Éljen a technológia! Újra van füllhallgatóm


Após vett magának egy tévét, ami mellé járt egy Bluetooth fülhallgató. Ezt elküldte nekünk, mert ő nem tud mit kezdeni ezzel a kábelmentes technikai csodával. És nekünk ez elképesztően jól jött, ugyanis elromlott az a csatlakozó a laptopon ahova a fülhallgatót kellett bedugni és már hetek óta nem tudtam este zenét hallgatni, vagy kliensekkel rendesen beszélgetni. Mármint tudtam beszélni velük, de ők is hallottak minden háttérzajt a házból…

Szuper cuc, akár a wc-re is mehetek nem vagyok hozzákötve a géphez 😀

Csomag


Huss eltelt ez a hét is.

Jóformán csak melóról szólt meg idegeskedésről. Végül csütörtök este volt egy icike picike áttörés, amikor is megérkezett a válasz és a csávó aki annyi kellemetlenséget okozott végül önként kifizetett. Rendben, így nem kell egy csomót vitázni vele. Menjen a francba.   Kívánom neki, hogy kapjon valami baszott hülye indiai freelancert aki jól átverje és lehazudja a csillagos eget az égről, mert ez a gané megérdemli.  Egy sima mondat, hogy “nagyon foglalt vagyok, de hamarosan jelentkezem”, esetleg a pénz felének a kifizetése, hogy lássam komolyan a szándékai megoldotta volna. Ő választotta, hogy rögtön másnap amikor a pénz letétbe helyezését kértem meglépett nem én. És pénz persze nem volt.  Ebből nekem nem maradt más “leolvasni” valóm mint, hogy átverés volt az egész és a reakcióm szerintem teljesen a helyén volt.  Mindenki bekaphatja aki ennyire gané, de én biztos, hogy nem fogok neki dolgozni, inkább éhen döglök mintsem ezzel szóba álljak még egyszer.  Lehet, hogy meg van szokva hajlongó pakisztáni meg indiai csórókkal akikkel azt tehet amit akar, de jobb ha felfogja, hogy nem mindenki olyan.

Pénteken reggel elmentünk megnézni a hajót! Nagyon szép volt. A fotók nem sikerültek a legjobban, a fény viszonyok nem voltak kicsit sem ideálisak sajnos nem lehet a másik oldalról megközelíteni, onnan szuper képek sikerültek volna. Hacsak nem iratkozunk be a helyi hajós klubba, veszünk csónakot… más esély nincs bejutni a kikötő másik oldalára.

Amúgy nagyon jópofa volt ez a reggel. Valami hat körül ébredtem, nem sokkal később az ébresztő is szólni kezdett. Hét fele értünk a kikötőbe, ahol simán kaptunk parkoló helyet, alig lézengtek még az emberek. A hajó meg ott tanyázott a nagy kerek fenekével 😀  Igaz, ilyenkor nem lehet felmenni a hajóra, de ott reggelizett a személyzet a fedélzeten. Sajnos igen hamar kiderült, hogy a kora reggeli érkezésnek van egy nagy hátránya… a nap pont szemből kell fel és a fotókat nagyon nem lehet úgy pozicionálni, hogy látszódjon valami… De azért csak sikerült pár fotót készíteni.

Ezután gondoltunk iszunk egy kávét valahol mint a nagy urak és végül egy péksütemények és egyéb finomságokkal tele helyre ültünk be. Ez volt csak nyitva. És ha már ennyire kirúgunk a hámból reggel volt, akkor vettünk egy egy sajtos sonkás szendvicset. Ma szenvedek tőle egy picikét, de tegnap megérte úgy az íz mint a hangulat kedvéért… nagyon finom volt.

Javasoltam Zembernek, hogy ezt gyakrabban kéne ilyesmit csinálni, jót tenne a hangulatunknak 🙂

Ezen kívül halad a balkon…Két falra már csak a vágott csempék kellenek és két kis fal még hátra van. A vágások mindig nagy zajjal járnak, így azzal csak hétfőn fog babrálni. Ezután a már csak egy gyors festés következik, nem fogunk sokat tökölni többet a balkonnal, legyen tiszta és kész is. Az igazság az, hogy itt a legfontosabb az volt, hogy a törmelékkel, malterral és egyebekkel járó munkálatoktól megszabaduljunk, hogy végre ne legyen semmi ami behordja a koszt ide a “lakott részre”.  Ha a falak festése a balkonon nem lesz tökéletes, akkor se gond, majd ha minden egyéb meló be van fejezve ehhez vissza tud térni. Ráadásul ez a része a lakásnak van a legjobban kitéve a szélnek, esőnek, valószínűleg egy két éven belül úgyis újra kell javítani a falakat.

A lépcsőházat is felsepertük/felmostuk a tegnap. A tető régebben beázott és az egész festék mállik le. Ez időnként kisebb nagyobb darabokat jelent. Tegnap kicsit megdolgoztuk, én a seprűvel, Zember a hosszú nyelű spaklival, mondhatni nagy részétől megszabadultunk, de egészen a földszintig “hullott a hó”. Ráadásul rá is fért már a lépcsőházra a takarítás. Régebben úgy értettük, hogy valakinek fizetnek aki takarít, de hát tudja a fene, hogy ez történik-e vagy sem.

 

“Hétvége” szerdán


Ellógtunk ma.  Egy kicsit távolabbi nagyon érdekes faluban jártunk. A neve Morella, egy szikla tetején levő vár köré épült falu – mini város a semmi kellős közepén. Az oda vezető út kanyargós, rengeteg szerpentinnel és csak zöld erdő meg valami mező szerűség veszi körül. Vannak még a közelben icike picike települések itt ott, de alapvetően egyik sem valami nagy.

Ennek a településnek az egyik eseménye a Sexenni, a hat évente egyszer megrendezett nagy ünnep.  Ez ha jól tudom két hét ünneplést jelent… a város fő utcái teljesen fel vannak díszítve, mindenféle felvonulásokat tartana, események vannak és persze tömegnyomor. A szervezés jelen esetben egészen jó volt. A városhoz közeledve a kocsikat egy óriási nagy mezőre terelték, ami parkolónak volt kinevezve. Amíg a szemed ellátott kocsi sorok. Az embereket meg buszok szállították fel a várfalhoz és persze ugyanazok a buszok vissza. A jegy 2,5 euróba került fejenként, oda vissza utazást tartalmazta. Ki mikor érkezett akkor szállt fel és így el volt kerülve, hogy ellehetetlenüljön a bejárat, de igazából az egész település is. Számítottunk arra, hogy sokan lesznek, de ahhoz képest, hogy szerda volt… pffftt… hát döbbenetes milyen sokan voltak.

Ez a kapu pont a másik oldalon van és bentről fotózva.

És íme a kavalkád… kedves, szép, érdekes, kissé giccses az én szememben – pedig nekik sok esetben ez a népviselet. Fura látni a “függöny” ruhákat.. mikor én egy igazi székely népviseletre gondolok úgy mint hagyományos ruházat.  Ami számomra döbbenetes látvány az a sok fiatal, gyerek, felnőtt részvétele ezeken az eseményeken.  A felvonulások résztvevői, a díszítők munkája, a zenélő csapatok stb. Mind mind mind részesei ezeknek az eseményeknek, otthon ilyesmi egyszerűen nem létezik.  Fantasztikus élmény belecsöppenni egy teljesen idegen kultúrába és tágra meredt szemekkel bámulni, “hogy mik vannak”.

P.S. A papír virágok csodaszépek voltak… nem tudom elképzelni sem mennyit dolgozhattak rajta. Valahol középen vannak képek, amennyire lehetett bezummoltam őket.

Többféle tematika volt az utcákon keresztül. És tuti nem láttunk mindent…

Székek


Előttte – utána 😀

Nem lehet kapni fehér-barna széket ami egyszerű, szép és olcsó is legyen. Ha nem, akkor hát csináltam magunknak fehér-barna széket.

Iroda


Pénteken teljesen lazán ébredtem annak tudatában, hogy szombat van. Akkor  jutott el az agyamig, hogy csak péntek amikor megláttam a piacot.  Fura volt, mert így hosszabb lett a hétvége 😀

Gyorsan elmentünk vásárolni, mert kb semmi kaja nem volt itthon, majd nekifogtunk kipucolni az kis szobát ami ezentúl irodának fog szolgálni. A legutóbbi takarítás óta szinte teljesen feltelt törmelékekkel, szerszámokkal és új csempével . ami a balkonra fog kerülni. A törmelék nagy részét lehordta Zember, amire már nem volt erő meg energia, azt kihordtuk szépen a balkonra egy két napig. Lemostam a balkon ajtót, felmostam a földet és összeszereltük az íróasztalokat.

Erről egy kép itt:

Az íróasztalok az Aldiból származnak, nem voltak túl drágák. Nem is a legesleglegebbek, de a célnak meg fognak felelni, legalább is pár évig nagyon jó lesz ez. Kissé káromkodással volt tele tűzdelve az összeszerelésük, ugyanis az utasítások nagyon kaotikusak és gagyik voltak, szerencsére rendelkeztünk már annyi bútor összeszerelési tapasztalattal, hogy végül csak a helyére került minden.

Eredetileg nem így képzeltük… de hát így a legjobb. Ha a gépek egymás háta mögött vannak akkor kissé korlátozzák a helyet, de így mindketten nagyon kényelmesen elférünk.  Azonban a “rések” miatt valami deszkákat kell beszerezzünk és a hiányzó részeket “beborítsuk” vele.

Szerencsére láttam a Bauhausban olyant amire szükségünk van, nem is olyan katasztrófálisan drága, legközelebb nagyon pontosan lemérjük mi mekkora és méretre vágatjuk itthon meg csak összeszereljük az egészet. Részben jó is, hogy így alakult, mert a fa meg a fehér fogja váltogatni magát.

Mivel jelenleg nincs pénz bútorra, marad ez a komód ami iroda bútornak fog funkcionálni egy ideig:

A  szerkentyűt áthoztuk ide, hogy legyen hova tegyük a nyomtatót, de ez még le lesz festve fehérre. A fiókok már “munkálat alatt” vannak, jövő hét végére elméletileg ez is és a hálószobába kerülő szekrény is meglesz.

Mérges brékdáwn


Nem kéne mérges legyek, de nagyon is az vagyok… Jön a mikulás, ezért vagyok ilyen paprika jancsi, no meg mindenféle szir meg szari és mikor nincs pénz, akkor erősen elővesz a rossz kedv. Most meg pont ez van. A pénz erősen fogyóban, amíg megérkezik és hozzáférhetővé válik a másik addig sok idő eltelik stb… Na megoldódik, meg kell, hogy oldódjon, de addig is itt né beszélek ám összevissza mert az mindig segít.

Silhouette Portrait Registration Failed hiba


Még mindig nem vagyunk nagyon jó barátok a Silhouette Portrait vágó gépemmel. Még jó, hogy a kicsit vettem meg és nem a Cameo-ra adtam ki kétszer annyi pénzt. Azt hiszem már megölt volna az idegbaj amit ez a kis gép okoz. Igazából nem a géppel van a baj, hanem a hozzá tartozó programmal. Nem titok, hogy ritkán szoktam a használati útmutatóval kezdeni. Nem fényezni akarom magam, de a nagyon sok év számítógépezés már elegendő ahhoz, hogy a programokkal alapvetően boldoguljak “csak úgy” pár próbálkozás után, legalább is az alap funkciókkal. Nem így a Silhouette Studio.  Ez mondhatni alaposan megdolgoztatott és végül neki kellett veselkednem jó néhány oktató videónak amíg egy sikeres vágást megejtettem vele.

Kezdjük azzal, hogy … legeslegelső próbálkozásom alkalmával durván belevágtam a vadonat új vágó”matracba”. Miért? Mert ki a fészkes fene gondolta volna, hogy a “send to silhouette” menü az egyből elkezd vágni, anélkül, hogy megkérdezné mégis mit és hogyan vágok?

 Erről a menü pontról beszélek. Azóta kerülöm mint a macska a forró kását, meg nem érinteném, mert a lófasz tudja mit fog csinálni. Logikus az lett volna, hogy erre kattintva a nyomtatáshoz hasonló ablakocska nyílik meg és megkérdi tőlem milyen beállításokkal akarok vágni. De nem kérdezett semmit.

A végképp furcsa és elképesztő dolog, hogy a másik Send bizony az orrod elé tolja a beállítások lehetőségét.

Nem tudom, ki találta ki, hogy egyik send egy féle képen működjön, a másik meg másként, de egyen homokot az ilyen, mert jól kiszúrt velem. Még jó, hogy nem vágta át teljesen a matracot a vágás és még bőven lehet használni.

Arra, hogy miként vágok ki egy saját dizájnt, amikor csak a kivágás számít, mondjuk egy vinil lapból, azt hamar felfogtam és minden gond nélkül kivágtam amit kellett. Ellenben a hogyan vágok ki valamit ami már létezik, ez igen komoly kutatást igényelt. Első gond, hogy a Silhoutte magyarázatai nem voltak kimondottan érthetőek. Mondjam úgy,ha azután olvasod el az útmutatót miután már tudod mit kell tenned, még valamennyire érthető, de ha nem tudod mit kell tenned csak nézel ki a fejedből mert egyszerűen “doesn´t make any sense”.  Az egyik utasítás amin kiakadtam, hogy “kattints a két izé között levő fehér részre” Jó nem izét írt, de értitek? Valahova a fehér részre. Elég sok fehér rész van  itt, úgyhogy teljesen érthetetlen volt számomra, hogy mégis hova a fityfirittybe kéne kattintanom?

Nos ide, a nyíllal jelölt helyre kell kattintani. Ki a fene gondolta volna? A “beállítások” (jobb alsó sarok) nem tartalmaz semmiféle értelmes beállítást…

Végül ennek a videónak köszönhetően megértettem mit is kéne csinálni ahhoz, hogy ez az egész vackeráj működjön:

Előtte azonban temérdek “how to” videót megnéztem, jobban mondva próbáltam megnézni, de kb a 80% selejt és szemét volt, afféle “wannabe” youtube sztárok által készítve akik kevesebbet tudnak a silhouette gépjükről mint én… Az egyik “kedvencem” valami kis picsa tanítónéni aki negyed órát filózott azon, hogy melyik virágot válassza ami a tanítónéniknek tetszik… Bleah… Ja és neki például fogalma se volt, hogy a “Silhouett könyvtáron” kívül más képeket is ki lehetne vágni… Go figure. De ő tanító jelleggel töltöget fel videókat.

Végül megtaláltam ezt, a csaj nagyon szimpatikusan elmagyarázza amit kell és azóta is ezzel vagyok.

Igen ám, de még vannak “trükkök”.  Címkéket akartam készíteni a fűszereimnek. Minden rendben volt addig amíg ki akartam vágni őket. Már tudtam a “registration mark”-okról, a kézzel való beállításokról és minden egyéb trükk a kezemben volt ami egy sikeres vágáshoz kellett volna. Szerintetek mennyi ideig szarakodtam és hányszor rontottam el? Valami 10 fölött van a kinyomtatott oldalak száma. Miért?

A magyarázat a következő: volt pofám a registration markkal szórakozni, a program által megadott lehetőségekkel élni. Avagy a fekete kockát és a piros keretet kissé kifele toltam a lapon, hogy a kivágott címkék pár miliméterrel nagyobbak lehessenek. Erre konkrét beállítások vannak:

Az Inset 10-re állítása a keretet kifele tolja. Hú de szuper, gondoltam én, hát egy zseni vagyok, hogy így kitaláltam. NEM. Mert ezzel a beállítással a gép sehogyan se tudta megtalálni a kis fekete kockát, ami alapján kiszámolja, hogy merre is kell a piros vonalak mentén vágnia. Se automatikus beállítás se kézi beállítás nem működik. Csak akkor kérdem én… ha a gép nem képes így vágni, mi a büdös francnak van lehetőségem ezzel a vacakkal babrálni vagy miért nem tud egy kis szöveget kiírni, hogy ez nem mindig működik, lehet vissza kell térni az eredeti beállításra? Végül  úgy oldódott meg, hogy végül próba szerencse alapon újra kezdtem az egész projektet, importáltam a rajzot és semmit nem állítottam át rajta, hátha hátha. És a végeredmény, hogy tökéletesen kivágta a címkéket.

Szóval így állunk a géppel: totál hadilábon, ha eddig nem volt miért idegeskedjek, akkor minden egyes alkalommal, hogy vágni akarok elkezdhetem a dühöngést. Még jó, hogy nem valami baszott drága lappal kezdtem, hanem sima A4 papír volt amivel dolgoztam.

 

 

Vezetni Spanyolországban


Már rég készülők írni egy kis listát, hogy mire érdemes itt figyelni, mert van egy pár apróság ami különbözik az otthon utca dzsungeltől.

Mivel hamarosan az egyik unokatesóm érkezik Spanyolországba (másik és mi megyünk oda ahol ők  lesznek egy bérelt lakásban) összeírom gyorsan, mert neki is elő kell adjam ezeket. Legtöbb azonban teljesen egyértelmű általános szabály (csak esetleg itt betartják)

  • autopista = fizetett autópálya, autovia= ingyenes autópálya.
  • a biztonsági öv természetesen kötelező, elől hátul.
  • a kitáblázott sebességeket érdemes betartani, rengeteg kamera van, időnként helikopterből is kameráznak.
  • az autópályán a távolságokat is be kell tartani, ezt is időnként figyelik kamerával.
  • az autópályán a JOBB oldali sávon kell haladni, az összes többi előzésre van. [ez csak az idiótáknak nem egyértelmű, mert mindenhol ez a szabály csak itt illik be is tartani] volt már példa arra, hogy ezt is kamerával figyelik.
  • ha radar jel van valahol ott azonnal lassíts, mert valahol rövidesen ott lesz a fix radar ha nem durván belefutsz.
  • autópályán 120 a sebesség korlátozás, időnként 100.
  • radar a nemzeti utakon is van, én ismerek olyan szakaszt ahol 5km alatt van vagy 3 fix és néha mobil radar is. (veszélyes zónák).

és jöjjenek a spanyol specifikusabb tiltások:

  • tilos papucsban és póló nélkül (pl. fürdőruhában) vezetni
  • tilos a sofőr melletti ülésen lábakat az ablakba tenni és úgy utazni
  • természetesen tilos a sminkelés
  • tilos a mobiltelefonozás, már akár azért is büntethetnek (ritkán de néha előfordul) ha a stoppnál állva mobilozik az ember pirosnál miközben a kormánynál ül
  • tilos a mobilozás a benzinkutaknál.
  • tilos ENNI és INNI vezetés közben.
  • kisállatot csak úgy lehet szállítani, hogy az nem zavarhatja a sofőrt. (kutya esetén ajánlott vagy szállító kosárban, vagy biztonsági övvel ellátni, de nagyobb kutya esetén jobb a teljes rács a kutya és ember között
  • gyereket csak gyerek székkel lehet vinni, ami a korának megfelelő
  • kezet nem szabad kilógatni az ablakon.
  • tilos dudálni (nem is hallasz sehol csak ahol muszáj)
  • bicikliseket ki kell kerülni, kb 1,5 méter az elvárt távolság. és állítólag szabályos ha ketten mennek egymás mellett (bár ez még nem biztos)

Általában sokkal de sokkal illedelmesebben vezetnek itt mint a “Balkánon”, határozottan kedvesebbek, sáv váltás esetén simán beengednek, meg elsőbbséget adnak ha ki akarsz jönni valahonnan.  Idióták itt is vannak, de statisztikailag sokkal kevesebben mint Románia-Magyarország zónában.  Az utak nagyon jól vannak jelezve, jól vannak karbantartva, festve. (Franciaország, Olaszország, Németország, Ausztria, Magyarország és Románia közül határozottan az első helyen vannak az utak minőségét illetően*, legalábbis azokon a vidékeken ahol volt szerencsém nekem jönni menni.

Parkolás:

  • táblák mellett a járda festett szélét is figyelni kell.
  • az garázs ajtókra tett tábla, “vado permanente” azt jelenti, hogy ott bejáró van, tilos megállni. Nem minden garázs ajtó garázs, de ahol van tábla és sárga a járda is, ott biztos tilos megállni.
  • ahol fehérre van festve a parkoló vagy a járda széle, ott szabad megállni, ingyenes parkoló
  • ahol zöld vagy kékre van festve az fizetős illetve csak a lakók számára van megengedve az ott parkolás, speciális ablakba kitett cédulára van erre szükség. Ez eléggé helytől függő, van ahol szabad megállni az zöld részen is rövid időre, van ahol nem. A kék szokott a fizetős lenni, valahol automatát kell keresni
  • legjobb megoldás a kocsit valami földalatti parkolóba letenni, legtöbb nagyobbacska városban van ilyen.
  • a nagyobb boltok általában rendelkeznek parkolóval, nem mindig lehet kimenni vásárlás nélkül, a kasszabonra nyomtatott vonalkód nyitja a kaput.

ha eszembe jut még valami talán nem felejtem el hozzáadni 😀

Bic Nomad Hp3 vagy Advanced Elements AE1007-R


Álmodom csak álmodom…hogy egy nap majd veszünk kajakot és megyünk evezni a helyi vizekre.  Már találtunk tavakat ahol szórakozhatnánk, mind elérhető távolságban, 3 drb is van… az egyik 17 a másik kb 25 és a harmadik vagy 70 kilométerre van a lakásunktól. Ezen kívül meg ott a tenger… 15 kilométerre van innen is meg a lakástól is.

Nyilván ez most csak ilyen “wishful thinking”, mert per pillanat nincs pénz ilyesmire, csak megnéztem milyen opcióink vannak.

advanced-elements-AE1007-RAdvanced Elements AE1007-R – Kayak hinchable, color rojo

bic-nomad-hp3
Bic Nomad Hp 3 – Kayak hinchable, color blanco, 5.00 m

A legvalószínűbb forgatókönyv azonban, hogy megvárjuk az őszt és a decathlon leárazásait s reméljük, hogy valamelyik Sevylor model is le lesz árazva s akkor megvesszük azt ideiglenes hajónak.  Végül is még mindig meg kell győzzem Zembert, hogy menjünk valami kalandos vízi utakra. Kezdetben megy egy ilyen Sevylor Tahiti Pro is megtenné… Ha sikerül “megfertőzni” őt is, akkor fél év alatt félretesszük a pénzt s megvesszük az álomhajót… ami legvalószínűbb, hogy a Bic Nomad Hp3 lesz.