Meglepődtek…


Meglepődtek a szervezők 😀 Mondtam Zembernek, hogy amikor vége lesz az eseménynek, azt fogják írni az újságok, hogy meg vannak lepődve a hajós eseményen való résztvevők számától. És nem hiszitek el, de tényleg ezt írták ma az újságok 😀 Miszerint nagyobb sikert  könyveltek el, többen látogatták meg az eseményt mint bárki gondolta volna. A tanulság: hogy


A folytatáshoz be kell lépni...

Fekete


Új ötletem támadt 😀 Mostantól kezdve csak fekete holmikat vásárolok magamnak. Ennek örömére beugrottunk a Decathlonba és vettem kettő drb felsőt, egyik kapucnis másik nem, vékonyabb anyagból tavasz-ősz idejére. Mellé vetem két tök egyenes szabadidő nadrágot, ugyancsak feketét 😀 Bele fog telni egy kis időbe amíg elhordok minden egyebet és csak fekete holmim lesz de


A folytatáshoz be kell lépni...

Nem Le Creuset, de ez is jó lesz…


A rövid kis franciaországi kiruccanásunkból hoztunk egy ilyen “hű de nehéz” vasedényt.  Igazándiból a “Le Creuset”-ről álmodoztam és azt reméltem, hogy találok valamelyik francia second hand boltban jó állapotban levőt olcsón, de nem volt semmi amiért érdemes lett volna pénzt kiadni.  Ez nem márkás, de nagyon nehéz és tiszta új állapotban volt 15 euróért.  A


A folytatáshoz be kell lépni...

Mit tegyünk a falra, második felvonás


A hangszigetelésben újabb felvonáshoz érkeztünk. A lakásunk két másik lakás közé van szorulva, ami annyit jelent, hogy a két hosszú falon vannak szomszédaink. A jobb oldali szomszédokkal két hálószobával van közös falunk, a lépcsőházzal és a szellőző udvarral.  A konyha és az előszoba falát szigeteljük, mert a lépcsőházból jön a zaj.  A nappali falait szigeteljük,


A folytatáshoz be kell lépni...

Sorry Australia, Marmite is better than Vegemite


Hehe… legalább is nekem a Marmite jobban ízlik. Na jó… A helyes az lenne, hogy “Sorry Australia, I like Marmite more than Vegemite”, de a cím így sokkal jobban hangzott. Angolországban járva, benéztünk egy Tescoba és vettem úgy Marmite-t mint Vegemite-t. Eddig csak az elsőhöz volt szerencsém, nem is akárhogy, kész csoda, hogy nem utáltam


A folytatáshoz be kell lépni...

Néha a saját hajam szeretném kihúzni


Hát… megáll az eszem és ácsorog. Volt ám nekem is sík hülye kliensem,  de egy idő után vagy megszabadultam tőle vagy megtanult egy pár dolgot és végül sikerült értelmesen értekezni. Most egy különösen hülye picsával van dolgom. Egy korábbi emailbe írja: “küldök két filet… ” de ezen kívül, nem írja meg, hogy mit is kéne


A folytatáshoz be kell lépni...

Félig üres hűtő az ünnepekre


Vasárnap. A hét elején úgy képzeltem el a húsvétot, hogy szépen bevásárolunk még hétvége előtt, veszek káposztát, húst és majd a töltött káposzta illata lengi be a lakást. Almás-karamelles sajt tortán is gondolkoztam… valahogy káposzta nélkül nincs is igazi ünnep. Erre hirtelen minden megváltozott és egész héten a kocsiban ültünk és elmentünk jó messzire majd


A folytatáshoz be kell lépni...

Út, radar, vonalazás, táblák itt, ott, happeningek


Még most is érzem azt a forró gyűlöletet amit a franciák iránt éreztünk…  Komolyan mondom ennyire sok hülye idiotizmust mint ebben az országban SEHOL nem látni.

Kezdjük azzal, hogy az autópályák fantasztikusan drágák. És nem, hogy mész mondjuk 200 kilométert és fizetsz a végén, ó dehogy tíz percenként megállsz, behúzol fizetsz valamit majd tovább mész és megint fizetsz és így tovább. Nagyon hülyén van kigondolva az egész.  De ezzel még lehet élni, az ember előbb vagy utóbb megszokja ezeket, megtalálja a megfelelő gombokat, helyeket és semmi perc alatt megy is tovább. Az mondjuk megint szívás, hogy van ahol apróval lehet fizetni, bedobálva azokat valami tölcsérbe, van ahol kártyával, van ahol készpénzzzel, és persze van ahol nem veszi el azt a kártyát amivel korábban épp fizettél. Miért is lenne valami egységes ebbe a hülye országban???

A hülyeségek netovábbja azonban Párizsban ért utol. Mentünk a GPS szerint, autópályán… tömeg volt, nem kicsi, százával haladtak a kocsik elég sebesen. Figyeltem én a táblákat, de sehol nem láttam semmi korlátozásra vonatkozó megszorításokat. Zember se látta és még mások se, mert néztem és még voltak akik hasonlóan jártak. Sőt mi több, egy francia is hasonlóan járt, aki nem sokkal azután, hogy mi “fennakadtunk” jött utánunk ugyanoda. Szóval… hogy a faszba van ez???  Szóval képzeljétek el, megyünk megyünk haladunk, nézzük a hova merre mi történik dolgokat, idegek maximálisan megfeszülve amikor a kocsi tetején egy baszott nagy ütés hallatszik… hiszen “nekimentem” annak a jelző “függönynek” ami komoly vasakból lóg le… Még van annyi időm, hogy gyorsan sávot váltok… szerencsére nem vagyok szívbajos, mert látok egy táblát, hogy az összes nagyobb kocsi, karaván, mikrobusz az merre menjen…. És ott is vagyok, nagyon büszkén magamra… de a hely ahova irányítanak sorompóval el van zárva és… írja rajta, hogy nem működik. WTF…  Az alagút egyirányú, ott vissza menni nem lehet. Az összes kijárat, vagy 8 mind 2 méter alatti kocsiknak van. Mi 2 méter 20 centi vagyunk… hogy a fenébe megyünk ki innen és miért nem volt egy jelzés, hogy ne is jöjjünk ide be???

Idegfeszítő percek következnek. Mit is csináljunk… erre megjelenik egy másik hasonló kocsi, ő is nyílegyenesen veszi az irányt oda ahova mi mentünk és ő is áll a sorompó előtt. Kivétel, hogy ő beszél franciául és végül telefonál valahova és kinyílik neki a sorompó.  Gondolom nem szoktatok nézni kisteherautó rallyt, de ez olyan volt, mert én úgy tapostam bele a gázba, hogy a kerekek csikorogtak és sikeresen átmentem a sorompón a kocsival a másik után….

Ezzel a párizsi kalandnak nem volt vége. Elindultunk megint a GPS után, kissé más irányba, remélve, hogy akkor elvisz másfele. De nem, vissza akart vinni ugyanoda, szerencsére felismertük és nem hajtottunk be hanem vadul elmentünk más irányba. Itt bekerültünk valami autópálya szerűségre, ahol vágtáztak a kocsik, mindenki ment amerre akart, mi meg mentünk amerre tudtunk.  Elképzelhetitek, hogy az amúgy is stresszes helyzet mellé, ez még rárakott egy adag ideget és már mindketten nagyon paprikák lettünk.  Nem tudván mi vár ránk, hol mehetünk és hol nem, egy ideig mentem “ész nélkül” valami hasonlóan nagy kocsi után, azt remélve, hogy eljutunk egy olyan pontra ahonnan a GPS nem akar visszatenni erre a rohadt magasság korlátolt útra.

Miközben én vezettem tovább, Zember próbálta a térképet kisilabizálni de semmire nem ment. Végül nagy mázlinkra találtam egy benzinkutat ahol volt elegendő hely megállni és ott kb 45 percig forgattuk a térképet és a gps-t míg végül kiokoskodtuk mi legyen.   Végül úgy döntöttünk, hogy kivesszük az autópályákat és megadunk valami közeli várost a jó irányba és megyünk az utcákon amíg eljutunk oda. Ez jó döntés volt, mert a végén lassabban ugyan, de szépen kiaraszoltunk erről a rohadt helyről és bár dombokon hegyeken át haladva… de végül csak kijutottunk.

A vicces, hogy ezek a korlátozások a forgalmat hivatottak csökkenteni, de nem tesznek egyebet mint komplikálják az ügyet. Ha átengednek az autópályán, akkor egy kettő elhúzunk onnan és nem zavarunk senkit, de így cserébe egy órán keresztül füstöltük a várost feleslegesen. Way to go seggel való gondolkodás… de hát franciák, mit a francot vár el tőlük az ember? Kétségtelen, hogy Párizst messze letöröljük a listáról, soha a büdös életbe oda nem fogok menni még látogatóba sem, tőlem ott rohadjon meg ahol van, mert megutáltam de nem is kicsit.  Amilyen idióta marhák… adhattak volna egy sávot a magasabb kocsiknak… átmész ott és jó sokat fizetsz érte, legközelebb ha a zsebed nem engedi meg nem mész arra, de nem szorítanak sarokba, se ki se be módon…  de ha mégis betévedtél akkor átmész és kész… És nem a magassággal van a baj, nem az a gond, hogy nem fér el a kocsi… Karavánosok mesélték, hogy régebben évekig ott jártak, és nem volt gond a magasággal.

Amúgy meg micsoda szemétség ha bele gondoltok… elindulnál kirándulni, átmennél az alagúton de van ilyen csomagtartód 😀 és baszhatod az egészet mert nem mehetsz át… Vinnél egy biciklit? Hát ne vigyél… vagy menj körbe akármerre máshova… mert magasabb a kocsid mint amit mi látni akarunk.

Hasonló helyzetbe kerültünk a Pireneusok környékén, ami nem igazán arról híres, hogy nagy és széles sok sávos utak lennének ott. Megyünk megyünk haladunk, már sötét van, de nincs túl késő, amikor meglátjuk a rémes fentről lógó magasság korlátozó lófaszokat. Megállok azonnal, félre húzok, Zember elmegy megnézni én elmegyek pisilni, szerencsére mellettünk erdő volt. Visszajön, hogy hát itt nem ész át, max ha nem szerzünk valami akus flexet és levágom onnan… így hát ott szépen sok mozdulatból megfordítottam a kocsit (még mindig én vezettem) és elindultunk visszafele amíg megtaláltuk a következő utat. Megint sehol semmi jelzés, hogy ez az útvonal nem való csak a kicsi kocsiknak, semmi tábla még ott ahol eltérhetünk vagy bármi… minek is lenne. hadd menj oda és kerülj galibába, aztán majd megoldod valahogy.

Amúgy meg kissé büszke is vagyok magamra, hogy boldogultam a párizsi forgalom kellős közepén egy olyan kocsival amit akkor vezettem második alkalommal. És a kocsi maga nem volt kicsi a majdnem 6 méteres hosszúságával. Mi meg a normális méretű kiskocsihoz vagyunk szokva. Szóval hű meg ha 😀 Szuper élmény volt minden esetre az összes sziri szari francia hülyeséggel egyetemben.

Belépés

Archivum

Kategóriák

  • Filmek (48)
  • Fotó (33)
  • Helyek, Tájak (40)
  • Idiocracy (21)
  • Interweb (5)
  • Muzsika (37)
  • Világvége (19)
  • Visszaköszön a múlt (1)