Befejeztük a balkont


Befejeztük a balkont és szép lett. A fehér nagyon jó színnek bizonyul, nagyobbnak tűnik a balkon, pedig becs szóra nem toltuk ki a falát.  És nem csak, hogy nagyobbnak tűnik, de nem is forrósodik fel a fal több órás napsütés után sem. (a régi kék erősen forró volt délutánonként, besugározva a meleget a lakásba. Holnap hozok képeket.

Megérkezett a monitorom. Egy ÁLOM. Ilyen “ultra wide”, két ablakot simán egymás mellé tudok tenni, de mellette még van hely a zenének is. Eszméletlen. Na így már lehet dolgozni!!!  Nem kell kapkodni az ablakok között, egyszerűen csak egymás mellé teszem amit kell és rálátok mindenre.

Most azonban muszáj venni billentyűzetet is. Csak egy régi van, kb úgy szól mint egy traktor. A laptopnak sokkal csendesebb a billentyűzete, megszoktam, hogy nem ébrednek meg a szomszédok a heves gépelésem hangjára…

Festegettük a bútorokat. Hamarosan meglesz az éjjeliszekrény, ruhás szekrény, iroda bútor.

Felhívott a Vodafone. Hogy ajánlatot adjanak. Zember rövidre zárta: egyetlen dolog amérdekel azt úgy hívják optikai kábeles internet. ha azt hozod, keresd meg, az összevisza telefon, percek és tévé egyszerűen nem érdekel.

Bezáródik az ember lelke…


Egy ideje nagyon nehezemre esik blogokba megjegyzéseket írni. Valahogy nem érzem, hogy bármiféle címen is jogom lenne belekotyogni más emberek életébe. Szeretek blogokat olvasni, olyan mintha icipicit belesne az ember más sorsok mögé és onnan kicsillan egy kis élet… mint ahogy kinézek az ablakon és látom, hogy a egyik vagy másik szomszéd  lakásban megbillen a függöny, vagy valaki ruhát terít és próbálom elképzelni, hogy milyen lehet az élete. Általában nem tudom, mert csak a saját realitásom az amit ismerek, a saját tapasztalataim azok amelyek megadják az egész elképzelt történetemnek az alapját és az meg nem lesz hasonló sem a másik ember életére nézve.

A blogok érdekes jelenségek. Én soha nem gondoltam, hogy egy egy blog beszámol az egész történetről. Inkább csak pillanatképek, afféle virtuális polaroidok amit az ember megörökít majd a pillanat tovaszáll. Ahogy kiskutyáról kismillió kis ártatlan kép készül, és mindenki azt hiszi, hogy egy cukorbogárral van dolga mikor maga a sátán fia garázdálkodik a konyhában, szobában szétszedve mindent 🙂 Szerintem a blog is ilyen. Megfogja a pillanatot és onnan tovább az egész csak egy volt nincs történet.

Reflektálok mostanság az élet dolgain… milyen lesz öregnek lenni? Megérem-e egyáltalán az öreg kort? Miért nem akarok kutyát, hiszen imádtam Zebet és most sehogy se vagyok “hajlandó” meggyőzni magam, hogy egy kutya jó ötlet lenne. Ki kéne menni a házból. Nem szeretek kimenni a házból mert a kinti világ rohadt, ronda és tele van szeméttel meg szemét emberekkel. Itt jó, itt szép – nem a szó szoros értelmében- hanem inkább költői módon…  Félig meddig a virtuális világban élünk. És nekem ez nem fáj.

Azt tudom, hogy az emberek nagy része csak szörnyülködve tud beszélni arról, hogy ő meg a gyerekei több időt töltenek online mint beszélgetve és hogy ez mennyire rossz. Én meg úgy vagyok vele, hogy eh… a virtuális világ szebb és ha egy nap lehetővé válik az önmagunk feltöltése az internetre, én jelentkezni fogok 😀 önként. Képzeljétek el azt a tudás mennyiséget amihez hozzá juthat az ember. Mit nekem hús vér létezés mikor bittek meg bájtok formájában egy végtelen mennyiségű adatot, tudást, sok okos dolgot tud az ember virtuálisan magába szippantani. Az összes youtube “how to” videót, nyelvleckéket, gépek használatát, és egyéb okoskodásokat csak egyből a tároló kapacitásának a függvényébe magába tud szippantani.

Lesz-e valaha ilyesmire lehetőség? Kötve hiszem, hogy az én életem során lesz.

Halál… milyen kegyetlen dolog ez. Eszembe jut az a barátunk aki mindjárt 3 éve meghalt. Hogy mennyire “kiesett” mindenből, hogy akármennyit szenvedett  és bár nincs elfelejtve, azért egy kicsit mégis… mégis az “élet megy tovább”. A felesége új élettársra talált. Aminek kimondhatatlanul örvendek, nagyon rendes csaj, igazán megérdemelte a kis boldogságot azok után amin keresztül ment a férje mellett. De valahogy elszomorodva veszem tudomásul, hogy az aki meghalt az már csak emlék és nem részese a mindennapoknak. Nem gondol rá az ember , nem mérgelődik vele, nem veszekszik vele.

……………

Éljen a technológia! Újra van füllhallgatóm


Após vett magának egy tévét, ami mellé járt egy Bluetooth fülhallgató. Ezt elküldte nekünk, mert ő nem tud mit kezdeni ezzel a kábelmentes technikai csodával. És nekünk ez elképesztően jól jött, ugyanis elromlott az a csatlakozó a laptopon ahova a fülhallgatót kellett bedugni és már hetek óta nem tudtam este zenét hallgatni, vagy kliensekkel rendesen beszélgetni. Mármint tudtam beszélni velük, de ők is hallottak minden háttérzajt a házból…

Szuper cuc, akár a wc-re is mehetek nem vagyok hozzákötve a géphez 😀

Csomag


Huss eltelt ez a hét is.

Jóformán csak melóról szólt meg idegeskedésről. Végül csütörtök este volt egy icike picike áttörés, amikor is megérkezett a válasz és a csávó aki annyi kellemetlenséget okozott végül önként kifizetett. Rendben, így nem kell egy csomót vitázni vele. Menjen a francba.   Kívánom neki, hogy kapjon valami baszott hülye indiai freelancert aki jól átverje és lehazudja a csillagos eget az égről, mert ez a gané megérdemli.  Egy sima mondat, hogy “nagyon foglalt vagyok, de hamarosan jelentkezem”, esetleg a pénz felének a kifizetése, hogy lássam komolyan a szándékai megoldotta volna. Ő választotta, hogy rögtön másnap amikor a pénz letétbe helyezését kértem meglépett nem én. És pénz persze nem volt.  Ebből nekem nem maradt más “leolvasni” valóm mint, hogy átverés volt az egész és a reakcióm szerintem teljesen a helyén volt.  Mindenki bekaphatja aki ennyire gané, de én biztos, hogy nem fogok neki dolgozni, inkább éhen döglök mintsem ezzel szóba álljak még egyszer.  Lehet, hogy meg van szokva hajlongó pakisztáni meg indiai csórókkal akikkel azt tehet amit akar, de jobb ha felfogja, hogy nem mindenki olyan.

Pénteken reggel elmentünk megnézni a hajót! Nagyon szép volt. A fotók nem sikerültek a legjobban, a fény viszonyok nem voltak kicsit sem ideálisak sajnos nem lehet a másik oldalról megközelíteni, onnan szuper képek sikerültek volna. Hacsak nem iratkozunk be a helyi hajós klubba, veszünk csónakot… más esély nincs bejutni a kikötő másik oldalára.

Amúgy nagyon jópofa volt ez a reggel. Valami hat körül ébredtem, nem sokkal később az ébresztő is szólni kezdett. Hét fele értünk a kikötőbe, ahol simán kaptunk parkoló helyet, alig lézengtek még az emberek. A hajó meg ott tanyázott a nagy kerek fenekével 😀  Igaz, ilyenkor nem lehet felmenni a hajóra, de ott reggelizett a személyzet a fedélzeten. Sajnos igen hamar kiderült, hogy a kora reggeli érkezésnek van egy nagy hátránya… a nap pont szemből kell fel és a fotókat nagyon nem lehet úgy pozicionálni, hogy látszódjon valami… De azért csak sikerült pár fotót készíteni.

Ezután gondoltunk iszunk egy kávét valahol mint a nagy urak és végül egy péksütemények és egyéb finomságokkal tele helyre ültünk be. Ez volt csak nyitva. És ha már ennyire kirúgunk a hámból reggel volt, akkor vettünk egy egy sajtos sonkás szendvicset. Ma szenvedek tőle egy picikét, de tegnap megérte úgy az íz mint a hangulat kedvéért… nagyon finom volt.

Javasoltam Zembernek, hogy ezt gyakrabban kéne ilyesmit csinálni, jót tenne a hangulatunknak 🙂

Ezen kívül halad a balkon…Két falra már csak a vágott csempék kellenek és két kis fal még hátra van. A vágások mindig nagy zajjal járnak, így azzal csak hétfőn fog babrálni. Ezután a már csak egy gyors festés következik, nem fogunk sokat tökölni többet a balkonnal, legyen tiszta és kész is. Az igazság az, hogy itt a legfontosabb az volt, hogy a törmelékkel, malterral és egyebekkel járó munkálatoktól megszabaduljunk, hogy végre ne legyen semmi ami behordja a koszt ide a “lakott részre”.  Ha a falak festése a balkonon nem lesz tökéletes, akkor se gond, majd ha minden egyéb meló be van fejezve ehhez vissza tud térni. Ráadásul ez a része a lakásnak van a legjobban kitéve a szélnek, esőnek, valószínűleg egy két éven belül úgyis újra kell javítani a falakat.

A lépcsőházat is felsepertük/felmostuk a tegnap. A tető régebben beázott és az egész festék mállik le. Ez időnként kisebb nagyobb darabokat jelent. Tegnap kicsit megdolgoztuk, én a seprűvel, Zember a hosszú nyelű spaklival, mondhatni nagy részétől megszabadultunk, de egészen a földszintig “hullott a hó”. Ráadásul rá is fért már a lépcsőházra a takarítás. Régebben úgy értettük, hogy valakinek fizetnek aki takarít, de hát tudja a fene, hogy ez történik-e vagy sem.

 

“Hétvége” szerdán


Ellógtunk ma.  Egy kicsit távolabbi nagyon érdekes faluban jártunk. A neve Morella, egy szikla tetején levő vár köré épült falu – mini város a semmi kellős közepén. Az oda vezető út kanyargós, rengeteg szerpentinnel és csak zöld erdő meg valami mező szerűség veszi körül. Vannak még a közelben icike picike települések itt ott, de alapvetően egyik sem valami nagy.

Ennek a településnek az egyik eseménye a Sexenni, a hat évente egyszer megrendezett nagy ünnep.  Ez ha jól tudom két hét ünneplést jelent… a város fő utcái teljesen fel vannak díszítve, mindenféle felvonulásokat tartana, események vannak és persze tömegnyomor. A szervezés jelen esetben egészen jó volt. A városhoz közeledve a kocsikat egy óriási nagy mezőre terelték, ami parkolónak volt kinevezve. Amíg a szemed ellátott kocsi sorok. Az embereket meg buszok szállították fel a várfalhoz és persze ugyanazok a buszok vissza. A jegy 2,5 euróba került fejenként, oda vissza utazást tartalmazta. Ki mikor érkezett akkor szállt fel és így el volt kerülve, hogy ellehetetlenüljön a bejárat, de igazából az egész település is. Számítottunk arra, hogy sokan lesznek, de ahhoz képest, hogy szerda volt… pffftt… hát döbbenetes milyen sokan voltak.

Ez a kapu pont a másik oldalon van és bentről fotózva.

És íme a kavalkád… kedves, szép, érdekes, kissé giccses az én szememben – pedig nekik sok esetben ez a népviselet. Fura látni a “függöny” ruhákat.. mikor én egy igazi székely népviseletre gondolok úgy mint hagyományos ruházat.  Ami számomra döbbenetes látvány az a sok fiatal, gyerek, felnőtt részvétele ezeken az eseményeken.  A felvonulások résztvevői, a díszítők munkája, a zenélő csapatok stb. Mind mind mind részesei ezeknek az eseményeknek, otthon ilyesmi egyszerűen nem létezik.  Fantasztikus élmény belecsöppenni egy teljesen idegen kultúrába és tágra meredt szemekkel bámulni, “hogy mik vannak”.

P.S. A papír virágok csodaszépek voltak… nem tudom elképzelni sem mennyit dolgozhattak rajta. Valahol középen vannak képek, amennyire lehetett bezummoltam őket.

Többféle tematika volt az utcákon keresztül. És tuti nem láttunk mindent…

Székek


Előttte – utána 😀

Nem lehet kapni fehér-barna széket ami egyszerű, szép és olcsó is legyen. Ha nem, akkor hát csináltam magunknak fehér-barna széket.