Farmer gondok…


Most kerültem bajba 😀 Az egyik kedvenc és nagyon kényelmes farmerem elszakadt a másik meg úgy néz ki hamarosan követni fogja. Nézelődtem online, hogy mégis hol kéne farmert vennem, de a felhozatal egyszerűen siralmas 😀 Van a közelben egy szupermarket ahol mindenféle modern divatboltnak van kis üzlete és gondoltam majd kiokosítom magam online, és holnap nyílegyenesen abba a boltba megyünk ahol van olyan farmer ami  esélyesen jó lesz nekem.

Kétségbeesetten megnéztem a felhozatalt és megállapítottam, hogy a gyerekkorom rémes farmerjeit lehet kapni ismét, eszméletlen idétlen, csúnya, ronda variációkban.   Egyiket se bírom elképzelni magamon. Azt se zárom ki, hogy igazából ez is az öregség jele és mi a francnak vagyok olyan igényes, hogy: sima, egyszerű sötétkék vagy fekete farmer, szakadás mentes, kopás mentes, egyenes vonal, nem feszül rá túl feltűnően a közepesen terebélyes seggemre, nem jön fel a nyakamig  és  remélhetőleg nem igényel cipőkanalat a felhúzásához nadrágot szeretnék.

 

Még ez is….


Most már végére értünk a “szekrény krízisnek”. Holnap össze lesz szerelve és ideig óráig majd jó lesz, akárhogy is. Tiszta és ez a lényeg. Még azonban volt egy végső kegyelemdöfése… Miután kiszedtük a tetejét és az alját a rettenetes szobából, kiderült, hogy a teteje nagyon szarrá van menve. Tippem szerint virágot tarthattak a tetején, mert a nedvességtől a fedő lemez szét volt válva lapjára. Nem volt itthon semmi amivel megoldhattam volna, így karton dobozból vágtam ki csíkokat és csavaroztam össze a fával, ami elegendő szorítást jelentett, hogy a ragasztó bemenjen a rétegek alá és valamennyire helyrehozza a bajt.  Elképzelhetitek mennyire van elegem ebből a szekrényből, ha így oldottam meg és még így is jó, csak essünk már túl rajta. Végül is egészen jól stabilizálódott ez a rész, így marad a “ha működik akkor jól van” elv.

Holnap az összeszerelés nagy napja van.

 

Meleg lesz a télen…


Nehéz döntésre szántuk rá magunkat, de végül kimondtuk mind a ketten: a nappaliba szánt szekrényt fel fogjuk darabolni és télen elégetjük. Ez a LEGJOBB és legpraktikusabb megoldás. Igyekszem még egyszer átgondolni az egészet, de sajnos ezt el kell könyvelni mint rossz ötletet és nem fokozni tovább a vele járó vesztességeket.

Itt vannak az okok, amiért ide jutottunk:

  • a szekrény túl nagy, csak egy falon fér el, de mi oda eredetileg a tévét szerettük volna tenni
  • a szekrény színe bordó, nagyon nem kedveljük,kéne festeni
  • a festék nagyon drága, 150-200 euróra ugrana fel, hogy rendes munkát végezzünk, de akár többe is kerülhet, tekintve, hogy a polcokat és az ajtókat is fehérre kéne festeni kívül belül.
  • tekintve az előző szekrénnyel a besárgulást, előtte le kéne kenni shelakkal, ami még 50-60 de akár több euróra is felugorhatna
  • rendesen felújítani – hogy szép is legyen- sok időbe telik, pepecskedés és várakozás a rétegek száradása között
  • hiányoznak fogantyúk, régi fajta már nem lehet ilyent kapni, ki kéne cserélni az összest
  • nincs és nem is lesz annyi és olyan holmink amit egy hatalmas vitrines szekrénybe lehet tenni, nem fogok nekikezdeni nippeket és porcelánokat gyűjteni vénségemre.

Erről a szekrényről van szó:

Eladnám… de pechemre ez se járható út. A két szélső “modul” nem volt szétszedhető.  És olyan nagyok, hogy a lépcsőházban az első két fordulónál nem fértek be. Úgyhogy bummer. Elvágtuk őket, azzal az elképzeléssel, hogy alulról összefogjuk, egy kis gittel kijavítjuk, és a festék meg eltakarja a vágást. Ez megoldható lenne, de már így ki a fenének fog kelleni mint bútor??? Az aki megvenne egy ekkora bútort az van annyira igényes, hogy nem vesz félbe vágott bútort..

Ráadásul erre fele olyan kurva drága a szállítás, hogy innen ahol mi vagyunk csak valami erősen mániás fizetne egy kocsit, hogy elvigye. Max ingyen odaadhatnánk valakinek, de azt meg minek? Akkor inkább legyen meleg a sok fáradozásból amibe került, hogy ide eljusson.

Persze sajnálom is valahol. Hiszen amikor elhoztuk, akkor azzal a gondolattal hoztuk el, hogy megtartsuk. De így… nem érdemes.

Szóval így. Legközelebb, hogy elővesszük a fűrész gépet, a tetelje és az alja fel lesz vágva. Nagyon sok helyet foglal így és útba van erősen. Jó, hogy másfél évet kerülgettük és vigyáztunk rá…

Ideiglenes barna


Kész…A szekrény sorsa el van döntve. Találtam valami kóbor festéket a lakásban, ami barna és nem víz alapú és tudtommal az amire megvettük már nem érvényes. Így ezzel a festékkel lekenjük a szekrényt, mikor megszáradt behozzuk, használni fogjuk ideig óráig és közben szépen félreteszem a pénzt az újra. Amint megvan a pénz, megveszünk egy ilyesmit:

 

A régit meg felaprítjuk és mehet a francba, nekem többet nem kell. Kész.

Micsoda szívás!!!


Ez a bútor nem igazán akar együttműködni…. Ma reggelre itt az újabb fejlemény.

9

A tegnap miközben Zember festette a jobb oldali darabot, odahívott, hogy menjek nézzem meg én is, mert valami nem stimmel vele, hiszen ő sárgás foltokat lát. Nézem és én is ugyanazt látom. Oké valami átüt, semmi baj, megoldjuk… gondoltuk mi. Elővettem a festékgyártó által alapozónak is javasolt “barniz ultra mate” nevű anyagot (minden egyazon cégtől származik, La Pajarita) és bekentem vele a sárgás felületet, azt remélve, hogy ez megoldja a bajt és reggel csak újra festjük és kész. Reggelre azonban ennyire durva helyzettel találtuk szembe magunkat.

Azóta sikerült utána olvasnom, hogy csersav vagy tanninok ezek(valószínűleg), és hogy váratlanul néha támadnak, nincs honnan tudni hogy elő jön vagy sem, igazából a víz alapú festék “szedi ki” a fából. Ami csak azért “vicces”, mert az összes ajtó és oldal belseje le lett festve, aminek nyilván semmi baja nincs. Amikor áttértünk a külső oldalra, ott jelentkezett először ez a szar.

Két megoldást ajánlanak rá: shellac (spanyolul goma laca) nevű szerrel bekenni vagy nem víz alapú alapozóval átkenni.  Az alapozó lenne az olcsóbb megoldás, de mi van ha az se működik? A shellac az valamivel drágább és sajnos nem tudom, hogy mennyire lenne szükségem. Elég egy fél liter? Kell egy liter? Nagyon nagy felületről van szó. Azóta próba festést végeztünk az ajtókon is, és azok is sárgulnak. Szóval az egész szekrény külsejére szükség lenne erre a védő rétegre. Ettől meg nagyon ideges lettem.

Most már azon töröm a fejem, hogy egyáltalán megéri e kínlódni vele? Ma kiszámoltam, hogy mennyibe kerülne az Ikeás szekrény. Természetesen kissé hasra estem, de végül is megvehető modulonként. Sok lenne. De nagyon elment a kedvem ettől a szekrénytől. Még alszunk rá.

 

Fotók automatikus mentése Google Drive-ra


Végre eljutottam oda, hogy letöltöttem a google drive appot és beállítottam, hogy automatikusan szinkronizálja a számítógépről a fotókat. A telefonról már egy ideje menti. És ez szuper dolog, mert így tudom, hogy ott megvan minden fotóm. Ezen kívül van egy merevlemez amire mentegetjük a dolgokat. Általában egy csomó elavult és felesleges infó van ott, de igazából a képek azok amelyek pótolhatatlanok 🙂

 

Kiakadtam a szekrényre


De nagyon. Kezdődött azzal, hogy nemrég egy zsák pénzt hagytunk ott festékre. Aztán itt van ez a láb sztori, ami nem hagy nyugodni, e nélkül szar az egész. De az még pénz. Csak ha már annyit beleraktunk, egye fene az a láb összeg, gyere csináljuk meg jól… Ha megcsinálom azért fogom bánni, hogy ennyi sok pénzt beletettem, ha nem csinálom meg akkor azért. Sehogy se jó. De alapvetően arra ment fel a cukrom, hogy az én számolásaim szerint a 4 doboz festék elég kellett volna legyen a “hátsó” szobák bútoraira. Ez a két kis éjjeli szekrény, irodába pakolt komód és a ruhás szekrényt jelenti. A másik nagy szekrényről már lemondtam, de ebbe már bele kezdtünk, nem hagyhatom félbe. Ma kiderült, hogy dehogy elég. Még fél doboz van és az összes ajtót le kell festeni, az oldalakat le kell festeni és a talapzatot is le kell festeni. Kategorikusan nem lesz elég, minimum kettő, de az is lehet, hogy 3 darab, sőt megeshet, hogy 4 festékre is szükségünk lesz.

Mindezek mellé társul, hogy Zember festi a festéket és oda hív, hogy menjek nézzem meg, mert valami nem stimmel. És tényleg. Az egyik oldala sárgul kegyetlenül. Nem tudjuk mitől, de nagyon foltos és ronda. Azt hittem a lapos guta ott üt meg helyben. Becs szóra egy percre végig futott a fejembe, hogy kész, ebből elegem van, elhasználtuk amit el, hagyjuk abba, felaprítjuk a szekrényt, tűzre vele, le van szarva ez az egész és megveszünk valami egyszerű új bútort mert nekem ebből egyszerűen elegem van. Az ember kínlódik, kurva sokba kerül és a végén egy nagy kupac szar lesz…. Végül nem vágtuk fel, nem aprítottuk fel. De holnap ismét megyünk pénzt költeni a szekrényre. Muszáj venni valami alapozót, azzal lekenni előtte, majd utána újra festeni a festékkel. És persze festéket is kell venni. És ha már ennyi pénzt elcsesztünk vele, akkor megvesszük a lábakat  is, és megoldjuk rendesen. De most már utálom ezeket a bútorokat. És úgy vagyok velük, hogy inkább ne hoztuk volna el. Jobban járunk. 🙁

Eléggé elszomorít. Mert én örültem neki, szerettem volna és szerintem végül szépek lesznek. De már anyagilag kész csőd. A festékek eszméletlenül drágák…

Mi legyen a lábakkal????


Már azt hittem teljesen belenyugodtam ebbe a láb dologba, de most megint elkezdte bizgetni a fantáziámat és nagyon. Zembernek el se merem mondani, mert csak a fejét fogja majd, hogy megint micsoda hülye ötleteim vannak. Végül is az ötlet ugyanaz, csak a megoldás más 😀 Az egész csak attól függ mennyibe kerül. Ha túl sok pénz, akkor nem éri meg. Ezért megpróbálok számolni, legalábbis azokkal az adatokkal ami rendelkezésemre áll.

Már több ötletem volt ezzel, de egyik se volt jó. Mármint megfelelő felszerelés hiányába nem megoldható. De ez talán igen.

Ezt a blog bejegyzést találtam meg, ahol egy hasonló lábbal “megáldott” régi éjjeli szerkényt alakítanak át. Sejtettem én, hogy az alsó láb külön van, de nem nagyon látszott a miénken, hogy leszedhető-e vagy ha szétszedjük, akkor a szekrény is szétesik. De a fentebbi példából kiindulva jó alaposan megnéztem és igen, pont ott van összetoldva ahol a blogon is van. Így a megoldandó feladat átalakult: egyszerűen csak le kell szedni a lábakat, valami sima lécből feltenni egy csíkot, mert egyszerűen csak szebben néz ki, és arra felszerelni a lábakat. Kész. 

A második képre berajzoltam, hogy mit képzelek el. A fa anyag erre nem lenne olyan nagyon drága:  300 x 4,4 x 1,9 cm darab a Bauhausban  3 euró körül van és talán 4 max 5 drb kéne az összes szekrényhez. Tök egyenes, sima lábakat valószínűleg találunk a bauhausban is de ha nem, akkor van  14 euróért 4drb az Ikeában.

Vannak továbbá egyenes lábak is, 2drb /5 euró, ugyanis a nagy szekrényeknek középen egyenes lába van. Igazából 2 ilyen szettet kéne megvenni, és hátulra simán vághatunk valami sokkal olcsóbb fából lábat, hiszen az nem is látszik és megvan hozzá a gép amivel levágjuk…  Összesen kb 50 euróba kerülne.

Lássam mit szól Zember a javaslathoz. Mert mindig ott van a kérdés, hogy mi van ha alaposan elrontjuk???

Alakul az éjjeliszekrény


Valami ilyesminek indult a terv, de végül az ágy keretet nem tartottuk meg. Sokat törtem a fejem, hogy miként lehetne megoldani de végül feladtam, mert elkezdett sokkal jobban tetszeni az egyszerű ágy ötlete. Végül az ágy keretet felvágtuk és télen meleggé alakítjuk…

Az éjjeliszekrényeket megtartjuk, legalább is egy ideig. Most már csak arra kell rászánjuk magunkat, hogy a fogantyúkat is a helyükre tegyük, illetve ennek a szekrénykének a tetejére egy fát vágassunk. Kicsit “tipikusra” sikerednek ezek a fehér-fa kombinációk, de a fehérnél jobb színt nem találtam.  Nekem nem tetszenek különösebben ezek a modern tarka barka színek, úgyhogy marad a fehér 😀 és mivel az ágy fa, a falvédő fa, így jól fog mutatni a fa az éjjeliszekrényen is.

A lámpával is van még egy kis dolgom. Át kell rakjam   máshova a villanykapcsolót, jelenleg nincs kényelmes helyen.

A bútorok lábának a megmagasítása egyelőre félre van téve. Túl sok időt vesztegettünk vele, szerszámokra lett volna szükség stb…

Létezik minőség is…


Általunk nem megfizethető, de legalább létezik.

Jó dolog az Amazon, mert mindenféle után nézelődve az ember elrakhatja a találatokat a “wishlist”-re és később könnyű visszakeresni.

Nemrég elkezdtem keresgélni valami kis parázzsal grillező szerkentyűt. Vannak valami hordozható modellek amelyek elméletileg elférnek  de mindegyik olyan gyatra minőség, hogy kétszer is meggondolom ha kiadok érte annyit amennyi.  Ezek után szembe jött egy igazán szép modell. Volt kis bemutató filmecskéje és egyszerűen látszott, hogy na ez igen, ebbe sok erőfeszítést és jó anyagot tettek bele, hogy olyan legyen amilyen. Csak hát ép egy nullával van több a végén mint amennyit én adni tudnák érte. Úgyhogy…valószínűleg az Ikeás 20 eurós grillezővel maradunk. Végül is az is jó lesz valamire.

De íme a szép grillező cucc:

De jó lesz nekünk az Ikeás 20 eurós is…

Befejeztük a balkont


Befejeztük a balkont és szép lett. A fehér nagyon jó színnek bizonyul, nagyobbnak tűnik a balkon, pedig becs szóra nem toltuk ki a falát.  És nem csak, hogy nagyobbnak tűnik, de nem is forrósodik fel a fal több órás napsütés után sem. (a régi kék erősen forró volt délutánonként, besugározva a meleget a lakásba. Holnap hozok képeket.

Megérkezett a monitorom. Egy ÁLOM. Ilyen “ultra wide”, két ablakot simán egymás mellé tudok tenni, de mellette még van hely a zenének is. Eszméletlen. Na így már lehet dolgozni!!!  Nem kell kapkodni az ablakok között, egyszerűen csak egymás mellé teszem amit kell és rálátok mindenre.

Most azonban muszáj venni billentyűzetet is. Csak egy régi van, kb úgy szól mint egy traktor. A laptopnak sokkal csendesebb a billentyűzete, megszoktam, hogy nem ébrednek meg a szomszédok a heves gépelésem hangjára…

Festegettük a bútorokat. Hamarosan meglesz az éjjeliszekrény, ruhás szekrény, iroda bútor.

Felhívott a Vodafone. Hogy ajánlatot adjanak. Zember rövidre zárta: egyetlen dolog amérdekel azt úgy hívják optikai kábeles internet. ha azt hozod, keresd meg, az összevisza telefon, percek és tévé egyszerűen nem érdekel.

Bezáródik az ember lelke…


Egy ideje nagyon nehezemre esik blogokba megjegyzéseket írni. Valahogy nem érzem, hogy bármiféle címen is jogom lenne belekotyogni más emberek életébe. Szeretek blogokat olvasni, olyan mintha icipicit belesne az ember más sorsok mögé és onnan kicsillan egy kis élet… mint ahogy kinézek az ablakon és látom, hogy a egyik vagy másik szomszéd  lakásban megbillen a függöny, vagy valaki ruhát terít és próbálom elképzelni, hogy milyen lehet az élete. Általában nem tudom, mert csak a saját realitásom az amit ismerek, a saját tapasztalataim azok amelyek megadják az egész elképzelt történetemnek az alapját és az meg nem lesz hasonló sem a másik ember életére nézve.

A blogok érdekes jelenségek. Én soha nem gondoltam, hogy egy egy blog beszámol az egész történetről. Inkább csak pillanatképek, afféle virtuális polaroidok amit az ember megörökít majd a pillanat tovaszáll. Ahogy kiskutyáról kismillió kis ártatlan kép készül, és mindenki azt hiszi, hogy egy cukorbogárral van dolga mikor maga a sátán fia garázdálkodik a konyhában, szobában szétszedve mindent 🙂 Szerintem a blog is ilyen. Megfogja a pillanatot és onnan tovább az egész csak egy volt nincs történet.

Reflektálok mostanság az élet dolgain… milyen lesz öregnek lenni? Megérem-e egyáltalán az öreg kort? Miért nem akarok kutyát, hiszen imádtam Zebet és most sehogy se vagyok “hajlandó” meggyőzni magam, hogy egy kutya jó ötlet lenne. Ki kéne menni a házból. Nem szeretek kimenni a házból mert a kinti világ rohadt, ronda és tele van szeméttel meg szemét emberekkel. Itt jó, itt szép – nem a szó szoros értelmében- hanem inkább költői módon…  Félig meddig a virtuális világban élünk. És nekem ez nem fáj.

Azt tudom, hogy az emberek nagy része csak szörnyülködve tud beszélni arról, hogy ő meg a gyerekei több időt töltenek online mint beszélgetve és hogy ez mennyire rossz. Én meg úgy vagyok vele, hogy eh… a virtuális világ szebb és ha egy nap lehetővé válik az önmagunk feltöltése az internetre, én jelentkezni fogok 😀 önként. Képzeljétek el azt a tudás mennyiséget amihez hozzá juthat az ember. Mit nekem hús vér létezés mikor bittek meg bájtok formájában egy végtelen mennyiségű adatot, tudást, sok okos dolgot tud az ember virtuálisan magába szippantani. Az összes youtube “how to” videót, nyelvleckéket, gépek használatát, és egyéb okoskodásokat csak egyből a tároló kapacitásának a függvényébe magába tud szippantani.

Lesz-e valaha ilyesmire lehetőség? Kötve hiszem, hogy az én életem során lesz.

Halál… milyen kegyetlen dolog ez. Eszembe jut az a barátunk aki mindjárt 3 éve meghalt. Hogy mennyire “kiesett” mindenből, hogy akármennyit szenvedett  és bár nincs elfelejtve, azért egy kicsit mégis… mégis az “élet megy tovább”. A felesége új élettársra talált. Aminek kimondhatatlanul örvendek, nagyon rendes csaj, igazán megérdemelte a kis boldogságot azok után amin keresztül ment a férje mellett. De valahogy elszomorodva veszem tudomásul, hogy az aki meghalt az már csak emlék és nem részese a mindennapoknak. Nem gondol rá az ember , nem mérgelődik vele, nem veszekszik vele.

……………

Éljen a technológia! Újra van füllhallgatóm


Após vett magának egy tévét, ami mellé járt egy Bluetooth fülhallgató. Ezt elküldte nekünk, mert ő nem tud mit kezdeni ezzel a kábelmentes technikai csodával. És nekünk ez elképesztően jól jött, ugyanis elromlott az a csatlakozó a laptopon ahova a fülhallgatót kellett bedugni és már hetek óta nem tudtam este zenét hallgatni, vagy kliensekkel rendesen beszélgetni. Mármint tudtam beszélni velük, de ők is hallottak minden háttérzajt a házból…

Szuper cuc, akár a wc-re is mehetek nem vagyok hozzákötve a géphez 😀

Csomag


Huss eltelt ez a hét is.

Jóformán csak melóról szólt meg idegeskedésről. Végül csütörtök este volt egy icike picike áttörés, amikor is megérkezett a válasz és a csávó aki annyi kellemetlenséget okozott végül önként kifizetett. Rendben, így nem kell egy csomót vitázni vele. Menjen a francba.   Kívánom neki, hogy kapjon valami baszott hülye indiai freelancert aki jól átverje és lehazudja a csillagos eget az égről, mert ez a gané megérdemli.  Egy sima mondat, hogy “nagyon foglalt vagyok, de hamarosan jelentkezem”, esetleg a pénz felének a kifizetése, hogy lássam komolyan a szándékai megoldotta volna. Ő választotta, hogy rögtön másnap amikor a pénz letétbe helyezését kértem meglépett nem én. És pénz persze nem volt.  Ebből nekem nem maradt más “leolvasni” valóm mint, hogy átverés volt az egész és a reakcióm szerintem teljesen a helyén volt.  Mindenki bekaphatja aki ennyire gané, de én biztos, hogy nem fogok neki dolgozni, inkább éhen döglök mintsem ezzel szóba álljak még egyszer.  Lehet, hogy meg van szokva hajlongó pakisztáni meg indiai csórókkal akikkel azt tehet amit akar, de jobb ha felfogja, hogy nem mindenki olyan.

Pénteken reggel elmentünk megnézni a hajót! Nagyon szép volt. A fotók nem sikerültek a legjobban, a fény viszonyok nem voltak kicsit sem ideálisak sajnos nem lehet a másik oldalról megközelíteni, onnan szuper képek sikerültek volna. Hacsak nem iratkozunk be a helyi hajós klubba, veszünk csónakot… más esély nincs bejutni a kikötő másik oldalára.

Amúgy nagyon jópofa volt ez a reggel. Valami hat körül ébredtem, nem sokkal később az ébresztő is szólni kezdett. Hét fele értünk a kikötőbe, ahol simán kaptunk parkoló helyet, alig lézengtek még az emberek. A hajó meg ott tanyázott a nagy kerek fenekével 😀  Igaz, ilyenkor nem lehet felmenni a hajóra, de ott reggelizett a személyzet a fedélzeten. Sajnos igen hamar kiderült, hogy a kora reggeli érkezésnek van egy nagy hátránya… a nap pont szemből kell fel és a fotókat nagyon nem lehet úgy pozicionálni, hogy látszódjon valami… De azért csak sikerült pár fotót készíteni.

Ezután gondoltunk iszunk egy kávét valahol mint a nagy urak és végül egy péksütemények és egyéb finomságokkal tele helyre ültünk be. Ez volt csak nyitva. És ha már ennyire kirúgunk a hámból reggel volt, akkor vettünk egy egy sajtos sonkás szendvicset. Ma szenvedek tőle egy picikét, de tegnap megérte úgy az íz mint a hangulat kedvéért… nagyon finom volt.

Javasoltam Zembernek, hogy ezt gyakrabban kéne ilyesmit csinálni, jót tenne a hangulatunknak 🙂

Ezen kívül halad a balkon…Két falra már csak a vágott csempék kellenek és két kis fal még hátra van. A vágások mindig nagy zajjal járnak, így azzal csak hétfőn fog babrálni. Ezután a már csak egy gyors festés következik, nem fogunk sokat tökölni többet a balkonnal, legyen tiszta és kész is. Az igazság az, hogy itt a legfontosabb az volt, hogy a törmelékkel, malterral és egyebekkel járó munkálatoktól megszabaduljunk, hogy végre ne legyen semmi ami behordja a koszt ide a “lakott részre”.  Ha a falak festése a balkonon nem lesz tökéletes, akkor se gond, majd ha minden egyéb meló be van fejezve ehhez vissza tud térni. Ráadásul ez a része a lakásnak van a legjobban kitéve a szélnek, esőnek, valószínűleg egy két éven belül úgyis újra kell javítani a falakat.

A lépcsőházat is felsepertük/felmostuk a tegnap. A tető régebben beázott és az egész festék mállik le. Ez időnként kisebb nagyobb darabokat jelent. Tegnap kicsit megdolgoztuk, én a seprűvel, Zember a hosszú nyelű spaklival, mondhatni nagy részétől megszabadultunk, de egészen a földszintig “hullott a hó”. Ráadásul rá is fért már a lépcsőházra a takarítás. Régebben úgy értettük, hogy valakinek fizetnek aki takarít, de hát tudja a fene, hogy ez történik-e vagy sem.