Agyrágóbogár

Mennék egy picit világgá, mondjuk a jövő héten miután letudom ezt az über stresszes eseményt ami holnap este kezdődik. Erősen remélem, hogy minden a legnagyobb rendben lesz végig, de ettől függetlenül egy hete már nem alszom. Arra gondoltam, hogy egy kis levegő csere nagyon jót tenne nekünk.  Nem gondolkozom semmi konkrétban és valszeg nem is megyünk sehova, max csak lazábbra vesszük a munkát. De “elméletileg” keresgéltem szállásokat. Találtam is több, ugyanebbe az ár kategóriába szállásokat, ugyancsak 3 napra.

Ugyanarról az országról van szó.  Elsősorban az első hirdetésben szerintem az adó borzalmasan el van túlozva, az adó nem lenne szabad soha se  másfélszerese legyen a szolgáltatásnál, ez nem egyéb mint durva rablás.  Kérdem én, hogy adó ez vagy adó címen az emberektől elzsebelt összeg? A másodikban meg az adó bele van számítva a szállás árába és bár a két képecskén nem látszik, ennem a szállásnak sokkal jobb az értékelése mint az elsőnek. Csak állok és csodálkozom, hogy HOGY VAN EZ.

Ah, mire oda jutottam, hogy megírom ezt a pár sort, már csőtörés sincs, az eső sem esik és valószínűleg egy picit már száradt a beázás is. A kocsival még nem tudjuk mi a helyzet, reménykedünk, hogy még egy ideig mégiscsak bírja nagy befektetés nélkül.  A szombaton felfedezett “talán mégis csőtörés ez” című izgalmak után ma végre volt annyi rés az esőzések között, hogy Zember felment a tetőre.   A szomszéd vize játszott szökőkutat. Az eső mellé ez a víz mennyiség meg szépen eláztatta a fürdőszobánk plafonját és falát.

A jó hír, hogy nem volt túl nagy a baj, Zember szétszedte és újra összerakta azt a csatlakozást és most a víz rendben van. Örült a szomszéd nagyon. Mi még jobban mert az eső elálltával a víz is szépen felszárad. Zember jövő héten majd megjavítja. “Szerencsére” a fürdőszobában nem volt minden befejezve és tuti lesz még egy festés, szóval nem történt óriás nagy tragédia. Az előszoba felett és a konyha felett is van egy kis beszivárgás, ezeket is megjavítja aztán rendben is van a tető egy ideig. Még jó, hogy a javítás nem nehéz! Egy speciális bitum réteget kell gáz lángszóróval felragasztani. Megbeszélte Zember az adminisztrátor szerű szomszéddal, hogy az anyagokat közösen állja mindenki a munkát meg adjuk mi.

Határozottan szeretnék felújítani egy házat is valamikor az életem folyamán.

Az első hír arról szól, hogy Tenerifen a hullámok ablakokat törtek be és balkonokat tettek tönkre. A második és harmadik emeleten.

Az első hírről utólag még természetesen és várhatóan az is kiderült, hogy az aki a tömbházat oda tervezte ahova egy nagy marha volt. Nem elég, hogy túlságosan közel lenne a parthoz… hanem még egyenesen egy beugróra van építve…

A másik hír Sophia Flörsch balesete…

Került egy még újabb videó, amin konkrétan látszik, hogy a nagy repülés előtt volt még egy baleset, amit valószínűleg ő maga okozott. Ezután megperdült és perdülés közben csapta meg egy másik kocsi… innen a dobbantás és repülés.

A minőség/ár arány olyan dolog amin gyakran gondolkozom és gyakran kell választanom általában egyik vagy másik között. Valahogy ezzel én úgy vagyok, hogy az összes olyan holmi, tárgy, felszerelés ami hosszú távon használható és nehezen cserélhető az legyen a jobb minőség, míg az elhasználandó tárgyak maradjanak az olcsóbbak.

Például az összes háztartási gépért hajlandó vagyok sok pénzt kiadni, csak azért, hogy a feltételezhetően jobb minőséget válasszam. Ezek mind olyan gépek amelyek sok sok évig kell szolgáljanak, így elsődleges szempont a minőség, másodlagos az ár. A csempék, csövek, ajtók és ablakok esetén is hasonló elv érvényesül. Végül is mindenre amit hosszú ideig szeretnék használni.

Ezért bosszant különösebben amikor elmegyünk a helyi boltba venni valami alkatrészt. Arra gondolva, hogy végül is egy könyökről van szó, mi lehet jobb rajta az egyik vagy másik boltban. És tessék egy példa:

Az első a Bricomartból származik, ahol “elfogadható” a minőség. A csatlakozások működnek, meg tudtuk oldani velük a problémát, nem folyik semmi de… a Bauhaus-os minőség az egyszerűen jobb ebben az esetben. Nem tudtuk, eszünkbe se jutott, hogy ilyesmi létezhet. Mármint, hogy az egyik bolt még ebben is képes szarabb minőséget árulni mint a másik. Az egy dolog, hogy a Bauhausban találsz luxus üveggel bezárt teraszt is és a Bricoban nem, de hogy egy kurva könyök között is ekkora nagy különbség van, nos bevallom ez nem fordult meg a fejemben. Ha tudom, akkor inkább kivárjuk amíg ismét a Bauhaus fele van utunk és onnan vesszük meg ezeket is.  De mi nagy naivan elmentünk a hozzánk közelebb levő boltba és megvettük őket. Azt az egy félét ami eladó volt, mert ha csak egy féle van, nem igazán lehet látogatni.  A Bricomartos 3.15 euró. A Bauhausos “drágább”, az 3.50 euró. De kérdem én… ha két év múlva az olcsóbb szépen szivárogni kezd, és elcseszi a konyha bútoromat, akkor melyik lesz az olcsóbb??? az amivel 4 eurót spóroltunk vagy az ami több száz euró kiadást okozott azért, mert szarabb minőség volt.

Most így hirtelen nem tudom eldönteni, hogy ez kinek a “bénázása”. Az embereké, mert minden szaron spórolni akarnak?  A szakembereké mert nem követelik meg a minőséget ezen csatlakozók esetén – és persze ez csak példa, nem csak erről a csatlakozó fajtáról van szó. A bolté amiért szar árút rendel arra alapozva, hogy így is úgy is eladják, mert kevesen fogják venni a fáradtságot, hogy elmenjenek más boltba a jobbért??? Vagy összesen úgy általánosságban egyszerűen erre fele mindenki egy icipicit dancsabb, picit szegényebb, picit igénytelenebb? Valószínűleg ez az utolsó. Az állandóan spórolni akaró kliens, a nem törődöm szerelő, az úgyis eladom bolt közös erővel hozza létre ezt a minőség csökkenést.

Minden esetre ismételten bebizonyosodott, hogy inkább menjünk el a Bauhausba és ott vegyünk meg mindent. Még az ilyen fiszem-faszom csatlakozókat is.

Ja és valószínűleg ez a gyatrább minőség úgy a boltnak mint a szerelőknek is sokkal jobban megfelel. Mennyivel jobb ha a vízszereléshez öt évente kihívják valamit eligazítani, valamit kicserélni??? A boltnak is mennyivel jobb ha az olcsóbb alkatrész gyakoribb meghibásodásokat okozva előbb vagy utóbb újabb alkatrész vásárlásokat generál. Végül is csak épp annyira kell fenntartani a minőséget, hogy ez a romlás ne legyen nagyon feltűnő…. minek is gyártanának igazán JÓ alkatrészeket… mikor a rossz alkatrész egy csomó pénzt hoz a konyhára.

Hirtelen alakult a tegnap délutáni program. Megkérdezte Si., hogy kell-e valami a Bauhausból, mert mennek. Három könyök kellett és egy darab cső, ezért megkérdeztem ha mehetünk e velük, mert nagyon nehéz elmagyarázni, hogy “Pex cső, húszas könyök ami gép nélkül szerelhető fel a csőre”. Mi tudjuk miről van szó, ő biztosan nem. Az egészben az egyetlen bökkenő csak az volt, hogy Si anyja is velünk tartott és ez a nő nem igazán illethető más jelzővel mint, hogy egy  “R.A.B” (Really Annoying Bitch). Nem szép dolog ezt mondani egy öregasszonyra, de hát az igazság, hogy ez a banyec valami katasztrófa lehetett fiatal korában, mert most meg elviselhetetlenül hisztis és egyszerűen rettenetes. Nagyon sajnálom Si-t és főleg a férjét, ha sokáig él ez a vén satrafa, még a kapcsolatuk is rámehet. Állandóan basztatja a férjet  mindig mindennek úgy kell lennie ahogy neki tetszik, kimondottan provokálja a pasit állandó jelleggel. Talán az egyetlen szerencse, hogy a pasi nem érti mit mond állandóan az öregasszony, de a lánya érti… Egyszerűen nem értem, hogyan lehet valaki ennyire mérgező.  Ja és azt is tudjuk mástól (a tulajtól), hogy a vénasszony fiatalabb korában se volt kellemesebb társaság 😀 bevallom azt hittük, hogy tulaj túloz, de most, hogy pár alkalommal egy  pici időt töltöttünk az öregasszonnyal is, meg kell adnom, hogy igaza volt a tulajnak: nagyon nehéz eset. Szegény Si. Nem irigylem.