez a faszi is használt valami erősen drága géppel van a csőre csatlakoztatva. A piros és kék “bigyókról” beszélek. Valami 600 és 900 euró körül van egy ilyen gép… és nyilvánvalóan a kis “hobbi vízszerelő” nem fog ilyen gépezetet megvenni. Mi is aggódtunk egy sort, hogy akkor most mi lesz… mivel hát ennyi pénz gépezetre nincs, de aztán megtaláltam a fém csatlakozókat amelyek sima nagy kulccsal felszerelhetőek a csőre. Go figure. Így minden extra felszerelés nélkül akár mi magunk megoldhatjuk a vízszerelés többi részét. Igazából engem nem az bosszant, hogy az ember szakembert hív egyik vagy másik munkálatra…. nem lehet mindenki olyan őrült, hogy fejjel megy a villanyszerelésnek és vízszerelésnek mint mi tettük. Ellenben az biztos, hogy nagyon mérges vagyok a mi “szakemberünkre” a hányás munkára amit végzett és arra, hogy meg se említette a másik csatlakozók létezését. Végül is nyilván az ő érdeke, hogy hozzá forduljunk minden kis módosítás végett.
Velünk azonban nem húzott ki semmiféle főnyereményt, mert akkor se fordulnék hozzá, ha nekem kéne egyedül kiokoskodnom a vízszerelést.
Íme a munka amit ő végzett:
A kis nyíl jelzi a csövet ami a fürdőszoba fele megy. Ha jól megnézitek a képet, a fehér vastagabb cső valami 10 centivel eláll a fal vonalától és nem lehet a falhoz közelíteni a vékony cső miatt. Olyannyira, hogy ha oda bútort akarunk tenni, akkor vagy kivágjuk a bútort, vagy a csövet vágjuk el és hozzuk egy szintre a fallal. Ennek a kijavításához nyilván a “szakértőt” kellett volna visszahívni és az ő trehány munkájának a kijavítása is a mi zsebünkre ment volna. Hát bekaphatja, mert a vízszerelést megoldjuk mi.
Zember egy icipicit ideges volt a vízszerelés miatt. Aggódott attól, hogy ezt a fajta csövet csak a gépes megoldással lehet csatlakoztatni, és akkor mi van. De az a jó, hogy végül együtt kibogoztuk, megvannak az alkatrészek, megvan a “fogó” amivel vágni lehet az efféle csövet és holnap a helyére kerül majd minden.
A lefolyó cső sem adta meg magát egyszerűen. Az is szerepel a képen, pont a narancssárga kesztyű mellett van. Nos ez kérem egy vastagabb cső ami csatlakozik a még vastagabb csőbe, “csak úgy” bedugva, borzalmas egy munka. Így már nem is csoda ha gyakran volt “budi szag” a konyhának ezen sarkában, hiszen a lefolyó cső az itt ott lyukas volt. A bogarak jelenlétére is magyarázat került, azok úgy császkáltak itt mint az autópályán… Valószínűleg csak a harmadik emelet mentett meg attól, hogy nem volt igazi invázió.
Ma kissé nomádok lettünk… levágtuk a saját vizünket, még jó, hogy előtte begyűjtöttünk vödörbe lavórba vizet, illetve van két flakon ivóvizünk is. Holnap elméletileg összerakjuk az új vízszerelést 😀 alig várom, hogy megmutassam.
Egy kis mozgás mindenkinek kell :D
Nem kezdtem ilyen optimistán a hétfőt, sőt mondhatom eléggé búval baszott voltam arra gondolva, hogy …
Hétvége
Lazulás ezerrel… kicsit kiszúrt velünk ez a hosszú hétvége, mert megint nem tudtunk semmit se …
Jason Stuart jól megmondta!
Huh… most kezdett el reszketni a gatyóm… hahahahahahahahahaaa Jelentkeztem egy melóra. A kérdés az volt, …
George Ezra
17 éve. Október 17-án jött a hír, hogy Cri meghalt. 19 éves volt. Leugrott a …
Fogságban…
Helyére került a fürdőszoba ajtaja😁 én bent, Zember kint “ragadt”. Most legalább egy fél órát kell várnom amíg megszilárdul a hab.
Updét:
Kaptam képet a külvilágból…
Megvettük az ajtókat
Huh… Ma elköltöttük minden pénzünket, de szerencsére van itthon még kaja és mire megint vásárolni …
Lisszabon, Sintra
Pénteken valami 2 órával korábban indultunk itthonról, biztos ami biztos alapon. A Valenciába tartó autópályák gyakran dugulnak el, attól tartottunk, hogy péntek délután hangyaboly lesz erre fele. Nem volt. Kikerestük azokat a közeli utcákat ahol ingyen lehet parkolni és végül nagyon szuper helyet találtunk a kocsinak, egy bazi nagy iskolának tűnő épület mellett. A busz időben megérkezett és innen csak 6 személy utazott. Madridban még felvett 1 embert.
A buszon volt egy kellemetlen meglepetésünk, miszerint a lefoglalt “speciális” hely a legostobább hely volt az összes közül… soha többet nem foglalok helyet, mert nem éri meg. Az “első széket” reklámozták, de kiderült, hogy lófaszt, mert az a második szék sor, és pot-sofőr használja a legelső széket… a támlákat erősen hátra tolta, így a mi “spéci” székünk kibaszottul kényelmetlenné vált. Ráadásul nem volt USB port sem. Most épp harcolok velük, hogy adják vissza a pénzem ezért az extra helyért, de nem tudom mennyire járok majd sikerrel.
Az éjszakai busz hátránya, hogy jövet menet nem látszik a táj, de valamit valamiért. Sikerült aludni a buszon, a sofőrök nyugisan és egyenletesen vezettek, az út szinte végig üres volt. A szék foglaláson kívül elégedett vagyok a busszal.
Már nagyon közel voltunk Lisszabonhoz amikor kezdett kivilágosodni és az első látvány a lenyűgöző Vasco Da Gama híd volt. Próbáltunk fényképeket készíteni, de semmi se látszik 😀 de elhihetitek, hogy ez a 17 kilométeres híd igazán szuper látvány.
Nem sokkal ezután megérkeztünk az Oriente állomásra. Itt is tipikus “bürokratikus ostobaságokkal” van megtűzdelve minden. Mert valami idióta kitalálta, hogy a “Lisbon card” az csak 3 helyen vásárolható meg, de természetesen itt ahova megérkeztünk és ahova rengeteg más turista busz is megérkezik nem… így első utunk a Metró fele vezetett, ahol rögtön “megtaksáltak” 4 euróval a 2 metró jegyért. Elmentünk a reptérre, ahol kezünkbe kaptuk a bizonyos kártyát és kezdődhetett a kaland.
Több elképzelésünk volt: szombaton a városban lézengeni, kihasználni minden kártya nyújtotta lehetőséget, bemenni múzeumokba, használni a tömegközlekedést és megnézni minél többet, és másnap elmenni Sintraba és megnézni a kastélyt illetve a repülőgép múzeumot. A második megoldást választottuk, miszerint első nap mentünk Sintrába, megnéztük a kastélyt és a múzeumot, majd másnapra halasztottuk a Lisszaboni látogatást. Mivel nem tudtuk hogyan működik a portugál tömegközlekedés, nem akartunk vészesen távol lenni a hazafele tartó busztól, ez volt az értelmesebb megoldás, annak ellenére, hogy így a kártyát csak félig tudtuk kihasználni de még így is megérte.
A sintrai vonat állomáson tömegesen állnak a tuk-tuk sofőrök, a turista buszok és mindenki aki a turisták hátán akar megélni, de mi a gyaloglást választottuk. Nem a mi zsebünknek képzelték el a tuk-tuk árakat. Hat személyre pl. 2órás tuk-tuk-ozás 95 euróba kerül. Ez volt a legszimpatikusabb 😀
Merész ötlet volt a gyaloglás , ugyanis a Pena kastély jó magasan fent van a domb tetején. De mi bátrak, erősek és vakmerőek voltunk így addig csörtettünk mindenféle macskaköves úton amíg a kastélyhoz érünk. Kissé kifulladva ugyan, de töretlenül. Legközelebb azonban majd valami turista buszt választunk mi is, valószínűleg ilyen “hop on hop off” akármit hogy minél több érdekességet lássunk, de nekem így is nagyon tetszett az egész.
A kastély csodálatos, de szerintem túl szép, túl érdekes és nagyon borzalmasan el van árasztva turistákkal. Nem csoda, hiszen mi is minden áron ide szerettünk volna jönni… Sajnálatos módon ez az a tipikusan “once in a lifetime” látogatás, mert a túl sok ember kellemetlenné teszi a helyet, másodszor már inkább apróbb de élvezetesebb dolgokat szeretnék megnézni. Nem is akarok bele gondolni, micsoda bolondulás van erre fele nyáron, igazi szezonban ha most ez a bolondéria volt. A kastély kertjébe és a kastélyba két féle belépőt lehet venni, kb 15 euró/ személy a jegy (7.5 ha csak a kertet akarod meglátogatni és a kastélyt kintről lehet megnézni). A kertet ezen esetben nem tudtuk igazán élvezni, nagyon kevés idő volt rendelkezésünkre és mire befejeztük a kastély látogatást a nagyon erős szél miatt lezárták a kert összes sétányát.
A kastély maga mesebeli… játékos meg komoly, színes és tarka meg díszes de valahol mégsem giccses, hanem inkább “huncut”. A kastélyon belüli kiállítás is nagyon szép, elképesztően aprólékos faragott bútorokkal van tele, nagyon de nagyon aprólékos festett üvegek vannak, olyan, hogy csak bámul az ember, hogy mégis HOGYAN készítették el ezeket olyan sok évvel korábban… Megérte megnézni, csak ne lennének olyan sokan.
Innen lefele indultunk, gyalog természetesen. A szél majd elfújt a lábunkról. Sajnos a Quinta da Regaleira túl messze volt ahhoz, hogy meglátogathassuk, de gond egy szál sem, ide még tuti megyünk, én egészen beleszerelmesedtem Portugáliába 😀
A Sintra városból átvonatoztunk egy állomást a Portal de Sintra fele, ahol mázlinkra gyorsan megtaláltuk a Mafrense buszt (Mafrense honlapja teljesen használhatatlan, de az app egészen jól kiadja a buszjáratokat…) ami pont arra ment amerre nekünk kellett. A Lisbon Card-hoz adott útmutatót felejtsétek el. Ott csak annyi van felültetve, hogy a PÊRO PINHEIRO fele tartó buszra kell felszállni, de az, hogy a FAÇÃO nevezetű településen le kell szállni már nincs semmi írva. Még jó, hogy megkérdeztük a sofőrt… (aki történetesen tudott angolul). Ő megnyugtatott, hogy megfelelő helyen letesz és majd elmagyarázza merre kell menni. Így is volt. Nagyon könnyen megtaláltuk a Museo do Air -t. Úgy néz ki csak mi voltunk az extrém turisták akik gyalog-illetve városi busszal közelítettük meg a helyet 😀
A múzeumot sajnos futólépésben tudtuk csak megnézni, de így is megérte. Fantasztikus repülőgépeket láttunk – mindkettőnknek nagyon tetszett! Legközelebb még megyünk ide, valahogy úgy hogy kicsivel több idő legyen megnézni ezeket a gépezeteket.
A múzeum látogatás végén visszaértünk a korai buszhoz, majd vonattal vissza Lisszabon központjába, már amennyire közel a metróval megsaccoltuk a helyet, bejelentkezni a szálláshelyre. Itt megjegyzem, hogy a google maps néha nagyon hülyén tudja a dolgokat, nem mindig érdemes hallgatni rá. Ez pl. 2 állomással korábban rakott le, aminek eredménye két kilométeres gyaloglás volt. Másnap láttuk, hogy van sokkal közelebbi állomás… (kb 600 méter) a másik irányból.
Fél kilenc lett mire megérkeztünk, és már annyira fáradtak voltunk, hogy nem mentünk sehova. Vacsoráztunk és utána aludni tértünk.
A szállás…. khm, hát ezt inkább úgy jellemezném, hogy felújítás alatt levő trehány munkás szállás. Az ágy tényleg tiszta volt, nem volt büdös – de kb itt meg is húzhatom a vonalat a pozitívumokkal. Javaslom, hogy soha ne menjetek a “Come Inn Lisbon Estefania” nevű szállásra és ne legyetek olyan maflák mint én, hogy elnézitek a visszajelzéseket 😀 – mert többen megírták már, hogy szar a hely. Legközelebb tuti körültekintőbbek leszünk a foglalásnál és minimum 7 pontos visszajelzésekkel rendelkező szállásoknál kezdjük.
A Lisbon kártyánk csak 24 órára volt érvényes – bummer – így nem tudtuk teljesen kiélvezni az általa adott lehetőségeket, de legalább mindketten láttunk valami olyasmit amit nagyon szerettünk volna látni. Reggel még lehetőségünk volt kb egy órán keresztül utazni, így gyorsan felugrottunk a metróra, azzal elmentünk egy olyan állomásig ahonnan vonattal tudtunk kimenni egészen a Belem toronyig.
A torony és az Oriente állomás között gyalogosan 18km -t mutat a térkép. A toronytól visszafele indultunk, “amíg a lábunk bírja” alapon, és menet közben a közeli látványosságokat megnéztük. A terv volt, hogy amíg az idő engedi (vagy a lábunk bírja…)kóválygunk, majd ha muszáj, felülünk a vonatra ami az állomásra visz. Ízelítőül pont eleget láttunk: már most vissza vágyok ide. Én aki utálom a nagy városokat, alig várom, hogy visszamenjek és ha lehet akkor kicsivel több időt töltsek itt. Úgy egy hetet. De ha három hónap, azt se bánnám.
Végül gyalogosan érkeztünk meg az Oriente állomásra, ahol ittunk egy kávét és végül felültünk a buszra. Hazafele jövet igen jó helyet találtunk, ugyanis elég szemfülesen a legutolsó szék soron foglaltunk helyet azt remélve, hogy más nem akar majd oda ülni. Végül én szinte végig kinyújtott lábakkal tudtam szundizni, igaz, hogy a hátamba beállt a biztonsági öv csatlakozója, de mégis jobb volt mint ülni.
25km
😀 Ma kb ennyit toltunk le gyalog. Még jövünk ide!
Tömegközlekedés és Lisbon Card kaland
Az Oriente busz és vonat illetve metro állomásra érve kiderült, hogy itt tényleg nem lehet Lisbon Card-ot venni. Nagy hülyeség… mert így el kellett metrózni a reptérig..m 2X1.95 Euro… ott megvettük a kártyát, vissza az Oriente állomásra, innen meg vonatoozunk Sintra fele.
Majdnem lekéstük a vonatot, a hivatalos utasításokat követve a 3-as vágányhoz mentünk. A vonat a kettesről indult. Utolsó két percben vettük észre, majd le a lépcsőn, fel a lépcsőn és végül most a vonaton vagyunk.
Az összes lerobbant tömbháznegyedet megnézzük.
Így utazunk mi 😊😊😊😊
Első átverés…
Mivel olcsó volt a jegy… gondoltam meglepem magunkat az első üléssel. Külön kellett fizetni érte. De egyszer megy az ember hetedik házassági évforduló alkalmából Portugáliaba…
Kiderült, hogy az első szék a pótsofőr széke… mi a második székbe kényszerültünk, ahol baszott nagy szorulás volt, mert az első széket alaposan hátra döntötték… és ráadásul nincs usb csatlakozó sem.
Végül egy sorral hátrább ültünk ahol van elég hely és van USB csatlakozó is. Reklamáltam a cégnél. Ha nem adjak vissza a pénzt önszántukból, paypaltól fogom visszakérni, de nem hagyom ennyibe. Lesz ebből egy ingyen kirándulás meglátjátok!
😀
Ha én egyszer kinyitom a számat…ha én egyszer elkezdek beszélni….
Madrid fele haladunk…
Lakásügyek
A lakás szépen, ütemesen halad. Nagyon jó látni ahogyan szépül. A padlócsempe a konyha és …
Előkészületek…
Telefon elindult, megy. Ugyanazzal az memória kártyával. Igaz, minden adat ami rajta volt elveszett, jelen esetben nem tudom mi… Fotógép két aksiját feltöltöttem, a kártyáját kiürítettem, utazó törölközők kimosva, megszáradva várják, hogy a táskába kerüljenek, dezodor, fogkefe, fésű már mind egy kupacba
Buszjegyek és szállás foglalás kinyomtatva, sőt annyira hatékonyak voltunk, hogy a hétfőn hazafele utazás közben megejtett építkező boltban való vásárláshoz a megnézendő csempéket is kinyomtattam.
A meglepetés fülhallgató még nem érkezett meg, de holnapra ígérik. Nagyon drukkolok, hogy a holnap délelőtt megérkezzen, mert ha később jön, mi már úton vagyunk!!!
Negyed tízre kell Valenciában legyünk a buszállomásnál, de előtte még parkoló helyet kell találni ahol 3 napig hagyhatjuk a kocsit. Van egy közeli főúton ilyesmi, úgyhogy meglátjuk. Minden esetre úgy két órával korábban indulunk, hogy időbe biztosan oda érjünk. Olyannyira lightosan megyünk, hogy lesz nálunk egy egy laptop hátizsák – nincs más – amiben a törölköző és a kispárna fog lapulni, tiszta póló, fehérnemű és dezodor társaságában. Ennyi…
Megpusztult a telefonom ???
Nem estem még kétségbe, lévén, hogy házon belül van telefon szerelő is 🙂 No meg én is tudom, hogy létezik a “factory reset” meg hasonló megoldások, így reméltem, hogy a telefon megmenthető. Emlékeztem valami olyasmire, hogy ha két gombot nyom meg az ember indításkor akkor valami “huncut menübe” jut az ember. Hajnali négykor azonban a telefon szerelő alszik, így neten kikerestem mi a teendő a telefonnal ebben az esetben. Meg is találtam mit kell tennem, de az eredmény nem sokat javított a dolgon. Megjelent egy fekete alapon kék betűkkel írt KÍNAI menü, amiből ugyan egy vonalat se értettem. Valamit így is sikerült megnyomni, ezután a telefon úgy tett mintha újra indulna… de végül csak elakadt valahol. Újra próbálkoztam, most másik gombokat nyomtam meg és láss csodát egy újabb “valami” jelent meg. Ez jó jel – legalább is remélem, mert az ilyen még megmenthető kéne legyen. Innen tovább azonban nem tudom mit kéne csinálnom. Van valami gyári beállítás ami elméletileg el van mentve Zembernek valahol, szóval felébred reggel és megkérem foglalkozzon a telómmal. Erősen gáz lesz ha nem lesz telefonom a kiruccanásra. 🙁
WTF.
UPDÉT:… kb egy fél óra várakozás után mégiscsak elindult… de ez nem tartott sokáig, most ismét korom fekete a képernyő és nem lehet semmit se kezdeni vele. WTF 2.
Meglepetés
Nagyon remélem, hogy sikerül a meglepetés! Rendeltem egy Bluetooth fülhallgatót Zembernek, ha ő már nekem adta a sajátját 🙂 Kicsit szoros az egész, péntekre volt, hogy megérkezik, mi meg pénteken dél fele indulunk itthonról, hogy legyen bőven idő beérni, parkolót találni, állomásra kijutni stb. Izgulok nagyon!
Megannyi kérdés
Miután megvettük a buszjegyet úgy döntöttünk, hogy megnézzük ha kerül valami olcsó szállás. Nem keresgéltem túl sokat, mondhatni az első, dupla ágyas szobát valahol a központba le is foglaltam. A nagy felindulásban kicsit benéztem, de hát kibírjuk, hiszen csak éjszakáról van szó. A visszajelzések alapján az egyetlen jó benne, hogy az ágy tiszta 😀 Hát majd meglátjuk, olvasgattam a szobáról, nekem nem tűnik olyan katasztrófának, főleg, hogy az első és a legfontosabb kritérium megvan (tiszta az ágy) és árban megengedhető a mi zsebünknek.
Ma készítettem egy listát a fontosabb nevezetességekkel a googli térképen. A terv az, hogy csavarogjunk amerre kedvünk tartja, néha néha ránézve a térképre és ha van valami érdekes, akkor nézzük meg. Töröm a fejem, hogy érdemes-e venni Lisbon Card-ot, és nagyjából úgy gondolom, hogy igen. Lévén, hogy minél többet szeretnénk látni, és az idő nagyon rövid, buszozva, villamosozva a távolságok jobban bejárhatóak. Ha nem kell azon gondolkozni, hogy mennyibe kerül a metró jegy, akkor gyorsan felpattan rá az ember és megy amerre akar. Én nagyon szeretek gyalog felfedezni helyeket, de a nagy városok esetén erre nincs igazán lehetőség rövid idő alatt. Úgyhogy megvesszük a jegyeket, és majd esetleg legközelebb okosabbak leszünk 😀
Huh… még nekem is olyan furcsának tűnik ez az egész 🙂
2 nap Lisszabon
Ha tegnap este megkérditek, hogy mit csinálunk a hétvégén, azt válaszolom, hogy valószínűleg semmit, esetleg takarítunk vagy teszünk veszünk a lakásban… Ezzel szembe, a hétvégét Lisszabonban fogjuk tölteni. 13 óra utazás oda, 13 óra utazás vissza. Pénteken este indul a busz, szombat reggelre ott vagyunk. Szombat estére van 1 szállásunk, és vasárnap este a busz indul visszafele. Az egész összesen két személyre 81 euró.
Week 42
Hihetetlen, de mindjárt vége van az évnek. A 42-hét elmúlt mintha nem is lett volna. …
The Expert
ismerős 😀
Mennyire utálom amikor egy hatalmas cég szarevő lesz
Történetesen most a Google-ra vagyok kiakadva meg a Maps Apijukra. Régebben tök egyszerű volt egy Api kódot összeszedni egy térkép megjelenítésére. Nem beszélek itt semmiféle komplex projektekről, csak a térképről ami a honlapon fel van tüntetve, hogy mégis hol van az adott cég székhelye. Na ezt kérem szépen el kell felejteni. A googli ne engedi meg, hogy “billing infó” nélkül betedd a térképet, és már bocsi, hogy nem fogom a más honlapok térképeihez hozzá rendelni az én fizetős kártyámat. Így nem marad más hátra, mint a klienstől elkérni az Api kódot amitől aztán ők fognak faszolni meg kétségbe esni, hogy azt mégis hogy a fészkes fenébe kell.
S ha már vénülésnél tartunk!
Tegnap valami találkozóról láttam képeket, olyan emberkékkel akiket legalább 10 éve nem láttam. Érdekes jelenség a vénülés, mert vannak akik egyszerűen öregek lettek, annak ellenére, hogy velem egykorúak, vagy max 2-3 évvel idősebbek és vannak akik csak kicsit megértek, ellenben szinte ugyanolyan fiatalosak maradtak… Nem értem. Ők is velem egykorúak…Két ember esetén kétszer kellett megnézzem a képet, ismerősnek tűnt, de nem ismertem fel őket elsőre.
Másik érdekesség, hogy az idősebb generáció, akik már idősebbek voltak ezelőtt tíz évvel is…nos rajtuk alig látszik ez a tíz év. Ők nem vénültek olyan erőteljesen mint ez a néhány ember… nem sokat változtak, max egy két ránccal lett több, de tényleg semmi lényeges…
Tényleg működnek az arckrémek?
Tök kíváncsi lennék egy olyan összehasonlításra ami megmutatná milyen lesz az ember bőre mondjuk 30-40-50-60 éves korban attól függően, hogy milyen arckrémet használt vagy nem használt. Höhö… micsoda sok pénzt spóroltam meg akkor ha kiderül, hogy a krémek amúgy teljesen feleslegesek és a genetika az ami a bőrt ilyenné vagy olyanná tenné 😀 Végül is tök mindegy, szerintem ezentúl se fogok több kencét használni mint eddig, ha nem voltak képes megszokni, hogy rendszeresen kenegessem magam, kétlem, hogy ezután majd változik valami. Nekem csak akkor jut eszembe bekenni a fejem krémmel, ha történetesen kifújja a szél vagy zuhany után kellemetlenül száraz lesz. Van, hogy hetekig nem is tudom merre van az arckrémem. Végül is mire megvénülők, tök mindegy lesz, úgy vettem észre hetven körül mindenki vagy nagyon ráncos vagy ráncos de nagyon!!!
Majdnem megfulladtam
Hát, a tegnap éjjel szinte szinte megfulladtam. Se szép, se kellemes nem volt, nincs miért …