Agyrágóbogár

Elkészült a cseresznye lekvár és nagyon nagyon finom lett. Egy kicsit elméreteztem a cukor mennyiséget, valamiért 6 kiló cseresznyére számoltam mikor csak 4 kiló volt…  Spanyolországban nem létezik a házi lekvár készítés fogalma 😀 A franc tudja milyen bolygón élnek itt, de a boltban megkérdeztem és egyszerűen NEM tudtak arról, hogy létezik lekvár tartósító szer… valami gel fix, 3:1  valami akármi. SEMMI nincs. És nem egy helyen volt egy valaki aki nem tudta, a másik boltban sem létezik semmi. Sőt akitől megkérdeztem az úgy nézett rám mintha atom rakétát akartam volna hirtelen megvenni.  Uff, el kell látogassunk a román boltba ha ilyen “extrém” szereket akarok beszerezni…

Valahol a főzés közepe fele láttam, hogy ez nem lesz a legjobb, nagyon vékony volt a lekvár. De eszembe jutott, hogy az almának nagy a pektin tartalma, így gyors gondolattal felvágtam négy almát, bedobtam a cseresznye mellé főni és láss csodát, szép lassan elkezdet

Művészfotó: “Nem szép, de finom!”

No de a műalkotás alapanyagai:

• 4kg cseresznye
• 400 g cukor (600g cukor???)
• 1 kanál vanília paszta
• 4 alma, apróra vágva – *hámozott!!!

Lett belőle: 4x 250g kanta… Főzési idő kb 1 óra és egy kicsi

Legközelebb így készítem:

Hideg vízbe áztatom és megmosom a cseresznyét, kimagozom és ellenőrzök minden gyanús darabot. Ráöntöm a cukrot és néhány órára a hűtőbe teszem állni. Nekifogok főzni, kevergetem gyakran, és valahol a főzési idő felénél beleteszem a hámozott, apróra vágott almát, tovább kevergetem amíg szépen besűrűsödik. Valahol menet közben hirtelen ötlettől vezérelve egy kiskanál vanília pasztát is raktam bele. Frissen mosott, még forró kantákba tettem, fém kupakkal zártam le, pár percre fejjel lefele fordítottam őket, majd azonnal száraz dunsztba tettem mindent. (alaposan becsomagoltam a kantákat egy hatalmas törölközőbe).

De most így készítettem: kora hajnalba eszembe jutott, hogy “bazdmeg, cseresznye!!!” Nekifogtam kimagozni és a pokol fenekére kívántam azt a hülyét akinek a cseresznye lekvár főzés volt az ötlete (önmagam).   Azt hittem a végtelenségig fog tartani ez a művelet, hogy soha nem végzek vele. De csak a végére jutottam.

Előkaptam az egyetlen kiló cukrot ami itthon volt, és szemre ész nélkül 600g-nyit ráöntöttem a cseresznyére. A nagy matematika így nézett ki: (tessék nem röhögni!!)

200g cukor/kiló cseresznye volt az egyik receptben amit olvastam valahol. Van 6 kiló cseresznyém, az 600g cukor. Beleönt. Majd nézem, hogy hú hát ez több lett int 400g.  (mert 200×4 az 400 az én elvont hajnali matematikámban).  És 4 kiló vásárolt cseresznye az hirtelen 6 kilóvá vált a fejembe. Igen, nagyon fáradt voltam. Csak másnap fogtam fel, hogy a 4 kiló cseresznyéhez 600g cukrot tettem.  

Mint aki jól végezte dolgát, kavartam egyet a  cukrozott cseresznyén és a hűtőbe tettem azzal a szándékkal, hogy később folytatom. Jól levet ereszt…

Főzőcskézésre délután került csak sor.

A kezdetben keletkezett habot leszedtem róla, majd kavargatva vártam  a  besűrűsödést.  Ami nem nagyon akart bekövetkezni.

[Majd eszembe jutott, hogy ellenőrizzem, hogy a cseresznye az magas vagy alacsony pektin tartalmú gyümölcs. Mert én ilyen kis okos vagyok, hogy tudtam, a zselésítés titka a gyümölcs pektin tartalmában rejlik… Kb itt jöttem rá, hogy ha nem jut eszembe valami hirtelen mentő ötlet, akkor nagyon vékony lesz ám ez a lekvár… Pektin pektin… ALMA. Van itthon, így hirtelen ötlettől vezérelve megmostam 4-et, héjastól felapróztam.hátha “eltűnik” a cseresznye között és segít a zselésítésben. Az első hiba az volt, hogy nem hámoztam meg az almát és jó apróra vágtam. Majd kihalásztam a sok alma héjat.  Legközelebb meghámozom és ezzel a gond megoldva. ]

A vége fele már óvatos kell lenni, nagyon könnyen oda tud égni. Sikerült ez is becsületesen, szerencsére észrevettem, azonnal átöntöttem egy másik edénybe és még főztem egy kicsit.

Megjegyzések:

• kevesebb lett belőle mint gondoltam volna
• nagyon finom lett
• nem tudom, hogy a vanília dobott-e rajta valamit, nem érződik erősen az ízén, de valahogy nagyon jó az összhatás.
• Zember el volt ragadtatva 😀 annyira csodálkozott a lekvár készítési “tudásomon” mint amikor először látott kötni, horgolni vagy hímezni 😀 már ezért megérte 😀