Megannyi kérdés

Miután megvettük a buszjegyet úgy döntöttünk, hogy megnézzük ha kerül valami olcsó szállás. Nem keresgéltem túl sokat, mondhatni az első, dupla ágyas szobát valahol a központba le is foglaltam. A nagy felindulásban kicsit benéztem, de hát kibírjuk, hiszen csak éjszakáról van szó. A visszajelzések alapján az egyetlen jó benne, hogy az ágy tiszta 😀 Hát majd meglátjuk, olvasgattam a szobáról, nekem nem tűnik olyan katasztrófának, főleg, hogy az első és a legfontosabb kritérium megvan (tiszta az ágy) és árban megengedhető a mi zsebünknek.

Ma készítettem egy listát a fontosabb nevezetességekkel a googli térképen. A terv az, hogy csavarogjunk amerre kedvünk tartja, néha néha ránézve a térképre és ha van valami érdekes, akkor nézzük meg. Töröm a fejem, hogy érdemes-e venni Lisbon Card-ot, és nagyjából úgy gondolom, hogy igen.  Lévén, hogy minél többet szeretnénk látni, és az idő nagyon rövid, buszozva, villamosozva a távolságok jobban bejárhatóak. Ha nem kell azon gondolkozni, hogy mennyibe kerül a metró jegy, akkor gyorsan felpattan rá az ember és megy amerre akar.  Én nagyon szeretek gyalog felfedezni helyeket, de a nagy városok esetén erre nincs igazán lehetőség rövid idő alatt. Úgyhogy megvesszük a jegyeket, és majd esetleg legközelebb okosabbak leszünk 😀

Huh… még nekem is olyan furcsának tűnik ez az egész 🙂

2 nap Lisszabon

Ha tegnap este megkérditek, hogy mit csinálunk a hétvégén, azt válaszolom, hogy valószínűleg semmit, esetleg takarítunk vagy teszünk veszünk a lakásban…  Ezzel szembe,  a hétvégét Lisszabonban fogjuk tölteni. 13 óra utazás oda, 13 óra utazás vissza. Pénteken este indul a busz, szombat reggelre ott vagyunk. Szombat estére van 1 szállásunk, és vasárnap este a busz indul visszafele.  Az egész összesen két személyre 81 euró.

 

Mennyire utálom amikor egy hatalmas cég szarevő lesz

Történetesen most a Google-ra vagyok kiakadva meg a Maps Apijukra. Régebben tök egyszerű volt egy Api kódot összeszedni egy térkép megjelenítésére. Nem beszélek itt semmiféle komplex projektekről, csak a térképről ami a honlapon fel van tüntetve, hogy mégis hol van az adott cég székhelye. Na ezt kérem szépen el kell felejteni. A googli ne engedi meg, hogy “billing infó” nélkül betedd a térképet, és már bocsi, hogy nem fogom a más honlapok térképeihez hozzá rendelni az én fizetős kártyámat.  Így nem marad más hátra, mint a klienstől elkérni az Api kódot amitől aztán ők fognak faszolni meg kétségbe esni, hogy azt mégis hogy a fészkes fenébe kell.

S ha már vénülésnél tartunk!

Tegnap valami találkozóról láttam képeket, olyan emberkékkel akiket legalább 10 éve nem láttam. Érdekes jelenség a vénülés, mert  vannak akik egyszerűen öregek lettek, annak ellenére, hogy velem egykorúak, vagy max 2-3 évvel idősebbek és vannak akik csak kicsit megértek, ellenben szinte ugyanolyan fiatalosak maradtak… Nem értem. Ők is velem egykorúak…Két ember esetén kétszer kellett megnézzem a képet, ismerősnek tűnt, de nem ismertem fel őket elsőre.

Másik érdekesség, hogy az idősebb generáció, akik már idősebbek voltak ezelőtt tíz évvel is…nos rajtuk alig látszik ez a tíz év. Ők nem vénültek olyan erőteljesen mint ez a néhány ember…  nem sokat változtak, max egy két ránccal lett több, de tényleg semmi lényeges…

 

Tényleg működnek az arckrémek?

Tök kíváncsi lennék egy olyan összehasonlításra ami megmutatná milyen lesz az ember bőre mondjuk 30-40-50-60 éves korban attól függően, hogy milyen arckrémet használt vagy nem használt.  Höhö… micsoda sok pénzt spóroltam meg akkor ha kiderül, hogy a krémek amúgy teljesen feleslegesek és a genetika az ami a bőrt ilyenné vagy olyanná tenné 😀 Végül is tök mindegy, szerintem ezentúl se fogok több kencét használni mint eddig, ha nem voltak képes megszokni, hogy rendszeresen kenegessem magam, kétlem, hogy ezután majd változik valami. Nekem csak akkor jut eszembe bekenni a fejem krémmel, ha történetesen kifújja a szél vagy zuhany után kellemetlenül száraz lesz. Van, hogy hetekig nem is tudom merre van az arckrémem.  Végül is mire megvénülők, tök mindegy lesz, úgy vettem észre hetven körül mindenki vagy nagyon ráncos vagy ráncos de nagyon!!!

Napelem az elektromos autókra?

Azon törtem ma a fejem reggel ébredés után kávézgatva, hogy vajon miért nem tesznek az elektromos autók felületére napelemet? Elvégre és utóvégre a lehelet könnyű, formázható napelem már fel van fedezve, és az egész kocsi felületét beborítva érné annyi fény, hogy ha nem is egy teljes töltésre de legalább egy félre jusson. Most képzeljétek el, reggel az illető egyén bekocsikázik a melóba, a parkolóba hagyja az autóját és mikor indul haza, félig tele a tank.

Ja bocs. Elfelejtettem, hogy ebből nem nyerne a villamos művek és az állam se, no meg a töltő állomás is kevesebb sápot húzna le a  Józsiról akinek futott elektromos autóra.

Farmer gondok…

Most kerültem bajba 😀 Az egyik kedvenc és nagyon kényelmes farmerem elszakadt a másik meg úgy néz ki hamarosan követni fogja. Nézelődtem online, hogy mégis hol kéne farmert vennem, de a felhozatal egyszerűen siralmas 😀 Van a közelben egy szupermarket ahol mindenféle modern divatboltnak van kis üzlete és gondoltam majd kiokosítom magam online, és holnap nyílegyenesen abba a boltba megyünk ahol van olyan farmer ami  esélyesen jó lesz nekem.

Kétségbeesetten megnéztem a felhozatalt és megállapítottam, hogy a gyerekkorom rémes farmerjeit lehet kapni ismét, eszméletlen idétlen, csúnya, ronda variációkban.   Egyiket se bírom elképzelni magamon. Azt se zárom ki, hogy igazából ez is az öregség jele és mi a francnak vagyok olyan igényes, hogy: sima, egyszerű sötétkék vagy fekete farmer, szakadás mentes, kopás mentes, egyenes vonal, nem feszül rá túl feltűnően a közepesen terebélyes seggemre, nem jön fel a nyakamig  és  remélhetőleg nem igényel cipőkanalat a felhúzásához nadrágot szeretnék.

 

Még ez is….

Most már végére értünk a “szekrény krízisnek”. Holnap össze lesz szerelve és ideig óráig majd jó lesz, akárhogy is. Tiszta és ez a lényeg. Még azonban volt egy végső kegyelemdöfése… Miután kiszedtük a tetejét és az alját a rettenetes szobából, kiderült, hogy a teteje nagyon szarrá van menve. Tippem szerint virágot tarthattak a tetején, mert a nedvességtől a fedő lemez szét volt válva lapjára. Nem volt itthon semmi amivel megoldhattam volna, így karton dobozból vágtam ki csíkokat és csavaroztam össze a fával, ami elegendő szorítást jelentett, hogy a ragasztó bemenjen a rétegek alá és valamennyire helyrehozza a bajt.  Elképzelhetitek mennyire van elegem ebből a szekrényből, ha így oldottam meg és még így is jó, csak essünk már túl rajta. Végül is egészen jól stabilizálódott ez a rész, így marad a “ha működik akkor jól van” elv.

Holnap az összeszerelés nagy napja van.

 

Meleg lesz a télen…

Nehéz döntésre szántuk rá magunkat, de végül kimondtuk mind a ketten: a nappaliba szánt szekrényt fel fogjuk darabolni és télen elégetjük. Ez a LEGJOBB és legpraktikusabb megoldás. Igyekszem még egyszer átgondolni az egészet, de sajnos ezt el kell könyvelni mint rossz ötletet és nem fokozni tovább a vele járó vesztességeket.

Itt vannak az okok, amiért ide jutottunk:

  • a szekrény túl nagy, csak egy falon fér el, de mi oda eredetileg a tévét szerettük volna tenni
  • a szekrény színe bordó, nagyon nem kedveljük,kéne festeni
  • a festék nagyon drága, 150-200 euróra ugrana fel, hogy rendes munkát végezzünk, de akár többe is kerülhet, tekintve, hogy a polcokat és az ajtókat is fehérre kéne festeni kívül belül.
  • tekintve az előző szekrénnyel a besárgulást, előtte le kéne kenni shelakkal, ami még 50-60 de akár több euróra is felugorhatna
  • rendesen felújítani – hogy szép is legyen- sok időbe telik, pepecskedés és várakozás a rétegek száradása között
  • hiányoznak fogantyúk, régi fajta már nem lehet ilyent kapni, ki kéne cserélni az összest
  • nincs és nem is lesz annyi és olyan holmink amit egy hatalmas vitrines szekrénybe lehet tenni, nem fogok nekikezdeni nippeket és porcelánokat gyűjteni vénségemre.

Erről a szekrényről van szó:

Eladnám… de pechemre ez se járható út. A két szélső “modul” nem volt szétszedhető.  És olyan nagyok, hogy a lépcsőházban az első két fordulónál nem fértek be. Úgyhogy bummer. Elvágtuk őket, azzal az elképzeléssel, hogy alulról összefogjuk, egy kis gittel kijavítjuk, és a festék meg eltakarja a vágást. Ez megoldható lenne, de már így ki a fenének fog kelleni mint bútor??? Az aki megvenne egy ekkora bútort az van annyira igényes, hogy nem vesz félbe vágott bútort..

Ráadásul erre fele olyan kurva drága a szállítás, hogy innen ahol mi vagyunk csak valami erősen mániás fizetne egy kocsit, hogy elvigye. Max ingyen odaadhatnánk valakinek, de azt meg minek? Akkor inkább legyen meleg a sok fáradozásból amibe került, hogy ide eljusson.

Persze sajnálom is valahol. Hiszen amikor elhoztuk, akkor azzal a gondolattal hoztuk el, hogy megtartsuk. De így… nem érdemes.

Szóval így. Legközelebb, hogy elővesszük a fűrész gépet, a tetelje és az alja fel lesz vágva. Nagyon sok helyet foglal így és útba van erősen. Jó, hogy másfél évet kerülgettük és vigyáztunk rá…

Ideiglenes barna

Kész…A szekrény sorsa el van döntve. Találtam valami kóbor festéket a lakásban, ami barna és nem víz alapú és tudtommal az amire megvettük már nem érvényes. Így ezzel a festékkel lekenjük a szekrényt, mikor megszáradt behozzuk, használni fogjuk ideig óráig és közben szépen félreteszem a pénzt az újra. Amint megvan a pénz, megveszünk egy ilyesmit:

 

A régit meg felaprítjuk és mehet a francba, nekem többet nem kell. Kész.

Micsoda szívás!!!

Ez a bútor nem igazán akar együttműködni…. Ma reggelre itt az újabb fejlemény.

A tegnap miközben Zember festette a jobb oldali darabot, odahívott, hogy menjek nézzem meg én is, mert valami nem stimmel vele, hiszen ő sárgás foltokat lát. Nézem és én is ugyanazt látom. Oké valami átüt, semmi baj, megoldjuk… gondoltuk mi. Elővettem a festékgyártó által alapozónak is javasolt “barniz ultra mate” nevű anyagot (minden egyazon cégtől származik, La Pajarita) és bekentem vele a sárgás felületet, azt remélve, hogy ez megoldja a bajt és reggel csak újra festjük és kész. Reggelre azonban ennyire durva helyzettel találtuk szembe magunkat.

Azóta sikerült utána olvasnom, hogy csersav vagy tanninok ezek(valószínűleg), és hogy váratlanul néha támadnak, nincs honnan tudni hogy elő jön vagy sem, igazából a víz alapú festék “szedi ki” a fából. Ami csak azért “vicces”, mert az összes ajtó és oldal belseje le lett festve, aminek nyilván semmi baja nincs. Amikor áttértünk a külső oldalra, ott jelentkezett először ez a szar.

Két megoldást ajánlanak rá: shellac (spanyolul goma laca) nevű szerrel bekenni vagy nem víz alapú alapozóval átkenni.  Az alapozó lenne az olcsóbb megoldás, de mi van ha az se működik? A shellac az valamivel drágább és sajnos nem tudom, hogy mennyire lenne szükségem. Elég egy fél liter? Kell egy liter? Nagyon nagy felületről van szó. Azóta próba festést végeztünk az ajtókon is, és azok is sárgulnak. Szóval az egész szekrény külsejére szükség lenne erre a védő rétegre. Ettől meg nagyon ideges lettem.

Most már azon töröm a fejem, hogy egyáltalán megéri e kínlódni vele? Ma kiszámoltam, hogy mennyibe kerülne az Ikeás szekrény. Természetesen kissé hasra estem, de végül is megvehető modulonként. Sok lenne. De nagyon elment a kedvem ettől a szekrénytől. Még alszunk rá.

 

Fotók automatikus mentése Google Drive-ra

Végre eljutottam oda, hogy letöltöttem a google drive appot és beállítottam, hogy automatikusan szinkronizálja a számítógépről a fotókat. A telefonról már egy ideje menti. És ez szuper dolog, mert így tudom, hogy ott megvan minden fotóm. Ezen kívül van egy merevlemez amire mentegetjük a dolgokat. Általában egy csomó elavult és felesleges infó van ott, de igazából a képek azok amelyek pótolhatatlanok 🙂