Voltunk a Dedemanban…. Ekkora csalódást!!!


Még az interneten néztem meg, hogy van nekik egy fajta konnektoruk ami egészen jónak néz ki. Megnéztük a múlt héten és megfelelőnek találtuk, de mielőtt rohantunk volna megvenni, egy csomó egyebet kellett elintézni és amíg nem tudtuk, hogy marad-e pénzünk az összes konnektort meg kapcsolót megvenni, nem akartunk úgy maradni, hogy nem marad pl. fogorvosra.

Aztán… ma elmentünk, hogy beszerezzük a portékát. És nagy meglepetésünkre nem volt elegendő konnektor. Eddig minden rendben, nem ez okozta a csalódást. Kiszámoltuk, hogy a konnektorokból minimum 24drb kellett volna és csak 14 volt. Oké… álldogáltunk a polc előtt, számoltuk, hogy esetleg 2 tv csatlakozó, a másik néhány földelés mentes sima dugasz megtenné stb… amíg megjelent valami alkalmazott. Azaz elment mellettünk és nagy ívben leszarta, hogy mi ott ácsorgunk és nem tudjuk mitevőek legyünk.. Mikor a második és harmadik is teljesen levegőnek nézve elment mellettünk a dolgára, az egyiket megszólítottuk, hogy mégis…. ez ránk mordult, hogy mindjárt…. még vártunk. Eltelt még vagy tíz perc mikor megjelent egy másik alkalmazott… akit megint megkérdeztünk, hogy “hello…izé az lenne a kérdésünk”. Ez is intett, hogy mindjárt… és szépen tovább suhant. De csodák csodája megjelent egy harmadik pasi… akit valamelyik előző küldhetett, mert ilyen kis kerekes liftes micsodával jött, fel is emelte önmagát a felső polcra, ahonnan leemelt kettő darab dobozt. Belenézett a dobozokba, lehozta őket, letette a teljesen MÁSFAJTA konnektorok tetejére, majd átadta a szekerét egy másiknak és ő tovább állt. Bizony EGY VAK HANGOT NEM MONDOTT: mi kis gyanútlan naiv butuskák álltunk továbbra is, azt gondolva, hogy ez elment a számítógéphez megnézni, hogy hol és merre és majd visszajön a helyzetjelentéssel.

Erre tudjátok mi történt? SEMMI… Az alak egyszerűen elment, anélkül, hogy egy baszott hangot adott volna. Legközelebb mikor ismét arra járt… már egy másik klienssel dumálgatott nagy vidáman, minket meg üvegnek tekintve kikerült. Megkérdeztük, hogy mégis mi a helyzet, mire nagy kegyesen kibökte, hogy “hát nincs konnektor”…

Jaj baszod alásan… Tudja a fene, lehet, hogy megszoktuk és túl sokat várunk el ettől a kissé hátra maradott civilizációtól… de azért valahogy azt, hogy visszajelez nincs több, ekkorra várható, lesz, nem lesz, nem tudjuk…mégiscsak szerintem az elvárt viselkedések közé tartozik.

Ez már annyira felhúzott, hogy el is indultunk kifele. A kosárban hagytunk valami 40drb cuccot amit már összeszedtünk, hogy basszák meg, tegyék majd ők helyre… Tudjátok ezt egy cégnél amelyik rendesen bánik velem, nem csinálom meg, mert nekem ez tiszttelenség és illetlenségnek számít. Ha szeretem az adott boltot akkor egyszerűen rászánom azt a pár percet, hogy mindent a helyre tegyek, oda ahonnan a kosárba pakoltam, és kifele menet a kosarat is letegyem a helyére. Nos itt már nem volt ilyen késztetésem.

A Praktikerbe is elmentünk, ott sajnos nem volt ez a fajta konnektor és ott már az olcsóbb az már csúnyább és minőségileg jóval gyengébb volt.

Így hát akkor maradunk a sógor megoldásával, ő a cégnél ahol dolgozik be tud szerezni olcsóbban valami jobbacska modulárisokat, az valamivel drágább lesz, de hát nem két hétre készül a kapcsoló meg konnektor.

A Dedeman meg kapja be.

Limoges, Franciaország


Ígértem egy pár képet, így hát következzenek:

Limoges, Franciaország.  Egy kisebb város, de azért itt  is el lehetne tölteni 2-3 napot ahhoz, hogy jobban megnézhesse magának az ember. Eléggé fáradtak voltunk, de igyekeztünk minél többet bejárni.

Château Guillaume, Lignac


Délelőtt ószeren voltunk. Kicsivel többre számítottam mint ami volt… Bevallom, úgy készültem, hogy sok csodaszép dolgot fogok ott látni, régiségeket meg miegymást és nem lesz rá pénzem, de majd meresztem a szemem. Cserébe tele volt sziri szarival, meg ócskaságokkal és szart nem érő semmiségekkel. Délután elmenünk a Lignac melletti Château Guillaume-hoz. Hát itt kicsit megállt a levegő bennünk az épület szépsége miatt, de mérgesek is voltunk, mert nem tudni ki az az idióta aki a látogatási programit hatig teszi… Dögölne meg, de még ma. A fehérnép se volt még kicsit se rugalmas, mert még egy öt percre se engedett volt be. Így csak kivülről láttuk, de az is lélegzegállító volt. Sebaj, legközelebb amikor majd meglátogatjuk a barátainkat Franciaországban, majd az lesz a első ahova elmegyünk.

Holnap az utolsó nap itt. Valami helyi piacra megyünk… Itt sem igazán vásárolni, inkább szétnézni, hogy milyen az itteni falusi piac… azt hiszem havonta egyszer rendezik meg ezt, de majd holnap többet tudunk meg róla. Utána gondolom még elbeszélgetünk a barátainkkal, majd készülünk az útra, mert kedden reggel indulunk Bayonne fele. Itt találtunk szállást (Airbnb), ahol elfogadható árban volt és kutyát is elfogadnak. Lett volna tengernyi szálláshely, de vagy sokkal drágábbak, vagy nem engedték meg a kutyát is. Úgy néz ki Bayonne is egy szép városka… majd meglátjuk mikor oda érünk.  31-én reggel meg indulunk San Sebastian-ba, ami már Spanyolország, de csak vagy 60km-t (ennyire emlékszem) kell megtenni a határíg. Innen meg egyenesen haza fogunk menni, kb 500km marad hátra.

Amúgy érdekes dolog az airbnb… én fel voltam iratkozva egy ideje, de végül csak az álmodozás maradt és nem foglaltunk sehova szállást. De mivel van egy olyan lehetőség, hogy referál az ember valakit és pénzt kap az is aki újonnan feliratkozott illetve én is bónuszként… így hát S. szomszédasszonyt referáltam, ő kapott 25 euró bónuszt, én meg kapok elméletileg miután sikeres lesz a foglalás. Így 25 euróval lett olcsóbb a szállásunk és ha midnen jól megy, a következő kirándulásra lesz “bónuszpénzünk”….

Wimp Nation


Wimp Nation -Kis videó amelyben arról van szó, hogy az iskolából haza fele tartó gyerekek 300 méterrel korábban szálltak le a buszról (6, 8 és 10 éves) és gyalog tették meg a távot. Az egyik gyerek apukája meg emeletes hisztit vert ki, annak ellenére, hogy a gyerekekkel semmi nem történt… azért mert mennyi minden történhetett volna… A nagy kérdés, hogy a hős és bátor kanadai nép… az tényleg átment “Whimp Nation”-ba…

 

Oxálsav…


Hoztam képeket..

Így nézett ki az asztal.  A világosabb lécek már első körben “kezelve” voltak oxálsavval, és bár még mindig foltos volt, már kezdett visszatérni az élet az asztalba.

Ez csak vizes még, miután megszáradt szép világos lett a fa. Ezután még smirgliztem, csiszoltam és végül pácoltam. A végeredményről még kell készítsek képeket.

A másik asztal:

Ez is rettenetes állapotban volt, szinte megfeketedett a fa. De miután szépen megpucoltam oxálsavval megszépült. Kicseréltük azt a lécet ami a lapokat tartja össze alul és szét volt rothadva, megragasztottuk és össze is csavaroztuk s most sokkal civilizáltabb.